Az utolsó vacsora

Reggel 5-kor már rutinosan kelek, igazából az óra megszólalása előtt már nyitva a szemem. Jót tett a 6 óra alvás, viszont ma kell bepótolnom a tegnapi blogot. A biztonság kedvéért zuhanyzás után betolok egy Kineto-t, nehogy elaludjak vinyásza közben.

Kicsit megcsappant a létszám, 12-en vagyunk a reggeli órán. Nóri segít igazgatni, most kihagyjuk a plusz gyakorlatokat, és végigdaráljuk az első sorozatot. A végére beteszek vagy öt pózt a másodikból, nehogy má... Egész jól élvezi a csapat a gyakorlást, lelkesen indulunk vissza a szállásra. Még kattintok pár fotót az épület kipingált belső falairól, majd a többiek után húzok. Holnap reggel lesz az utolsó óra, nem lesz idő fotózgatni.

A nap folyamán mindenki próbálja kihasználni a lehetőséget a strandolásra, városnézésre, miegymás. Mi a családdal a belvárosba ugrunk be. Veszünk a piacon ezt-azt, majd végigkorzózunk a sétálóutcán. Egy indián csapat játszik relax fuvolazenét, a sikátorokban kis ajándékboltok. Egy hete nem shoppingoltunk, gyerünk! Shopra magyar! Veszünk egy pár szuvenírt, mindenki boldog. Fél egy felé hazaérünk, mert ugye gyalog kellett végigcipelni a gyereket a hátamon hazáig.

Nekem már nem jut időm strandolni meg lazulni, pótolni kell az elmaradt blogot, és fel kell készülni a délutáni órámra. Fél háromra gyakorlást beszéltünk meg, de Nóri bemondja az unalmasat, inkább pörkölődik még egy fél órát a parton. A szél feltámadt, jó nagy hullámok vannak. Liza mindenáron szeretné átvenni a 2. sorozatot, így felcaplatunk a teraszra és végignyomjuk.

Lassan közeledik a délutáni óra ideje, amit csak félig sikerült összeállítanom. A lánycsapat megszavazza, hogy ne menjünk a strandra gyakorolni, hanem maradjunk a másik apartman teraszán, ahol tegnap a Full Moon meditáció volt. Beadom a derekam, csak ott derül ki, hogy a fiúk meg lent várnak bennünket a parton. Gabi segédletével azért megtaláljuk a kulcsot, elözönöljük a teraszt.

Nem lesz egyszerű dolgunk, mert jó nagy a szél. A matracot minduntalan felfújja alólunk. Lenyomunk három pránajáma gyakorlatot, majd nekilátunk a gyakorlásnak. A napüdvözlettel kezdeném, de nem az ugrálóssal, hanem a 12 részessel. Kis tanakodás után sikerül összeraknunk a légzést és a számolást. Lenyomunk öt kört mindkét oldalra. Elkezdem a kínzást. Vírabhadrászanák minden mennyiségben és változatban, gericcsavarások állva, utána féllábon csípőnyitások. Színes a paletta, nyögnek is rendesen.

Végre 45 perc után leengedem őket a földre, de ott is megcsinálunk egy-két csípőnyitást, hogy levegőhöz sem jutnak. Amikor már nagyon elcsigázott a társaság, rátérünk a hasizomgyakorlatokra, majd levezetésképpen kúrmászana, jógahíd, előrehajlítás és végül gerinccsavarások. Relax előtt még bejátszok egy tollpihe-légzőgyakorlatot, hogy magukhoz térjenek. A relaxációt síri csend és hullaszag kíséri. Welcome to the real world. Közben Szász István is befut rutinosan, lefektetem a matracomra. Legalább a relaxációt végignyomja.

Hét óra tízkor visszaözönlünk a másik apartmanba, búcsúeste és grillparti készülődik. Bogyó serényen tűzdeli a zöldségeket, nekem jut a tűzgyújtás feladata. Egy órán belül kész a fenséges grillzöldség, chipssel, még egy-két doboz alkoholmentes sör is előkerül. A többiek csokival meg fagyival nyomtatják le a vacsorát.

Oldott a hangulat, azt hiszem, mindenki jól érezte magát. Fecó, vagyis Priyatama egy speckó 90 perces chillout zene-mixet rakott össze. Ez lesz a jóga dvd-m zenéje, mindenkinek tetszik. A gyengébbek hazahúznak a szobájukba, én is lassan felcsúszok blogolni, ha éjfél előtt ágyban akarom tudni magam. Még vagy 11-ig folyik lenn az eszmecsere, majd mindenki szétszéled. Jól viselkedik a társaság, fegyelmezettek.

Még néhány fotó azokról, akikről eddig nem nagyon esett szó. Gyurcika, a fenti képen, szerbiai származású. és a horvátokkal is szót ért. Ő volt segítségünkre, ha értekezni kellett valakivel. A Mortal Kombat-ből Goro-hoz hasonlítanám, legalábbis testalkatilag. A kislányom, Pinci, édesen asszisztált végig, bár néha elfáradt, és akkor nyűgös volt. Egész jól megbarátkozott a lányokkal. És végül, de nem utolsósorban, aki a gyomrunkat tankolta - Syama-vallabha rocker-hippi-raszta krisnás. Éppen egy lazulós pillanatában kaptuk el a képet róla, amúgy minden reggel és délben a konyhában serénykedett. Nem tudom, a többiek hogy voltak vele, de én teljesen elégedett voltam a koszttal, bár esetenként csak este 9-kor jutottam hozzá. Jövőre veletek ugyanitt. Holnap reggel még egy Astanga, aztán átkelés a nagy Horvát köztársaságon, visszabuszozunk Budapestre.