Második sorozat bemutató

Szombaton 18 fokban készültünk a jógabemutatóra. Meg is lett az eredménye, a hídból nem tudtam felállni. Mondjuk ezt a videóból kivágtam (ne lássa ország-világ). Legyen elég az, hogy pénteken és vasárnap felálltam belőle. Lassan nyílik a csípőm, a bal lábammal már meg tudtam csinálni az ékapáda-sírsászanát úgy, hogy nem kellett ott tartanom a lábamat, hanem üdvözlőtartásban össze tudtam tenni a mellkasom előtt.

Egy barátom így kommentálta le ezt a fotót a Facebook-on: "Kedves Krisna, kérlek segíts, hogy ki tudjak jönni ebből a pózból anélkül, hogy tönkretenném magam!" Hát igen. És hozzá kell tenni, hogy a bal lábam még egyelőre nem is marad ott. Pedig már nagyon szeretném! Akkor el tudnám sajátítani azokat a pózokat a 2.-3. sorozatból, amikhez egyelőre még hozzá sem tudok szagolni. Sebaj, a kitartó gyakorlás meghozza az eredményét! Practice, practice, practice.

Érdekes módon ezt a szállóigét a héten egy amerikai ember szájából hallottam, akit Andy-nek hívnak, és most volt élete első Hot Ashtanga-óráján nálam. Kedden érkezett Évivel és Zsanettel (híresen hajlékony csajok, le is szerződtettem őket az Astanga-dvd felvételéhez). Nos, emberünk 40 és 50 közötti, kigyúrt easy rider, szép nagy tetkóval a hátán. Egy szál fürdőgatyában jött be az órára, gondoltam tud már valamit. Amíg vinyászázgattam, ő is melegített, lazítgatta a csípőjét. Már kezdtem azt hinni, hogy egy kipróbált astangás, utóbb kiderült, hogy csak Bikramra jár egy éve. Legalább a meleg nem volt neki szokatlan.

Szépen végignyomta, a napüdvözleteknél még néha belekavarodott, de igyekezett. A csavaró pózok nem annyira mentek neki, de igyekezett derekasan. Óra után elmesélte, hogy három éve költözött ide Amerikából. Ott 120 kilós, kecskeszakállú Harley-Davidsonos volt, és már kezdett elege lenni ebből az életstílusból. Úgyhogy eladta a motorját, levágta a szakállát, és Európába költözött, hogy életformát váltson. Először tornával és futással fogyasztotta magát, utólag rákapott a jógára.

Mindig szeretem, ha férfiak jönnek, legalább van becsülete a szakmának, meg az azt művelő hölgyeknek is! Mostanában szinte minden órán van egy-két fiú, főleg az Astangákon. Pár év alat idetalálnak, remélem. Szóval a kettes sorozat. A Karandavászana még gyakorlásra szorul, illetve a dvipada-sírsászana is. Ágival szerdán végignyomtuk gyakorlásképpen, jól kifáradtam, és kimasszíroztam az ebédet a gyomromból, a fejenállásoknál már igencsak a torkomban éreztem. Ősztől szeretnék haladó órákat is tartani, 2.-3. sorozat, vinyásza óra, miegymás. Ja, és lesznek tematikus workshopok is, majd figyeljétek a kiírást a blogban, illetve a honlapon!