A baljóslatú dátum ellenére egész jól alakult a nap. Nem is értettem, hogy miért nem hatott az ómen, de most kiderült. Éppen mielőtt publikálni készültem ezt a blogbejegyzést, kitöröltem az egészet, úgyhogy most újra kell írnom. Istvánnal és Ildikóval megbeszéltül előző este, hogy reggel hattól gyakorlunk egy kicsit. Amikor 5-kor elkezdett ciripelni az ébresztőm, akkor öt órai alvás után már nem voltam ennyire biztos benne. Gondoltam, még ráhúzok egy pár percet, azonban ebben a pillanatban megszólalt az imám a szomszédos mecsetben, és a hangszórón keresztül énekelve imára szólította a híveket. Ezt isteni jelnek vettem, és mégis felkeltem, hogy felmenjek az eggyel feljebb lévő konferenciaterembe gyakorolni.
Elkezdtem a napüdvözleteket, majd kisvártatva megérkezett István, és ő is elkezdte nyújtó gyakorlatait. Nagyon lelkiismeretes, hajnali Astanga óra előtt is legalább egy órát szokott gyakorolni, hogy be legyen melegedve az órára. Utána érkezett Ildi és Györgyi. Györgyi elég hamar rájött, hogy Sharmilánál hagyta tegnap a matracát, így visszament a szobájába és az ágyban folytatta a gyakorlást ;-). Ildi nekiállt az első sorozatnak, miközben én a másodikat nyomtam. Egész jól ment, bár aggódtam, hogy mennyi erőnk marad a délutáni órára Sharmilával. A hétféle fejenállást kifelejtettem a végéről, de egyelőre ez így is elég volt. Gyakorlás közben hangosan krákogva megjelent egy indiai alkalmazott, és bevonult a személyzeti fürdőszobába. Mintegy fél órán keresztül fújta az orrát, köpködött és zuhanyzott, kellemes helyi légkört teremtve rögtönzött Mysore óránkhoz.
Puja, majd reggeli után mindannyian beszálltunk a taxiba, hogy a bazározás mellett azért egy kis városnézés is legyen a programban. Az ISKCON-templomban kezdtünk, ami nagyon szép hely, és a kifelé vezető úton egy csomó ajándéktárgyat mag prasadamot (Krisnának felajánlott ételt) lehetett venni. Valamivel 12 után rögtönzött ebédet is tartottunk, mert nem akartunk túl későn enni jóga előtt.
Második állomásunk Tippu Sultan nyári palotája volt, ami nem volt nagy, de kellemesen szép, hűvös volt, és sok freskó volt benne. A palota után a Bangalore-i erődbe is be akartunk menni, de már zárva volt szieszta-időre. Végül utolsó pontnak a Lal Bagh botanikus kertet vettük, ahol számos egzotikus növény található. A nagy melegben egy elektromos kisvonatra szálltunk, és körbeutaztuk a több száz hektáros parkot. India egyik legnagyobb fája alatt készült a fenti felvétel, amelyen stílusosan a fapózt mutatjuk be.
A hőmérséklet egész jól alakul, már 30 fok fölött járunk napközben. 4.30-ra bevágódtunk Sharmilához egy újabb magánórára. Második napra már letett arról a szándékáról, hogy Mysore órát tartson, és vezetett óra volt, ami Istvánkának nem nagyon tetszett, mert ő már annyira hozzászokott a Mysore stílusú különcködéshez. Persze itt végigszámolják a légzéseket, és nincs idő arra, hogy lassabban lélegezz vagy tötyörögj. Na mindegy, összességében egy fokkal jobbak voltunk talán, mint első nap. Óra után megkérdezte, hogy kitől tanulunk majd Mysore-ban. Mondtuk, hogy Ajay Kumartól, amit nem vett jó néven, mert szerinte csak Pattabhi és családja, illetve az általuk autorizált tanárok a megfelelők. Mi is egy pár dolgot másképp szoktunk csinálni, mint Pattabhiék, ezért mindig ránk szólt, hogy ez nem megfelelő. Persze a képhez hozzátartozik az, hogy Pattabhi sálájában minimum egy hónapot kell befizetni, és az első hónap magyar pénzben kb 180 ezer Ft-ba kerül. A másik fele meg az, hogy egyszerre kb 150 ember gyakorol reggelente, akiket 1-2 tanár igazgat. Aki nem tudja a sorozatot, annak esélye sincs. Ajaynál és Vinaynál (back-bending specialista) sikerült kialkudni az egy hetet, fejenként 2000 rúpíért.
Mindenesetre elbúcsúztunk, és nekiálltunk egy másik vega éttermet keresni, ahol éhségünket csillapíthatjuk. Ez úgy tűnik, hogy nem olyan egyszerű feladat itt, bár mindenki azt mondja, hogy minden sarkon van étterem, pénzváltó és internet. Csak valahogy előlünk bújtak el. A tegnapihoz képest hasonló árfekvésű helyre keveredtünk el, de a kiszolgálás gyorsabb volt. Ismét bűnbe estünk és jól betankoltunk, fagylaltkelyhekkel zárva a jó csípős étkezést. Utána megfogadtuk, hogy most már visszafogjuk magunkat, mert így nem lehet jógázni. Este hazariksáztunk és ismét nekiálltam blogot írni (utólag nézve hiába, mert most úgyis újragépelem). 11-kor már kiesett a blogíró telefon a kezemből és nem számíthattam sok alvásra, mert másnap 4-kor kelni kellett az első reggeli Astanga-órához.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése