Pattabhi és Iyengar

1934-ben az akkor még két ifjú, K. Pattabhi Jois és B.K.S. Iyengar a rettegett – és hamarosan legendás –jógi, T. Krishnamacharya tanítványai voltak. India még mindig brit fennhatóság alatt állt és az indiai maharadzsák még mindig érintetlenül, ám korlátozottan álltak az állam élén. A fényűzésük és a pompájuk továbbra is jelen volt azon igyekezetükkel együtt, hogy ápolják szeretett hazájuk hagyományait, ami az idegen uralom idején egyre inkább előtérbe került. A Mysore-i Maharadzsa, Krishnarajendra Wodeyar, aki kimondottan az ősi, szanszkrit írások fenntartásáról és dokumentálásáról volt híres, hatalmas szeretetet táplált a tradicionális művészet, a zene és a jóga iránt. A mysore-i lakók együtt ünnepelték a fontos vallási ünnepeket a tisztán tartott városban, megőrizték az ősi indiai hagyományt és életvitelt. Ebbe az atmoszférába ágyazva tanult a két fiatal fiú Krishnamacharyától, aki személyesen a Maharadzsa támogatását élvezte. Folytatás>

Hát ennyi. Az aum.hu szerkesztői ugyanis nem járultak hozzá, hogy az egész cikket leközöljem, csak az elejét. Ragaszkodnak ahhoz, hogy az ő oldalukon olvasd el az egészet, ha érdekel.

www.aum.hu/index.php/2009/06/legendak-es-oroksegek/

Azért még hozzáteszek egy keveset. Pattabhi Jois és Iyengar ugyanannak a gurunak, Thirumalai Krishnamacarayának a tanítványai, és vélhetően hasonló módon lettek kiképezve is. Mégis érdekes a különbség az általuk oktatott stílusok között. Az ászanák szinte megszólalásig hasonlóak. Gondolom legtöbbünk könyvtárában megvan Iyengar "Jóga új megvilágításban" című műve, mely a modern jóga egyik alapkötete. Amióta az Astangát gyakorlom, egyre inkább rádöbbenek, hogy mennyire hasonló dolgok vannak az ő könyvében is az egyes ászanákkal kapcsolatban. Nekem talán hiányzik egy kicsit, hogy Iyengar tanítányai az ászanák aprólékos anatómiai beállítása közben elsiklanak a helyes légzés, bandha és dristi kérdésköre felett. Szerintem ez tesz teljessé egy ászana-gyakorlást. Még egy kis információ Pattabhi és Iyengar kapcsolatáról Krisnamácsárjával a "Yoga of the Yogi" című könyvből, amelyet Kausthub Desikachar, Krisnamácsárja unokája írt (87-93. old.).

"Krisnamácsárja sok mindent tanított a tanítványoknak a jógasálában, és az, hogy mit választott tananyagnak, a csoport vagy az egyén fókuszától függött, akivel éppen foglalkozott, Nathamuni és Patanjali tanításainak megfelelően. A fiatal srácoknak, akik reggelente és esténként jöttek hozzá, dinamikus pózokat tanított, amelyeket gördülékeny, szervesen összekapcsolódó sorozatokba rendezett. A tanítványoktól elvárta, hogy az összes sorozatot elsajátítsák. Krisnamácsárja jógasálájának két tanítványát, Pattabhi Joist és BKS Iyengar-t ma önmagukban is nagy jóginak tekintik.

Krisnamácsárja fiatal tanítványai gyakran bemutaták előrehaladásukat a királynak, aki idővel megkérte Krisnamácsárját, hogy rögzítse a fiatal tanítványoknak oktatott sorozatokat egy könyvben. Így írta meg Krisnamácsáraj az első könyvét, a Yoga Makarandát (A jóga méze) 1931-ben. A Yoga Makaranda részletezi azokat az ászana-sorozatokat, amelyeket Krisnamácsárja a fiatal fiúknak és lányoknak tanított a jógasálában az 1930-as években. Ezek közül többet ma "Astanga Vinyásza Jóga" néven gyakorolnak, de Krisnamácsárja jógasálájábol erednek.

Krisnamácsárja ebben az időben beutazta Mysore államot, és a jógához kapcsolódó különböző témákról tartott előadásokat, abbéli erőfeszítése részeként, hogy a jógát újre megismertesse az indiaiakkal. Az előadások közben a tanítványok, mint pl. BKS Iyengar vagy Pattabhi Jois segítettek neki a különböző ászanák és sorozatok bemutatásával. Később a saját gyerekei, Desikachar, Sribhasyam és Sri Shubha kísérték el az előadásokra, és mutatták be a pózokat a közönségnek.

A BKS Iyengarral és Pattabhi Jois-sal folytatott beszélgetésekből, valamint a tanítványai és barátai által feljegyzett történetekből egyértelmű, hogy Krisnamácsárja szigorú és igényes tanár volt. Az egyik eset, maleyről Iyengar számolt be, szintén ezt példázza.

"Az egyik bemutatón"- mondja Iyengar - "ketten voltunk tanítványok, akiknek a pózokat kellet bemutatniuk. Nekem némelyik ment, míg Keshava Murthy-nak sok ment jól. Ő volt Krisnamácsárja egyik kedvenc tanítványa. Ő azonban elmenekült a bemutató előtti napon, és így az egész felelősség az én vállamra szakadt. Guruji (Krisnamácsárja) odaadta nekem a pózok listáját, amiket másnap meg kellett csinálni. A bemutató előtt közvetlenül azonban teljesen megváltoztatta a listát. Teljesen kibuktam, de ki se mertem nyitni a számat. Valahogy sikerült mindet megcsinálni, kivéve az utolsót, a Hanumánászanát, ami azért nem ment, mert a rövidnadrágom szára nagyon szűk volt. Amikor ezt mondtam neki, félrehívott oldalra, és kétoldalt betépte a gatyámat, hogy lazább legyen. Utána azt mondta: "Most már meg tudod csinálni." Ilyen intenzív volt a tanárom, Krisnamácsárja."

Meglepődtem ezen a történeten. Mindig nagyon édes embernek ismertem a nagyapámat. Mivel én voltam az unokája, lehet, hogy nekem nem mutatta ezt az oldalát, vagy pedig a korral ő is megváltozott. Egy nemrégi látogatásom alkalmával BKS Iyengar 85. születésnapján, újra rákérdeztem nála Krisnamácsárja szigorúságára, mivel arra voltam kíváncsi, hogy ennek pozitív vagy negatív hatása volt-e.

"Ha Guruji nem lett volna ennyire követelődző" - válaszolt Iyengar, erős és tiszta hangon - "nem lennék ma az, ami vagyok. Ez az intenzitás, amit átadott nekem, ez segített fejlődni a jóga útján. Ezt neki köszönhetem. Bár azokban a napokban fájdalmas érzés volt ezt elfogadni, ma ennek a hasznát élvezem."

Pattabhi Jois hasonló módon nyilatkozott Krisnamácsárjáról. Amikor 2003-ban találkoztam vele, miközben néhány tanítványommal utaztunk, az egyikük megkérdezte, hogy Krisnamácsárja szigorú volt-e vele.

"Nagyon szigorú" - felelte azonnal. Egy pillanatnyi szünet után folytatta: " De csak a dharma (kötelesség) miatt. Azt akarta, hogy a legjobbak legyünk. Ezért volt szigorú. Rákényszerített, hogy tökéletesen csináljuk a vinyászákat. Ha hibáztunk, akkor meg kellett ismételni, amíg nem lett jó. Da a tantermen kívül nagyon kedves ember volt. Megetetett és a sásztrára (szentírásra) tanított."

Lehet, hogy Krisnamácsárja szigorú volt a tanítványokkal, de ez a szigorúság, a fegyelem hangsúlyozása, és az intenzív hozzáállása a tanítás iránti szeretetéből fakadt. Az ő tanára is a legjobbat várta el tőle, és így ő is igyanezt várta el a fiatal tanítványaitól és oktatóitól, arra inspirálva őket, hogy a legmagasabb kaliberű oktatókká váljanak."

Balázs kérdésére válaszolva, hogy milyen vallásúak lehettek, a válaszom az, hogy hinduk mindketten. A tilakjuk (homlokon lévő jel) alapján Iyengar Srí-vaisnava, Pattabhi pedig Saivita vallást követhet, úgy gondolom.