A jóga története 2. rész

A Nátha hagyomány és a Hatha-jóga irodalma

A leghíresebb és sokak által a legteljesebbnek, legautentikusabbnak elfogadott jóga-írás a Hatha-jóga-pradípiká. Szerzője Szvámí Szvátmáráma, és keletkezését általában a 14. századra teszik. A mű elején Szvátmáráma tiszteletét fejezi ki az előző tanítóknak, akik között Matszjéndranátha és Górakhnátha neve is felbukkan. Górakhnátha tevékenységét a 11-12. századra teszik. Az ő mestere volt Matszéndanátha, és egy még korábbi mester lehetett Ádínátha, akitől az egész Nátha tradíciót eredeztetik. Egyesek szerint Ádínátha maga az Úr Siva, és ezzel megint a tradíció eredete az idők homályába látszik veszni. Mások Górakhnáth születését a 8. századra teszik, persze az sem kizárt (ha a jógikról szóló mesébe illő beszámolókat szó szerint vesszük), hogy több száz évig élt és tanított. A Nátha hagyomány 84 Mahásziddhát, vagyis tökéletességet elért mestert tart számon, akik lehet, hogy közel egy időben, de lehet, hogy több évszázadon keresztül, egymás után éltek. A nepáli Gurkhák is Górakhnáth-tól eredeztetik a nevüket (ami egyébként tehénpásztort jelent), illetve a Gorakhpur tartomány neve is hozzá kapcsolható. Gorakhnath mester sírhelye a maharashtra-i Ganeshpuri városa mellett található. Állítólag az egész indiai szubkontinenset és a határos országokat is bejárta, így sokfelé vetette el a későbbi modern jóga tanításainak alapjait. Az ő nevéhez kapcsolódik egy vitatott mű, a Góraksa-sataka, mely egyes változatokban száz, más változatokban kétszáz versszakban tárgyalja a meditáció és a kundaliní felébresztésének rejtelmeit. A további két ismert és elismert írás a Gheranda-szamhitá, melynek szerzője Gheranda Muni, és a 15. századra teszik, valamint a Siva-szamhitá, melynek szerzője nem ismert, de a meglehetősen részletes, összefoglaló mű keletkezését a 17-18. századra teszik.

Krishnamacharya (1888-1989) tradíciója

Nagyon sokan Thirumalai Krishnamacharyát tekintik a modern jóga nagyatyjának, mivel ő volt az, aki mind elméleti, mind gyakorlati szempontból nagyon sokat fáradozott a jóga ősi tanításainak felébresztéséért és megismertetéséért Indián belül, majd tanítványai segítségével azon kívül is. 1888-ban született, és 1919-ben rátalált mesterére, Ramamohan Brahmacarira, aki Tibetben, a Kailash hegy lábainál élt. Hét és fél évig tanulta tőle a jóga elméleti és gyakorlati tudományának rejtelmeit, majd visszatért Indiába, ahol még évekig tanulmányozta a védikus filozófia másik öt rendszerét. Krishnamacharya főhadiszállása Mysore-ban volt, és két leghíresebb tanítványát is ott kezdte képezni. BKS Iyengar (1918-) Ksirhnamacharya sógora volt, az 1930-as években kezdett tanulni tőle, 15 évesen. 1952-ben, Yehudi Menuhin meghívására Európába látogatott, és elkezdte oktatni a jógát BKS Iyengar „Light on Yoga” című könyve talán a mai gyakorlók leggyakrabban forgatott alapműve, melyben hűen ismerteti guruja tanításait az ászanák végzésével kapcsolatban. Másik ismert tanítványa K. Pattabhi Jois (1915-2009), aki a mesterétől tanult gyakorlatsorokat a dinamikus átvezető gyakorlatokkal (vinyászákkal) együtt tanította, és megalkotta a ma egyik legelterjedtebb jógastílust, az Astanga Vinyásza jógát. Még egy híres tanítványa volt, aki ráadásul az első külföldi nő volt, akit a jóga titkaiba beavatott. Indra Devi (1899-2002) szintén az 1930-as években találkozott vele, majd az 1960-as évektől kezdve ő mutatta be a jógát először Észak- és Dél-Amerikában. Krishnamacharya tanításainak hagyományait ma Madrasban élő fia, TKV Deshikachar és unokái ápolják.