Az india társadalom egyik legnagyobb parodoxona, hogy a legjobb könyv, amit a yoga szellemi aspektusáról valaha is írtak, magáról az íróról semmilyen információt nem közöl, személyét titok lengi körül. Patanjali Yoga Sutra című műve csupán 196 tömör aforizmából áll, de több mint kettő és fél évezreden keresztül ez a mű a legvégső tekintély e témakörben. Ezért is felettébb furcsa, hogy nem rendelkezünk kellő adatokkal erről a zseniális alkotóról, amelyről azt állíthatjuk, hogy történelmi szempontból egy teljesen hiteles adat. Mindenesetre az India kultúra mindig is előnyben részesítette a mitikus elbeszélő stílust, mint azt a fáradságos munkát, ami történelem tudományágával együtt jár.
Történelmi szempontból ismeretes, hogy i. e. 500 körül egy Patanjali nevű, feltűnően intelligens ember kiváló módon összesűrítette a jóga gyakorlásának alapvető és leglényegesebb elveit egy szabatos, tömör kéziratba. Feltehetően ugyanez a személy látta el először magyarázatokkal a Panini által írt híres nyelvtani munkát, aki egyben a személyes tanítómestere is volt. A rendelkezésünkre álló bizonyítékokból viszont úgy tűnik, hogy két különböző személyről van szó, akiknek neve megegyezik, ami persze abban az időben igen gyakran előfordult, és amit aztán a későbbi magyarázók arra használtak fel, hogy az előkelőbb elődjük hírnevét a saját tiszteletük szebbé tételére használták. A tényleges hagyomány szerint Patanjali három fontos művet írt: a szanszkrit nyelvtan rendszeréhez fűzött szövegmagyarázatot, melynek címe Mahābhāshya, egy tanulmányt az ősi indiai gyógyászati rendszerről, az ájurvédikus orvoslásról, valamint azt a művet, ami miatt leginkább közismert, a Yoga Sutra című alkotást. Ez utóbbi mű igazodik ahhoz a szellemi sugallathoz és légkörhöz, ami akkor áthatotta Indiát. Ami nem jelentett mást, mint a társadalmilag meghatározott vallás rituális gyakorlataitól való elfordulást, és amely a személyes önvaló iránti kutatást helyezte előtérbe, az Abszolút Valóság természetének megértését, amit a legtöbb hitrendszer az önvalóval tart azonosnak.
A fentiek leírásával befejeztük azt a gondolatmenetet, amely Patanjali történelmi hitelességét érinti. Természetszerűleg a jövőben új bizonyítékok is előkerülhetnek, hiszen ez gyakran előfordul az indiai kultúrában, de pillanatnyilag ez minden, ami Patanjali alkotói munkájáról ismert. Azonban a Patanjali misztikus eredetére vonatkozó leírások még az eddig elhangzottaktól is sokkal érdekfeszítőbbek. Azt tartják róla, hogy ő nem más, mint Anantának, a mérhetetlenül nagy kígyónak az evilági megjelenése, aki nyughelyként szolgál, a Legfelsőbb Úr, az Úr Vi¢£u számára. Ananta akkor is megjelenik a földön, amikor az Úr Vi¢£u is alászáll, mintegy elkísérve Őt; a két legismertebb megnyilvánulása közül az első Laxmana, az Úr Rama testvére, valamint Balarama, aki az Úr Krisnával jelent meg, mint az Úr idősebb testvére. Patanjaliként azért jelent meg, hogy elterjessze a világon a jóga ősi tudományát, amelyet mindaddig csupán a félistenek ismerhettek. Egyszer Ananta, akit Adi Sesaként is ismernek nehezen viselte a Legfelsőbb Úr testsúlyát, miközben az Úr Sivának, a jóga félistenének elbűvölő táncát nézték. Később aztán az Úr Vi¢£u elmagyarázta neki, hogy azért remegett és vált nehézzé, mert együttrezgett az Úr Sivának azzal az energiájával, ami a jóga gyakorlásának köszönhetően alakult ki. Miután Patanjali hallott a jóga egyéb hasznosságáról és értékéről azt kívánta, hogy bárcsak megszülethetne az emberek között, akiknek ekképpen átadhatná ezt a kitűnő szellemi rendszert.
Ekkortájt a földön egy jógini, akit Gonikának neveztek egy fiúgyermekért fohászkodott az Úrhoz, akinek majd tovább adhatja tudását. Patanjali jutalomként Gonika kezeibe hullott a mennyekből egy apró kígyó formájában; innen ered a neve is. Valami, ami az égből esett le (pat), és imára kulcsolt kéz (anjali). Bizonyos más elbeszélések szerint, Patanjalinak a nyelvtaníró Panininak a tenyerébe kellett volna belepottyannia. Azért, hogy a két történet között összefüggés legyen, néhányak véleménye szerint Panini és Gonika házasok voltak, és mivel egy bizonyos megvilágításban mindketten felvilágosult személyek voltak, emiatt Patanjalinak két nagyszerű tanítója volt. Természetesen egy másik ehhez hasonló furcsa felvetés a nevéhez kapcsolódó felületes szóelemzés, miszerint az ember bensőjéből fakadó ima, amely során a kezét is összekulcsolja a felszabadulás módját jelenti, aminek segítségével az esendő természettel rendelkező emberi lény felemelkedhet. Ezek persze mind lenyűgöző, ám nem helytálló elméletek, különösképpen abban az értelmezésben, ha figyelembe vesszük, hogy mit is tanított Patanjali.
A fenn említett mítosz azonban kellő magyarázatot ad a Patanjalihoz kapcsolódó ikonográfiáról. Általában mindig úgy ábrázolják, mint egy négykarú emberi formát, azonban a csípő alatti részen, úgy festik le, mint egy hármas gyűrűjű, tekergő kígyót. A törzs hármas gyűrűje a testben rejlő kundalini saktit szimbolizálja, az elsődleges teremtő energiát. A hátsó két kézében az Úr Visnu jelképeit – a kagylókürtöt és a korongot – láthatjuk, amelyek a lelkiséghez kapcsolódó tárgyakat szimbolizálják. Patanjali elülső két karját az añjali mudrában, vagy más szóval a hagyományos „namaste” üdvözlőtartásban tartja, az ősi és nemes indiai üdvözlési formában. A kagylókürt a levegő elemet, míg a korong, amely a nap sugaraiból tevődik össze, a tűz elemet szimbolizálja. Ez igen találó, mert a jóga, mint szellemi rendszer elsődlegesen ezt a két elemet hasznosítja a gyakorlatai folyamán. Rendes körülmények között Patanjali feje felett hét csuklya látható; ez transzcendentális természetére utal, egy olyan személyre, akit nem befolyásol az öt anyagi elem, valamint az önmegvalósításra és felszabadulásra is utal, amit Patanjali már elért. A jó minőségű ábrázolásokon a kígyó tulajdonképpen a gerincen kúszik felfelé szintúgy, mint ahogy a kundalini energia is, amikor mozgásba hozzák. Amint a kundalini energia eléri a fej feletti cakrát, ami már a finomfizikai test része, az ember eléri a teljes megvilágosodást és felszabadulást. Ebből kifolyólag Patanjalit nem köti meg az újbóli megtestesülés törvénye; ő egy emelkedett lélek, aki azért született meg a földön, hogy az emberiség segítségére legyen. Rendszerint egy boltíves folyosót is szoktak a háta mögé festeni, amely arra mutat rá, hogy Patanjali egyben egy kapuőr is, az a vezető, aki átvezet bennünket a Tudat kapuján és segít, hogy megértsük, megtapasztaljuk az önvalót.
