Hétfőn egy angol nyelvű Astanga-órával kezdtük a hetet. Voltunk vagy 15-en, két külföldi srác és a többiek a szokásos csapat. Az egyik fickót Kleytonnak hívják, brazil származású. Múlt héten jött először órára, és már a telefonba azt magyarázta, hogy ő ki akar menni Indiába és oktató akar lenni. Ehhez képest, mintha életében először lett volna jógaórán, hajtogatni kellet keményen. Mire ebből az embereből elfogadható oktató lesz, az legalább 1-2 év kemény napi szintű gyakorlás. Egyelőre heti 1 órát vállalt be, de októberben már Mysore-ba készül. Tőlem, ha kibírja Ajay gyengéd érintését, akkor mehet.
Másik érdekes emberünk Gabriel, a svéd gördeszka-bajnok. Egy hetes turnén van Budapesten. Ő jógázott már, látszott rajta, de a sorozatot még nem tudta. Tetszettek neki az ászanák, főleg az akorobatikus elemek (bhudzsapídászana, stb.) Ilyenkor mindig elismerően tapsolt. Szóval jó hangulatú óra volt, fel is vettem a diktafonommal, ha valaki agnol Astanga-nyelvleckét akar, akkor innen letöltheti. Amúgy a blogoldal jobb alsó sarkában elhelyeztem egy boxot, ott lesznek a letölthető anyagok linkjei, nézzetek oda időnként videó, mp3 meg képanyagokért.Úgy döntöttem, hogy a héten keményen gyakorlok, mert jövő hét végén lesz a Krisna-völgyi búcsú, amire mindenkit szeretettel várunk (júli 24-25-26) . Mindhárom nap tartunk jógabemutatót (elvileg), most kavarják a programot. Betti és Ancsa összerakott egy szép páros koreográfiát, én pedig az 1., 2. és 3. sorozatból akarok egy-egy 10 perces bemutatót tartani. Így aztán bőszen gyakorlom mindhármat, több-kevesebb sikerrel.
Kedden a 2. sorozatot gyakorolgattam, íme néhány kép. A nagy meleg valahogy elbágyaszt engem is, nem tudom annyira kipihenni magamat. Ennek ellenére szerdán Istvánnal gyakoroltunk 3-tól, jól megizzadtunk ketten a teremben. Én a 3. sorozatot próbáltam végigcsinálni, de minden ászana után kellet pihennem egy kicsit. Nagyon gyilkos! Nem hiába hívják szthira-bhágának. Ide már kell erő, meg állóképesség. Jelenleg azt mondom, hogy az 1-2-est még úgy-ahogy kibírja az emberfia, de a 3-ast már csak a természetfeletti képességekkel rendelkezők! Persze lehet, hogy 1-2 év alatt ebbe is beleszokok, és közönyös könnyedséggel lököm majd, mint ahogyan Sharath szokta. Egyelőre még komoly kihívás.
Utána jöttek az órák, estére be akartam tenni egy vinyásza órát, de mivel már amúgy is jól lefáradtam, inkább maradtam a 2. sorozatnál. Remélem, nem bánták, akik ott voltak. Azt mondták, máskor szóljak előre, ha nem az 1. sorozat van. Dehogy szólok! Mennyből az angyal! Egy Astangásnak mindenre készen kell állnia. Ha azt mondom, hogy egy lélegzetvétellel ússza át a Dunát, miközben a lába lótuszban van, akkor arra is!
Nem szeretem, ha lekorlátozzuk magunkat. A jó oktatónak az a dolga, hogy nyomja a tanítványt előre. Persze ésszel, de nem feltétlenül abban a tempóban, amit a tanítvány kényelmesnek talál. Krisnamácsárja egy hónap alatt tanított meg egy sorozatot, és Pattabhi is a kezdetekben két hónap alatt két sorozatot megtanított. Aztán jött a tömeg, a hírnév, kevesebb idő jutott az egyes emberekre, és le is lassult a folyamat. Ugyanakkor az óratartás felgyorsult, van ahol már csak 3-3 napüdvözletet csinálnak. Másfél óra után ki is tessékelnek, a befejező gyakorlatsort csináld meg ahol akarod.
Szóval a héten még nyomom a 3. sorozatot, hátha felgyúrom magamat. Aztán jövő héten mindhármat, és irány a búcsú! Ott találkozunk!
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése