A cím egy kicsit sántít, mert bár Bali szigetén vettem részt vezetett órán, de az oktató Jáva szigetéről származott és Ausztráliában tanulta a jógatanítást. Miss Andynek hívták, de lehet, hogy csak a külföldi vendégek kedvéért egyszerűsítette a nevét. Az előző bejegyzésben a balinéz nevekről nem tettem említést, pedig európai szemmel elég érdekes. Azt vettem észre, hogy kb. 25 % esélyem van arra, hogy eltaláljam az illető rendes nevét, mert a balinéz szülők többnyire csak négy nevet adnak gyermekeik részére – függetlenül attól, hogy fiúról vagy lányról van szó. Ezek a nevek a születési sorrendet hivatottak kifejezni: Wayan, Made, 
Nyoman és Ketut – vagyis Első, Második, Harmadik és Negyedik. Az ötödik gyerek esetében a kör újra kezdődik. Természetesen az előkelőbb rétegek más neveket használnak.Miss Andy Iyengar és Hatha jóga elemeiből építette fel a reggel 8:00-9:30-ig tartó órát, amit a mellettünk lévő tengerparti hotelben találtam. Rajtam kívül egy orosz, egy holland, egy japán meg egy ausztrál vett részt a gyakorláson – teljes nemzetközi porond. A csoport felkészültsége nagyon különböző volt, melyet az oktató igyekezett figyelembe venni.
A felkelő Nap
árnyékában rövid meditációval kezdtük az órát, kezdő mantra ezúttal nem hangzott el. Gondolom ez némi nehézségbe ütközött volna, tekintve a különböző szokásokat. Ezt követően továbbra is a talajon maradtunk, s ülőgyakorlatokat végeztünk, többek között néhány csípőnyitást, pascsimóttánászanát, dzsánusirsászana A-t és maricsjászanát. Aztán a gerinc hajlékonyságát fokozó ászanákra tértünk át, illetve külön-külön megtanította a kobrapózt, a lefelélé néző és a felfelé néző kutyát. A virabhadrászanákból is szépen lassan építkezett, míg végre a társaság minden tagja készen állt arra, hogy elkezdjük a napüdvözleteket. Ez nem volt azonos sem az otthoni Szúrja-namaszkár A-val, sem a B-vel. Plusz egy székpózt tartalmazott, s a lefelé néző kutyát nem csaturanga és felfelénéző kutya követte, hanem bálászana, kobrapóz és mindkét lábbal ismételtette a harcospózokat – mindent megcsináltunk egyszer jobb, majd bal lábbal kezdve.Mindezek után állógyakorlatokkal folytattuk, mint például vírászana, trikónászana és pársvakónászana. Engem kicsit meglepett ez a sorrend, az Atma Center Astanga óráin ezeket mindig még az óra első felében végezzük. Majd ismét visszaültünk a talajra, hogy a csónakpóz többszöri ismétlése és az én egyik kedvencem, a gerinccsavar se maradjon el. Mire a sírsászanához értünk, már negyed tíz után járhatott, körbe néztem, s a többiek már igen fáradtnak tűntek. Nincs mindenki hozzászokva a jógakiképzéshez, pláne a nyaralás alatt csak kevesen „vetemednek” rendszeres gyakorlásra. Meg is kérdeztem a hölgyet, mennyi szokott lenni a résztvevők száma, s 4-5 főt említett. Az óra végeztével még egy kis közös eszmecserét tartottunk, megköszöntem a foglalkozást, majd elindultam Anyukámmal, hogy a trópusi gyümölcsös reggeli se árválkodjon magában. Még több kép>
Szabó Nóra, Nusa Dua, Bali, 2009-07-11
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése