Patandzsali Astanga-jógája 1. rész

Maharisi Patandzsalit a jóga atyjának tekintik. A hagyomány szerint Patandzsali Ananta-sésának, az Úr Visnu nyugvóhelyeként szolgáló ezerfejű kígyónak az inkarnációja, és azért szállt alá, hogy megossza a jóga tudományát az emberiséggel. Leghíresebb műve a Jóga-szútra, amely 196 rövid aforizmában tárgyalja a jóga bölcsességének lényegét.

A Jóga-szútrák

A szútra kifejezés „fonalat” vagy „vezérfonalat” jelent, amire például felfűzzük a gyöngyöket. A szútrák általában rövid, tömör aforizmák, amelyek bizonyos filozófiai igazságokat tartalmaznak. Helyes megértésükhöz hosszadalmas magyarázatra és kontemplációra van szükség. Patandzsali szútrái olyanok, mint a csontváz, amelyikre az összes szerv és szövet ráépül. A Jóga-szútra négy fejezetből áll:

1. Szamádhi-páda (a transz elérése). Ez a rész meghatározza az alapfogalmakat, és megjelöli a jóga célját, vagyis a szamádhit (a tökéletes elmerülés állapotát). Beszél a cél elérésének folyamatáról, és a közben felmerülő akadályokról is.
2. Szádhana-páda (a gyakorlás). Ez a fejezet beszél a szenvedés okairól és ezek megszűntetéséről, a tudatosságról, valamint a jóga öt kezdő lépcsőfokáról (jáma, nijáma, ászana, pránájáma és pratjáhára).
3. Vibhúti-páda (a képességek). Ez a fejezet a jóga gyakorlása közben elérhető misztikus tökéletességekről beszél, valamint a jóga három magasabb fokáról (dháraná, dhjána és szamádhi). Emellett ismerteti a szamjama (meditáció) és a tudati változások folyamatait.
4. Kaivalja-páda (a megszabadulás). Hogyan érhetjük el a misztikus képességeket, hogyan működik a karma, hogyan emelkedhetünk a karma, a gunák (kötőerők) és ezeknek az elmére gyakorolt hatása fölé, és végül hogyan érhetjük el a felszabadulás (kaivalja) állapotát.

A jóga nyolc ága

A „jóga” kifejezés jelentése: kapcsolat, összekapcsolódás, igázás. Az asta-anga azt jelenti, hogy „nyolc ág, rész, fokozat vagy testrész”.

Az astanga-jóga nyolc fokozata:

Jáma – tiltások
Nijáma – előírások
Ászana - testtartások
Pránájáma – légzésszabályozás
Pratjáhára – az érzékek visszavonása
Dháraná - koncentráció
Dhjána – meditáció
Szamádhi – transz.

Az első két fokozat életmódbeli szabályokat tartalmaz, amelyeket a jóginak fokozatosan el kell sajátítania, ha sikert akar elérni a jógában. Az ászanák gyakorlását természetesen akkor is el lehet kezdeni, ha nem vagyunk képesek azonnal megváltoztatni az életmódunkat, de a jáma és nijáma nélkül az ászanák gyakorlása csupán tornamutatvány marad, és nem fogja a kívánt hatást kifejteni az elmére.

Az öt jáma az ahimszá (erőszakmentesség), szatjam (igazmodás), brahmacsarja (önmegtartóztatás), aparigraha (birtoklásvágy feladása), asztéja (más tulajdonának el-nem-lopása).

Az ahimszá azt jelenti, hogy nem okozunk fájdalmat egyetlen élőlénynek sem, többek között vegetáriánusok vagyunk. Az igazmondás elvébe beletartozik a szerencsejátéktól és a pénzügyi manipulációktól való tartózkodás is. A brahmacsarja a szexuális energia megtartását jelenti, vagyis a legjobb, ha csak házasságon belül, és csak gyereknemzés céljából élünk nemi életet. A birtoklásvágy feladásával a jógi lemond a fölösleges vagyontárgyakról és a megszerzésükre irányuló szükségtelen erőfeszítésről. Az asztéja elve arra vonatkozik, hogy csak azt fogadjuk el, ami a számunkra rendeltetett, nem vágyunk jogtalan előnyökre.

Az öt nijáma a tapasz (lemondás), szvádhjája (az önvaló tanulmányozása), ísvara-pranidhána (meghódolás Isten előtt), szantósa – elégedettség, saucsa – tisztaság.

A tapasz olyan tisztító cselekedetekre utal, amelyeket a jóga útján való előrehaladás érdekében rendszeresen végzünk. A szvádhjája a védikus szentírások igazságainak tanulmányozását, és azok alkalmazását jelenti az életünkben. Az ísvara-pranidhána az Isten iránti odaadás (bhakit-jóga) cselekedeteinek gyakorlásárra vonatkozik. A szantósa a jáma elveiből következő megelégedettség, amely biztosítja az elme egy pontra szegezését. A saucsa, vagyis tisztaság elve a fizikai test, az elme és a szokások tisztaságára is vonatkozik, pl. a kábító- és mámorítószerek fogyasztásának kerülését is jelenti.