Ékapáda-sírsászana

Ma kaptam meg ezt a képet, amit Indiában fotóztunk. Azon ritka alkalmak egyike, amikor segítség nélkül a fejem mögött maradt a lábam az ékapáda-sírsászanában, méghozzá nem is akárhol, Pattabhi Jois régi sálája előtt vigyorgok Laxmipuramban, Mysore-ban. Történelmi hely. Nem Photoshop! Eredeti kép. Meg is ihletett a kép, amikor megláttam, pedig ma nem terveztem blogbejegyzést írni.  

Nos, az Ékapáda-sírsászana (egy-láb-a-fej-mögött-póz) egy kulcspóz az Astangában. Persze mindenki eleve erre asszociál, amikor jógáról esik szó. "Tényleg, jóga? Az azt jelenti, hogy a nyakadbe kell tenni a lábadat, nem?"- hangzik a naív kérdés. Áááá, vágjuk rá magabiztosan, nehogy elriasszuk a gyanútlan delikvenst. És még az első sorozattal el is tudsz lavírozni enélkül, bár a szupta-kúrmászana igencsak problémás lehet. Amúgy Ajayyal folytattam egy szakmai beszélgetést ezzel kapcsolatban, ugyanis Pattabhi összes tanítványa először a bal lábát rakja a feje mögé, majd rá a jobbat. Nekem ez kényelmetlen egy kicsit, mivel a bal csípőm lazább, így fordítva több a sikerélményem. Ajay megnyugtatott, hogy minden ászanát először a jobb lábbal kezdünk, vagyis az kerül alulra. Hurrá! Már csak meg kell tudni csinálni. ;-)

Szóval, ha gondolkozol a kettes, esetleg a hármas sorozaton, akkor nem fog ártani, ha elkezded serényen gyakorolni azt az elegáns mozdulatot. Az elsőben a kúrmászana, szuptakúrmászana és a baddhakónászana jó kis rávezető gyakorlatok. Van még egy pár, de ha csak megfogod a bokádat és tolod hátrafelé a fejed mögé, az is megteszi. A kettes szériában hat-hét ászana igényli azt, hogy vagy az egyik, vagy mindkettő lábadat be tudd tolni a fejed mögé. Először persze nem marad ott magától, húzd a kezeddel nyugodtan! Vagy kérj meg valakit, hogy húzza, és közben térdeljen bele a hátadba. Ugyanis a póz lényege, hogy a tarkóddal minél hátrébb nyomd a bokádat, és kiegyenesítsd az amúgy előrehajló gerincet. Ha ez sikerül, akkor ott is marad a láb. Csak nyitott csípő kell hozzá! A kettes sorozatot még meg lehet csinálni módosításokkal úgy, ha nem teljesen megy ez a póz. A hármashoz viszont nincs sok értelme hozzákezdeni. 

Ugyanis legfeljebb a harmadik gyakorlatig jutsz, és utána nincs esélyed! Hogy tisztában legyetek vele, miről beszélek, csatolok egy linket: absolutelyashtanga.com. Amúgy itt találtam eddig a legteljesebb leírást (képekkel) az öt (hat) sorozatról. Lehet művelődni. Én egyébként nagyon szeretem a Vaszisthászanát, Visvámitrászanát, meg a Koudinyászanát is, régebben is csinálgattam már. Még a Bhairavászana is megyeget, persze tartanom kell a lábamat a kezemmel. Amúgy nagyon jó kis csípőnyitó. A többi viszont csak erős segítséggel, amihez itthon ritkán jutok hozzá. Na majd szervezünk valami ön- és egymást segélyező workshopot. Szóval, utána zsinórban jönnek a páda-sírsászanás pózok, egészen az Úrdhva-kukuttászanáig. Ez már az eddigiekhez (meg a második sorozatos Karandavászanához) képest, szinte felüdülés. A többi kartámasz, nehéz, de nem lehetetlen. Még a Virancsjászana A erejéig visszatér a durvulás (Előző feedemben Bogyó igazított bele éppen), aztán a többivel már elvagy. Persze a natarádzsászanák meg a kapótászanák sem semmik a végén. Egyszóval csupa szépség az élet.

A kettesnél is azt mondtam, hogy az egyesnél sokkal durvább, mire megszoktam, most a hármasnál is ezt kell mondjam. Innen nézve úgy gondolom, hogy ha a hármas már menni fog, akkor talán nem rendít meg annyira a többi, de hát majd meglátjuk. Egyelőre gyakoroljunk.  Az a helyzet, hogy szinte minden órámra jönnek vadonatúj emberek, így az első sorozathoz vagyunk kötve. De amikor más ismerős a társaság, azonnal elővesszük a másodikat.  Istvánnak meg azt üzenem, hogy fel a fejjel, itthon sem lesz sokkal könnyebb! Kicsit idegenlégiós hangulatba került most, hogy elkezdte a Teacher Traininget Ajaynál.