Magyar jógások Hágában

A bejegyzés a mellékelt képről kapta a nevét, ugyanis jelen pillanatban a magyar jóga vonalat Hágában Szabó Nóri, illetve a hűtőszekrényén sorakozó néhány mágnes képviseli. Beszámolóját az alábbiakban olvashatjátok.

Kedves Jógás barátaim!

Nagy szeretettel gondolok Mindnyájatokra Hágából, ahol már egy hete töltöm napjaimat. Ugyan nem hinném, hogy bárkihez is nem jutott volna el a hír, de a pontosítás érdekében leírom az okát ittlétemnek: 15. 5 hónapos Master programon veszek részt, Women, Gender, Development szakon tanulok. Bár már megérkezésem előtt tisztában voltam az egyetem fejlődő országokat támogató profiljával, most kicsit olyan érzésem van, mintha összezsugorodott volna a világ, s az ISS (Institute of Social Studies) falai között, s a Föld összes állama képviseltetné magát. Persze ez csak részben igaz, de szerintem az a szám, hogy idén 201 diák, mintegy 51 országot reprezentál – merőben elgondolkodtató.

Az egyetem igazi multikulturális olvasztótégely, s nemcsak, hogy európai származásommal, de fehér bőrszínemmel is kisebbségbe kerültem, s 21 évemmel én vagyok az eddigi legfiatalabb hallgató. Vannak már barátaim Kenyából, Nicaraguából, Indiából, Kanadából, Ruandából, Libériából – csak, hogy néhányat említsek. De ennyi elég is a nemzetközi kultúrából, térjünk át a jógára!

A hágai jógalehetőségeket illetően, be kell valljam, sajnos csalódtam. Még hónapokkal ezelőtt, mikor már biztossá vált, hogy felvettek, Gaurangával végigböngésztük a jógaközpontokat, s az egyik kifejezetten szimpatikusnak tűnt. A honlapon az Ashtanga 1. és 2. sorozat gyakorlási lehetőségét is feltüntették. Majd a pulai jógatáborban, - mikor teljes Ashtanga lázban égtem - egyik este ismételten rákattintottam a fent említett holland oldalra, s már csak az első sorozatra való felkészítő kurzust találtam.

Ekkor már kezdtem picit aggódni, de bízva abban, hogy a helyszínen biztos könnyebb stúdiót és képzett oktatót találni, adtam még egy esélyt a hágai jógának. Sajnos eddig azt kell mondjam, kár volt, mert lehet hogy a város sokszínű, kedves és izgalmas, de hogy, nem egy „Ashtangaparadicsom” az tuti.

Eddig két helyet próbáltam ki; Az első shalaban az órát vezető lány megkérdezte, hogy ha Ashtanga jóga tanár vagyok, akkor miért jövök órára, miért nem inkább otthon gyakorlok, hisz ő úgysem tud nekem segíteni semmiben. Majd még mindezt megspékelve hozzátette, hogy egyébként meg felejtsem el, hogy Hágában olyan tanárra bukkanok, aki netalántán 2. sorozatot tanít, mert ilyen itt nem létezik. Nem repdestem az örömtől, képzelhetitek. A másik élményem a Bikram jógához kötődik, ahová lehangoltságom kezelése érdekében mentem el.

Nem szeretnélek Benneteket negatív dolgokkal terhelni, úgyhogy egy szó, mint száz, csak annyit írok, a meleget élveztem, de a csillagászati árú bérletet nem áll szándékomban megvenni. Így jutunk el a végkifejletthez: a vicc kedvéért még lehet, hogy párszor próbálkozom más itteni jógaműfajokkal (Kundalini, Hatha, Kötéljóga stb.), de állandóra marad az otthoni gyakorlás.

Gauranga megkért, hogy írjak az általam észlelt különbségekről az egyedüli és a csoportos gyakorlást illetően. Attól tartok, hogy ennek a kérésnek azonban, csak részben tudok eleget tenni, mert mivel a gondoskodó barátaim (még egyszer köszönöm az Érintetteknek!) indulás előtt jóga könyvekkel és dvd filmekkel is bőven elláttak, úgy érzem teljesen nem vagyok egyedül. Ha mégis rám tör a magány, akkor ránézzek a hűtőszekrényemre, ahol a búcsúajándékba kapott mágnesek díszelegnek. Itt virít Ildi, Marcsi, Orsi, Ági, Gauranga, Szabi, Zsolti és István képe a különböző ászanákban. Ennél szebb meglepetést, ki sem találhattatok volna.

