Jó kis hét volt idáig ez a mostani. Vasárnap otthon gyakoroltam az első sorozatot (végre!), befűtöttem az üvegezett teraszt 32 fokra. Hétfőn a második sorozatot nyomtam a kertben, Ajay plusz gyakorlataival egyetemben. Kedden tartottam két órát, előtte gyakorolgattam a harmadik sorozat felét. Szerdán (azaz tegnap) délelőtt gyakoroltunk egy órát a hétvégi jógabemutatóra, majd még magamban vagy másfél órát. A bevezető gyakorlatok után gyakoroltam a problémás dolgokat (ékapáda-sírsászana, szupta-kúrmászana, dvipada-sírsászana, jóganidrászana), majd a harmadik sorozat hátralévő részét. Hát itt még sok minden nem megy! A kéztámaszos gyakorlatokat imádom, de fejenállásból belemenni, aztán vissza föl, majd a másik oldalra, majd megint vissza föl, aztán vinyásza - ez egy kicsit húzós. Kifullaldok rendesen, pihenni kell a gyakorlatok között. Nem baj, egyszer majd összeáll a kép, vigasztalom magamat.
Utána tartottam egy Agni-jóga órát, majd egy Hot Ashtangát. Jól belehelték a termet, elfelejtettem időben lezárni a párásítót, és volt vagy 70% pára. Fullasztó. Az esti órán is voltak vagy 14-en, és hiába hűtöm le a termet 34 fokra, akkor sincs levegő. Jött egy új lány, Flóra a neve. A napüdvözletnél már láttam, hogy vágja a pitét, legalábbis az első sorozatot. Na, gondoltam egyet, csináljunk csak másodikat! A nehezebbeket (Karandavászana és társai) kihagytuk, de így is elég vidám gyakorlás lett. Van nálam egy-két olyan jógi, akik már több, mint egy éve nyomják az első sorozatot, még máshol kezdték. És még soha nem próbálták a másodikat. Én azt gondolom, hogy érdemes minél előbb belevágni, mert jól kiegészíti a kettő egymást. A másik pedig az unalom: ha minden nap ugyanazt csinálod, elveszíted a lelkesedésedet, így érdemes egy kicsit megvariálni, hogy legyen új élmény. Ez persze ellentétben áll a tradicionális módszerrel, de azzal még én is meg majdnem az összes tanítványom a szupta-kúrmászanánál rostokolna.
Nórit tegnap utolsó pillanatban megkértem, hogy helyettesítse Bettit Pesten, mert lebetegedett. Így az én órám helyett jött Pestre, és Astangát tartott a jónépnek, aki Agnira számított. Sebaj. Lemaradt a jó kis második sorozatról, pedig szereti. A gerincét bármeddig lehet tekerni, és a lábát bárhová be tudja tenni. Egy szó, mint száz, a nap végére megéreztem én is ezt az intenzív kis hetet, főleg, hogy tegnap fél négykor keltem még mindennek a tetejébe. Ma reggel V alakban éreztem az egész hátamat, a vállamat meg a tricepszemet. Lehet, hogy ma megpróbálunk egy vinyásza-órát a többiekkel, hadd érezzék ők is a törődést. Aztán még jön a péntek, és szombat-vasárnap Astanga-bemutató a Naturvitál egészségfesztiválon. Hét végére Terminátor leszek teljesen. Élő szövet a fémvázon. Legalább István nem érzi magát egyedül Indiában. Ajay napi 6-7 órát nyaggatja őket összességében (persze ennek a fele elmélet, dehát nyaktól fölfelé jógázni sem olyan könnyű ;-)!)
Szóval, egész jól sikerült tegnap a jóganidrászana. Mai témának ugyanis a dvipada-sírsászanát és változatait szántam, amikor is mindkét lábad a tarkód mögött van. Az első rávezető gyakorlat természetesen az ékapáda-sírsászana (lásd korábbi blogbejegyzésemet e témában). Ha egyáltalán valaha is el akarsz jutni oda, hogy a kezeddel ne kelljen fogni a bokádat, hogy ott maradjon, akkor a válladat jól told ki a térdhajlat külső oldalán (vagy a térdedet told be a vállad mögé, mindegy), és amikor a sípcsontod a tarkódnak feszül, hátizomból teljes erővel nyomd hátra a fejedet, próbálj kiegyenesedni! Ekkor lesz meg az ív, ami akadályozza a kicsúszást.
Ha el akarod kezdeni két lábbal gyakorolni, akkor feküdj hanyatt (így a legkönnyebb szerintem), tedd be először a jobb, majd a bal lábadat (Ajay szerint így OK, az Old School szerint fordítva), és a karjaidat kétoldalt dugd ki. A karoddal ésa válladdal próbáld minél hátrébb tolni a térdeidet, és a bokádat tartsd összeakasztva. Ne felejtsd el a hát kiegyenesítését sem, máskülönben nem sűrűn fogsz levegőhöz jutni. Ha már jól érzed magadat, a kezedet próbáld összekulcsolni a derekad fölött (alatt, mivel hanyatt fekszel). Ha ez már relatíve jól megy, megpróbálhatod az ülőcsontokon egyensúlyozva, a kezek imádkozó tartásban, majdnem ezt csinálja a jógi a képen. Ha a lábad benn van a tarkó mögött, és a vállad kint van, akkor megpróbálhatod kiemelni magadat, vagy pedig előredőlsz a kezeidre támaszkodva, leteszed az álladat és kulcsolsz hátul. Szerintem kb ez a nehézségi sorrend, vagyis a szabályos szupta-kúrmászana a legnehezebb a négyből. Akkor szabályos, ha az állad van lenn, a lábad a nyak fölött keresztezve, és a kezedet hátul össze tudod kulcsolni. Innen megint feltámaszkodhatsz, majd Tittibhászana, Bakászana és vinyásza. Amúgy jó kis súlypontemelő gyakorlat, ha a Bakászanából próbálod fellendíteni magadat kézenállásba, mielőtt hátramésza a csaturangába. Na ennyi elég is asszem mára, mehetünk gyakorolni. Ha már szépen megy, küldjetek képeket magatokról!
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése