Megérkeztünk, a wc kulcsát is megleltük, így ma nem kellett annyira őrülten szorítania múla-bandhát senkinek. Helyette ismét megcifráztam egy kicsit a gyakorlatsort. A praszárita pádottánászana A-ból aki tudott, felment fejenállásba terpeszben, aztán a Baddhakónászanánál mindenkit odaküldtem a falhoz, mert ha annak támasztod a hátadat, akkor nagyon effektív módon le tudod nyomni a térdeidet. Így mindenki önmagát kínozta, nekem csak egy kicsit kellet besegíteni. István azonban nem bírta ki, örökös áldozatát, Dorkát a matracon marasztalta, és amellett, hogy ráállt a combjaira, a felsőtestét még hátrafelé is feszítette. Azt nem tudom, hogy közben a derekára ült-e, de az tuti, hogy amikor kiengedte a szorításából, patakzottak a könnyek az arcán.Megsajnáltam szegény lányt, összefacsarodott a szívem, de később reggeli alatt elárulta, hogy ez neki jólesik. Hát istenem, ha egymásra találtak, akkor mit lehet tenni. Nyomtuk tovább rendületlenül, most már falas háttal, kellemesen izzadt mindenki. A hídnál első körben csináltattam féllábas hídpózt, nem is tudtam, hogy ez ilyen sokaknak problémát okoz. Holnapra kitalálunk még valamit. Utána csináltunk három dropbacket, segítséggel, illetve a fal mellett. Meg kell tanulnunk magunkon segíteni, ha nincs senki, aki igazgasson.
Kiderült, hogy Liza Capoeirázik, illetve ezt már tudtam is róla. Pár alkalom után, hogy elkezdett járni hozzám, sínbe tett bokával jött órára. Capoeirán lerúgták a bokáját, szalagszakadás. Utána ez még vagy hónapokig tartott, közben a másik lábán a kislábujját is eltörte. Mostanra állt kb helyre a lába. Szóval megkértem óra után, hogy mutasson egy pár furfangos Capoeirás elemet, hátha van mit tanulni belőle.Féloldalas pávapóz és Koudinyászana keverékének tudtam volna nevezni azt, amit csinált. Megpróbáltam én is, azt mondta, van tehetségem hozzá. Megígértem neki, hogy megtanítom a kézenállásra, meg a kartámaszos elemekre, még jól jöhet a küzdősportban. Persze a Capoeirában mindent lendületből csinálnak, nem tartják ki. Közben zenélni is szoktak. Ezen már én is gondolkodtam, hogy tartanék egy élő zenés jógaórát. Amerikában nagy divat.
István ott maradt gyakorolni. Poénkodtunk, hogy nem jött senki a második órájára. Hazaindultunk az apartmanba, útközben a Capoeira övrendszereiről meg egyéb dolgairól beszélgettünk. Állítólag a nagymesterük is jógázik, mondtam Lizának, hozza el egyszer, ha Pesten jár. A parkban ismét megakadtunk a köteleknél, elkezdtünk különböző ászanákat próbálgatni rajta. Közben István is utolért. Azt mondta, jöttek ketten az órájára, Sifu Dávid és egy tanítványa, de Taichizni akartak, így inkább odébbállt.
Reggelinél mindenki együtt, folyik az eszmecsere. Bogyóék meg a családom (mondhatnám az antijógás szekció, mert még egy jógaórára sem találtak be) Medulinba indultak, mert ott homokos a tengerpart, és a gyerekek jól tudnak pancsizni. Kérdeztem, hogy beférek-e még a kocsiba, de már tele voltak. Köszi, még jó, hogy tegnap panaszkodott a feleségem, hogy eljöttünk nyaralni, aztán nem vagyunk együtt egész nap.
Mindenesetre közben visszatért a beszélgetés fonala a komplikált ászanákra. Előhoztam a Vinyasa Krama könyvet, jó alaposan végigböngésztünk benne minden ászanát. István rögtön kölcsön is kérte, mert ötleteket akart meríteni belőle a délutáni jógaórához. Nem tudom, a tegnapit mivel fogja űberelni, de minden nap előrukkol valami meglepetéssel.
A délelőttöt pujázással töltöttük, majd dél felé összeszedelőzködtünk, hogy kimenjünk a partra. Legjobbkor. Nem, baj, idén már csak három nap a nyár, valahogy feldolgozzuk ezt a kis UV-terhelést. Elsőnek ejtőzés a gumifotelben, ringatnak a hullámok. Ma egy kicsit élénkebb a szél, a víz hőfoka is felfrissült egy kicsit. Sajnos. Jobb szeretem, ha pisimeleg. Mégis meggyőzöm magamat egy kis sznorkelezésre, tovább ismerkedem Adria élővilágával.
Újabb halakat fedezek fel. Beleszaladok egy halrajba, akik valamit legelnek a tengerfenéken. Mindegyiknek öt neon-narancssárga csík az oldalán. Aztán vannak kisebbek, egy neonzöld csíkkal, fehérek fekete pöttyel, keresztben csíkosak, kétfarkú feketék, meg egy hosszú hal, hegyes csőrrel. Egész nagyokat is látok. Na azért nem bírna bekapni, de kb két tenyérnyi.
Egész a jógás öbölig elúszom, majd vissza. Ideje hazatérni egy kis blogírásra. Az internet-teraszon egy óta nyomják a napüdvözleteket, szerencsére árnyékban. Nóri meggyőzte Istvánt, hogy ha már tegnap csak számolt, ma csinálja ő is velük. Négyen vágtak neki a heroikus erőfeszítésnek, Nóri, Dorka, István és Szász István, aki csak számolni jött, de végül ő is megcsinálta. 27 ruhacsipeszt rakosgatott egyik oldalról a másikra. Amikor felértem, hullapóz és átható hónaljszag fogadott. István feje mellett egy kisebb pocsolya. Pár perc múlva magukhoz tértek, lelkesen újságolták, hogy megcsinálták.Herr Stefán annyira feltöltöttnek érezte magát, hogy minden nap meg akarja csinálni. Nóri ráhagyta, de holnap nem csatlakozik. Bálint megpróbálta elővarázsolni a hosszú í-t a gépemből, mivel magyar helyett angol billentyűzetet raktak rá. Sikertelenül, viszont nekem majdnem sikerült elaludnom közben. Nincs már idő pihenésre, indulni kell a délutáni órára. Egy kis Kineto és mehetünk, mert utána este még bhajan is lesz az öbölben.
Oldott hangulatban gyülekezik a társaság, a strandolók mér ismerősként fogadnak. Nosza rajta, lássunk hozzá egy kis pránajámához. Váltott orrlyukas légzés a mai tananyag, ez már látványosabb, mint a múla bandha. Főleg, hogy az első fél orrlyukas köröket fújtató légzéssel csináljuk, egyből mindenki papírzsepiért nyúl. Itt a hangfelvétel. Ötre meg is vagyok, István jön. Mára valami kis lightosat rakott össze állítólag.Én beállok melléjük első sorozatozni, egész jól megy. Ha már van közönségünk, kényszert érzek, hogy produkáljam magamat egy kicsit, nyomom a kézenállásokat, cifra vinyászákat. Orrom előtt egy elhagyott fél női papucs díszeleg, legalább van mire rögzíteni a tekintetet. Elvégre Patandzsali azt mondja, mindegy, milyen célpontot használsz, mert el kell vonatkoztatni tőle.
Istvánék is lenyomnak vagy tíz napüdvözletet. Az astau-t (nyolc) és a navát (kilenc) módszeresen felcseréli. Próbálok jelezni neki, mire odajön, lenyom a lefelé néző kutyában, és tisztázólag rákérdez. Hanyatt fekve nyomják a csípőnyitókat jobbra-balra. Egyre jobban nyögnek az emberek, míg végül eljutnak az egylábas galambpózig, majd a spárgáig. Egy-két néni a strandolók közül is próbálja utánozni őket.
Marina, a tulaj lánya jelezte, hogy jönnek órára, de látom, hogy csak a háttérben üldögélnek. Óra után odamegyek, kérdezem, hogy miért nem csatlakoztak. Elkezd kertelni, hogy hát a déliek laza népek, nem szeretik megszakítani magukat. Ezt itt vettem észre, de hát én nem kényszerítek senkit. Azt már nem fejtettem ki, csak magamban, hogy az egyetlen diszkvalifikáció a jógához az a lustaság.
Véget ér az óra, én is nagyjából befejezem a sorozatomat. Egész jól leizzadtam. A többiek hazahúznak, mert este hétre van meghirdetve az esti éneklés az öböl szembeni oldalán. Van, akinek sikerül visszaérnie, de páran elvacsizzák az időt. Én már nem megyek vissza, úszok két percet az öbölben, majd lezuhanyzok és átöltözök "krisnás" szerkóba.
Lassan szállingóznak a helyi bhakták, meg a csaptunk tagjai. A lemenő Nap fényében kezdjük el az éneklést, gyűlnek az emberek, vagy 30-40-en vagyunk. Jól hangzik. A jógások is belelkesednek, van aki énekel, van, aki csak hallgatja. Egy darabig én húzom a harmóniumot és vezetem az éneklést, majd átadom Namacaryának, házigadánk fiának, aki szintén lelkes énekes. Itt a hangfelvétel. Vagy negyed tízig húzza. Nekem már akkor pisilnem kellett, amikor leültünk, így elszököm, és a bokorban könnyítek magamon. Közben hallom, hogy befejezik, lassan indulunk haza.Útközben a majdnem teljesen kerek Holdat nézve belém nyilall, hogy holnap Full Moon Party-t kéne rendezni, meglátjuk, mi jön össze. Végre odaérek a levesesfazékhoz, reggel óta nem ettem. Még egy kis blogolás, és jöhet az ágyikó.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése