Mi a Prána?

A prána az univerzális életerő, amely minden élő és tudatos lényt áthat, és a jóga gyakorlása során az a célunk, hogy megtanuljuk uralni a működését. A föld, a víz, a levegő, a Nap, és az ételek mind-mind tartalmaznak pránát. Amikor ezekkel kapcsolatba kerülünk, akkor magunkhoz vesszük a pránát, amelyre ugyanúgy szükségünk van, mint az anyagi testünk sejtjeinek a szerves tápanyagokra.

A légzés, vagyis a pránájáma a jógának az az eszköze, amelyikkel a legközvetlenebb módon képessé válhatunk a prána irányítására. Amikor tudatosan lélegzünk, a testünk összes sejtjét, a finom testünk összes csakráját feltöltjük pránával. Az ászanák gyakorlása segítségével megtisztíthatjuk a nádíkat, vagyis a finom energiacsatornákat, amelyekben a prána kering. Az Astanga-jóga első sorozata a jóga-csikitszá, vagy róga-csikitszá nevet viseli. Mivel a betegségeket a szennyezett prána, valamint fizikai szinten a méreganyagok felhalmozódása idézi elő, a jógi újjászületése a fizikai test betegségektől, méreganyagoktól való megtisztítása által kezdődik el. A második sorozat a nádí-sódhana nevet viseli, itt a cél a finom energiacsatornák megtisztítása. A további sorozatok a szthíra-bhága kategóriájába tartoznak, ami azt jelenti, hogy a jógi megtanulja szilárdan kordában tartani és uralni a felébresztett ppánát, és ezáltal képes könnyedén végrehajtani a nehezebb ászanákat is. A Prasna Upanisadban a következő további tanítást találjuk a pránával kapcsolatban:

3.1. Kausalja megkérdezte Pippaládát: "Mester, hogyan születik a prána? Hogyan hatol be ebbe a testbe, és hogyan lakik ott, ötfelé osztva magát? Hogyan hagyja el? Hogyan tapasztalja meg a külső világot, és hogyan kapcsolja össze a testet, az érzékeket és az elmét?"

3.2. A bölcs így válaszolt: "Bonyolult kérdéseket teszel fel, de mivel őszintén keresed a Brahman igazságát, válaszolok neked."

3.3. A prána forrása az Átman, és az ember egész testében szétterjed, mint az árnyéka. A prána az elme tevékenysége miatt lép be a testbe.

A prána kapcsolja össze a leklet az anyagi világ elemeivel, és lehetővé tezsi a léelek számára, hogy tudatával tapasztalja az érzékek, elme és a test működését. Az "árnyék" kifejezés az aurára, a finomfizikai testre utal. A prána viszi a lelket az egyik testből a másikba, az elmével együtt, melyben az előző tettek által létrehozott benyomások (szamszkárák) létrehozzák a következő élethelyzetet.

3.4. Mint ahogyan az uralkodó kinevezi a hivatalnokait, a fő prána is kiosztja a felelősséget az [alárendelt] pránáknak.
3.5. Az Apána a kiválasztás és nemzés szerveiben lakozik. Maga a Prána a szemekben, fülekben, a szájban és az orrban lakik. Középen helyezkedik el a Szamána, amelyik egyenlően osztja szét a táplálékot az összes testrésznek, amelyekben a hét láng fellobban.

A "hét láng" kifejezés a testet alkotó hét szövetben működő agnira (emésztési tűzre) vonatkozik. A szamána a tápanyagokat szállítja a szövetekbe.

3.6. Az Átman a szívben lakozik. A szívben százegy nádí van. Ezek mindegyikéből szintén száz nádí ered. A száz nádí mindegyikéből hetvenkétezer nádí indul ki. Mindezekben kering a Vjána.
3.7. Így ezek egyikén keresztül viszi ki a lelket az Udána a boldogság világába a jámbor tettek eredményeképpen, és a szenvedés világába a bűnös tettek eredményeképpen. A jámbor és bűnös tettek keverékének eredményeképpen pedig az emberek világába hozza vissza.
A szívből eredő százegy nádí közül az egy a szusumná, amely a szívet a szahaszrára, vagyis a koronacsakra közepén elhelyezkedő brahma-randhrával köti össze. Ha a lélek elérte az önmegvalósítás állapotát, akkor ezen a nádín keresztül hagyja el a testet a halál pillanatában, és nem születik meg újra az anyagi világban.

3.8. A Nap az univerzum pránája. Amikor felemelkedik, akkor képessé teszi a szemben lévő pránát a látásra. A föld ereje tartja fenn az Apánát az emberben. A Nap és a Föld között elhelyezkedő éter a Szamána, és a mindent átható levegő pedig a Vjána.

A Nap Istent kápviseli az univerzumon belül. A védikus papok ezért a Napon meditálva éneklik a Gájatrí mantrát, az Úr Visnura (Szúrja-nárájana) emlékezve.

3.9. Az Udána a tűz, és ezért az, akinek a testi hője kialszik, meghal, minekutána az érzékek beleolvadnak az elmébe, és a lélek ujjászületik egy másik testben.
3.10. Bármire is gondol az ember a halál pillanatában, az összekapcsolódik a Pránával, amelyik az Udánával és az Átmannal összekapcsolódva elviszi az élőlényt az újjászületés vágyott helyére.

A testi hő kilobbanásával együtt a lélek, az elme és a prána eltávoznak a testből. A védikus tradíció szerint ilyenkor a testet el szokták hamvasztani, hogy a test elemeit ténylegesen átadják a tűz, majd a víz elemeinek. A hamvakat ugyanis egy szent folyóba szórják.

3.11. Annak a bölcs embernek az utódai, aki így ismeri a pránát, sohasem pusztulnak ki, halhatatlanná válik.
3.12. Az ősi bölcsek azt mondják: Az, aki ismeri a prána forrását, hogy hogyan hatol bele a testbe, hogyan tartózkodik ott ötfelé osztva, és hogyan működik, az ilyen ember eléri a halhatatlanságot, igen, a halhatatlanságot.