Habár a fenn említett szimbolizmus lenyűgöző, annyi bizonyos, hogy Patanjali sokkal boldogabb lenne, ha több ember követné a jógáról szóló tanításait. Az állítás, miszerint jóval többen gyakorolják a jógát Kaliforniában, mint Indiában nem igaz, de úgy tűnik, igaz lehet arra az indiai társadalomra vonatkoztatva, amely úgy tűnik, fokozatosan visszatér a ritualizmushoz, mint fő irányvonalhoz. Patanjali azért írta a Yoga Sutra című művét, hogy bátorítsa az embereket a jóga gyakorlására, nem pedig azért, hogy töprengjenek rajta, vagy vitatkozzanak róla. Rajta kívül, csupán Miyamoto Musahi hangsúlyozza a gyakorlatok fontosságát, aki szintén nagyszerű képviselője a sutrákban való kifejezésmódnak. (M. Musahi a GO-RIN-NO-SHO, avagy Az öt gyűrű könyve című alkotásában ír erről.) A sutrák a lelki üzenetek átadásának egyedülálló formái, amelyek egy-egy epigrammából, vagyis igazán rövid versmondatokból állnak és a lelki megtapasztalás valamely aspektusával foglalkoznak. Ezek a sutrák a gyakorlás és a tapasztalat végső kivonatát írják le, összesűrítve és tömörítve, amit a gyémánt tökéletes tisztaságához és ragyogásához lehet hasonlítani. Annak idején a sutrák íróiról azt tartották, hogy inkább lemondanak egyik fiukról, minthogy akárcsak egyetlen egy szükségtelen és haszontalan szót adjanak a versmondathoz. A Yoga Sutra egy igazán elképesztő alkotás, hiszen az elmúlt 2500 év alatt senki sem volt képes, hogy bármilyen jelentőségteljes gondolatot hozzátegyen az eredeti szöveghez. A legtöbb, amit a szakemberek tesznek az, hogy magyarázatot fűznek a műhöz, ahhoz hasonlóan, mint ahogy azt feltételezhetően Patanjali is megtette, amikor Panini munkáját látta el magyarázó jegyzetekkel. Patanjali 196 sutrája egy elképesztő mennyiségű iromány, és sokkal mélyebb benyomást kelt, mint bármelyik mitikus eredettörténet.
Természetesen a Yoga Sutra című könyv megismerése a személyes tapasztalaton alapul, mivel elsősorban az olvasótól függ, hogy mennyi mindent tud kihozni a könyvből, mi mindent sajátít el belőle. A meditációra vonatkozó személyes tapasztalatomra támaszkodva, csupán annyit mondhatok, hogy mielőtt elkezdtem volna végezni a meditációs gyakorlatokat a könyv egy érdekes írás volt, de miután a meditáció mindennapi szokásommá vált, a könyvről alkotott véleményem is megváltozott – a könyv szó szerint ragyog a fénytől. A Yoga Sutra egy tökéletes próbakő, amely rámutat a fejlődés szakaszaira és meg is különbözteti azokat, valamint azt is megállapítja, hogy nem tévelyedtünk-e el a paranormális jelenségek vonzó területére vagy az okkult erők és gyakorlatok körébe. A helyes úton járó gyakorlónak egyetlen szándéka, hogy egyéni tudatát egyesítse az univerzális önvalóval – minden más, nem egyéb, mint veszélyes játék a jelentéktelen dolgokkal. A saját tapasztalataimra támaszkodva én magam is kialakítottam egy elméletet [ami nem tényekre, hanem az emberi megérzéseimre alapult], hogy ki is volt Patanjali valójában. Eszerint úgy tűnik, mintha Patanjali egy ritualista, uralkodó hitvallás tagja lett volna, akinek szándéka az volt, hogy megtudja mi ez a nagy felhajtás ekörül az új légzés- és meditációs technika körül, amit jógának neveznek. Miután megismerte és igen hatékonynak találta a jóga rendszerét, megfelelően rendszerezte az alaptételeit és eszméit csakúgy, mint ahogy a Brahmanák tették azt a korábbi időkben az áldozatok és rituálék szabályaival. A jóga (hasonlóan, mint a Yakshák, akiktől a jóga feltételezhetően származik) volt a közös fonál az i.e. 5. században egymással versengő vallási irányzatok között, mint amilyen a jainizmus, buddhizmus és hinduizmus. Patanjali a megalkotója a jóga hindu változatának – a pontosabb meghatározás igénye miatt használjuk ezt a kifejezést –, ám más szerzőkkel ellentétben, az ő írása teljesen mentes a szektariánus elfogultságtól. Egyszerűen nem számít, ki milyen vallást gyakorol, mindenki használhatja a Yoga Sutra alkotását és teljesen a saját javára fordíthatja azt anélkül, hogy bármilyen engedményekhez kellene fordulnia saját vallásának gyakorlása folyamán.
Yogas chittavritti nirodhah
„A jóga a mozgás tudatos megszakítása.” Ez a yoga közismert definíciója, amely megadja jóga megismerésének kezdő lépését. A jóga építkezése lépcsőzetes, fokozatosan vezetve a gyakorlót az elme, a test és a közöttük fennálló kapcsolat megértéséig, valamint a mindent átható tudat megismeréséig. Patanjali megmutatja az utat, figyelmeztet a kelepcékre, elmagyarázza a karma törvényét, miközben állandóan hangsúlyozza, hogy az évek hosszú során elért eredményt néhány pillanat alatt romba döntheti a megfontolatlan engedékenység. A jóga másodlagos testi és intellektuális jótékony hatásáról szintén beszél a mű; tehát szó sincs szerzetesi életről, önsanyargatásról vagy nélkülözésről, hanem sokkal inkább jóindulatú intelemről – s mindez áthatja az egész szöveget –, miszerint éljük az életünket gazdagságban, és megfelelő tudatossággal. Továbbá, mint egy végtelen spirál, ami körül tekeredik az élet fáján, a Yoga Sutra is különböző hangon szól az olvasóhoz, figyelembe véve az emberi élet minden egyes szakaszát.
Jelenleg számos új magyarázat születik a Yoga Sutráról, és egyáltalán nem járunk messze az igazságtól, ha azt állítjuk, hogy a jóga egy nagyszerű újjászületésen megy keresztül. Ma már a jóga egy olyan jelenség, amely az egész világon elterjedt. Indiában pedig reneszánszát éli a Patanjalit megörökítő ikonográfia, amit elsősorban a turistákkal folytatott kereskedelem ösztönöz, és ami ugyanakkor a legfurcsább eseménye is ennek a jóga iránti érdeklődésnek. A Patanjalit bemutató képek a legnépszerűbb és valószínűleg a legdrágább műtárgyak a piacon. Végül is, miért ne lehetne így; hisz ez egy rég esedékes szentesítése Patanjali érdemeinek. Ahogyan azt az igen népszerű invokációban is olvashatjuk:
Jógéna csittaszja Padéna Vácsam
Malám Saríraszja csa Vaidjakéna
Jó Pákarot tam Pravaram Munínám
Patandzsali Prándzsaliránatószmi
„Hajtsuk le fejünket Patanjali előtt, ki legnemesebb a bölcsek között, ki azzal a céllal oktatta a jógát, hogy szert tegyünk az elme nyugalmára és sérthetetlenségére, a nyelvtant a beszéd tisztasága és közérthetősége miatt, az ájurvédát pediglen a tökéletes egészség elérése végett.
Dzsívamani Bradzsatpháná
Szahaszra Vidruth Visvambhara
Mandalája Anantája
Nágarádzsája Namaha
Hajoljunk meg Patanjali, az Úr Ananta vagy Adisesa megtestesülés előtt, kinek felső teste emberi, ki kezében kagylókürtöt és a korongot tart, és kit koronája, egy ezerfejű kígyó ékesít.
Ahol jelen a jóga, ott jólét és boldogság, meg szabadság van.”
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése