Szekérfesztivál és jógabemutató

Vasárnap nem pihentünk, beindult a pörgés. Feleségem már hajnalban kiment a Vörösmarty térre, hogy az Atma Center sátrában kipakolja az árut. Valakinek pénzt is kell csinálnia! Így én keltem a gyerekkel, nagy sokára elkészültünk, és elindultuk a szekérfesztivál induló helyszínére, a Hősök terére. Amikor elindultunk, észrevettem, hogy otthon hagytam a japámat, (mantraláncomat), és amikor visszamentem érte, kiderült, hogy az ajtót is tárva-nyitva hagytam.

Végre kiértünk a térre (kocsival vittek). Akkor meg a kalapomat felejtettem a kocsiban. Végül mindent megoldottunk, el is indult a menet. Fotózgattam, közben Pincit tolták hátul. Fél egy körül el kellett indulnom kisföldalattival előre, mert 1-től volt a jógabemutató a Vörösmarty téri színpadon, ahová a szekér is beérkezett. Előtte meg kellett keresnem a gyereket a babakocsival, akit Syámiék toltak, mert ott volt a jógamatracom. Persze pont ekkor álltak meg enni, de végülis időben átértem.

Mivel én magam is csak tegnap értesültem a bemutató tényéről, már nem tudtam egykönnyen beszervezni a többi tanárt. Betti először bevállalta, majd lemondta, végül mégis ott termett, amikor kezdtem, és feljött a színpadra ászanázni. Ézt én még akkor nem tudtam, és elkezdtem bemelegíteni. Dobtam egy pár napüdvözletet a keverőpultnál, meglepően lazán ment minden. Hát igen, az adrenalin ... Felmentem, elkezdtem beszélni a jógáról. Közben befutott Betti, és felhívtam a színpadra, hogy ászanázzon. Én csak löktem a sódert, ő meg csak nyomta az ászanákat egymás után. Szerencsére Bogyót megkértem, hogy fotózzon minket, és bekapcsoltam a diktafonomat is. A közönség is begyűlt, felfedeztem közöttük jó pár ismerős jógás arcot is.

Betti kb 20 perc után elfáradt, és upavista kónászanában elterült, hogy hallgassa a mondókámat. Próbáltam még egy fejenállást vagy valami hasonlót kicsiholni belőle, de már nem volt hajlandó. Akkor megkértem egy önként jelentkezőt a közönség soraiból, hogy jöjjön fel egy kicsit jógázni. Móninak hívták a hölgyet, ránézésre kiköpott astangás testalkat. Be is vallotta, hogy évek óta jógázik. Mondjuk izgalmasabb lett volna egy totál laikust megjógáztatni a színpadon, de be kellett érni Mónival.

Nagyon ügyesnek bizonyult, vírabhadrászanával kezdtük, közben a mikrofonba meguddzsájíztattam, egész jól megtanulta a "hörgést". Utána túladandászana volt, majd előrehajlítás ülve, amiben majdnem elérte a fejével a lábujját (!), és a sarka példásan a levegőben volt, vagyis a térdét tényleg totál kinyújtotta. Csináltunk még ékapáda-rádzsakapótászanát, azt is példásan kente. Orsi meg Szabi szeme is elkerekedett a közönség soraiban. Utána egy hidat, amiből még fel is emeltem. Közben beérkezett a szekér, és be is fejeztük a kb negyven perces bemutatót. Itt a hanganyag.

Utána jutott némi időm fotózgatni, körbementem egy párszor. Orsiék megjegyezték, hogy tetszett a bemutató, csak a csontok reccsenését hiányolták. Ötkör még volt egy esküvő, amihez egy pár kellék hiányzott. Ez talán kevésbé zavart volna, ha nem én lettem volna a pap, de valahogy megoldottuk. A tűz égett, nyomtuk a mantrákat, dobáltuk a gabonát, végülis a pár boldog volt, és a rokonok is. Utána már kifáradtam, a gyereket is haza kellett vinni. Nem volt egy pihentető vasárnap, de szerintem színes élményt jelentett mindenkinek, aki ott volt.

Még több fotó: 1. rész 2. rész