Másrészről abban a szerencsés helyzetben vagyok, hogy Gauranga a távoktatásban is jeleskedik, úgyhogy folyamatos utasításokat kapok, hogyan fejleszthetem magam. Az Urdhva Dhanurasanaból (jógahíd) már szinte mindig felállok, most a kézenállás elsajátításán dolgozom. Az első és a második Ashtanga sorozatot gyakorlom, olykor David Swenson, Lino Miele, Fernanda Lima, vagy Sharath változatában. Illetve az abszolút honvágy ellen remekek – s ha hasonló élethelyzetbe kerültök, bátran merem ajánlani - az Atmacenter saját felvételei. Persze, az is többször előfordul, hogy teljes csöndben hajtom végre az ászanákat, azt vettem észre, hogy ilyenkor a legmélyebb a légzésem.

Rájöttem, hogy az egyéni gyakorlásnak is vannak előnyei. 100%-ban magadra koncentrálsz, nem oszlik meg a figyelem a külső környezet hatásai, s a saját tested között, illetve az egyes pózokat akár hosszabb ideig is kitarthatod, ha úgy érzed, még két légzés kell ahhoz, hogy tökéletesen kivitelezd. Ezen kívül, azokat a rávezető gyakorlatokat is beépítheted a sorozatodba, amik ténylegesen a Te fejlődésedet szolgálják. Mindez azonban csak úgy megy, ha nem adod fel, követed a napi rutint, s ragaszkodsz a céljaidhoz, talán ez a legnehezebb.

S bár valóban önmagunktól is sokat tanulhatunk, az egyéni véleményem az, hogy egyik könyv vagy dvd sem pótolja az oktatótól kapott személyes figyelmet, kapcsolatot. Most tudom értékelni az otthoni kiváltságos helyzetet; higgyétek el, hogy az egy óriási kincs, ha a helyes pózba beigazítanak, és ha tanárodnak rögtön felteheted a kérdéseidet, és személyre szabott tanácsokat kapsz figyelembe véve az egyéni sajátosságaidat és állapotodat. Kérlek, értékeljétek mindezt!

Még egy Amszterdami Ashtanga workshopra szeretném felhívni a figyelmeteket, melyet 2009. november 3., 4-ei hétvégén Michael Gannon tart. Elég színvonalasnak ígérkezik, én mindenképpen megyek (ezzel ünneplem meg az első, reméljük sikeres vizsgaidőszakom), s boldogan veszem, ha valakinek van kedve társulni. Részleteket ennek az oldalnak a közepén találtok: http://www.ashtangaamericas.com

Végezetül további jó jógázást Mindenkinek, ígérem, én sem hagyom abba a gyakorlást, s nem feledkezem el Rólatok. Kérlek Benneteket, szurkoljatok, mert ha minden igaz, akkor a záró tézisem esettanulmány részét, júniustól augusztusig Mysore-ban fogom írni, s akkor a jóga szempontjából is sokat profitálhatok.

Egy Leslie Neilson idézettel búcsúzom – a könyvet indulás előtt Anyukámtól kaptam - , hogy erőt adjak Mindazoknak, akiknek időszakosan csak az egyéni gyakorlás és az önmagukban való hit marad.

Higgy mindabban, ami vagy

Ahogy a hajnal minden reggel
Betekint az ablakon,
Megvilágítja életünk útjait.
Csendes suttogás hallatszik,
Ha jól fülelsz szíved szavára
S a hangokra, melyek hozzád szólnak.

Ha lelkedre figyelsz,
Tudatára ébredsz álmaidnak,
Melyeket eddig még nem is láttál.
Felfedezed, hogy ott lapul benned
Az önbizalom és erő forrása,
Mely hozzásegít, hogy kövesd
Életed álmait.

Tudatod mélyén, ott rejtőzik
Életed célja és iránya,
S ha odafigyelsz e belső hangra
Meghatározhatod, merre indulj.
Szíved, elméd és lelked
Az alapja
Sikerednek és a boldogságnak.

Az elszálló pillanatok csendességében,
Megértheted magad is,
Hogy milyen magasságok elérésére vagy képes.
Amikor hinni kezdesz mindabban, ami vagy,
S amivé válhatsz,
Nem marad nyoma a kétségnek.
Higgy szívedben, mert táplálja reményed!
Higgy elmédben, mert az szab irányt!
Higgy lelkedben, mert erőd forrása!
De mindenekfelett… önmagadban higgy!

Szeretettel: Nóri
Hága, 2009-09-14