Mysore-i csavar

Ismét csak öt órát sikerült aludni, 4-kor csörög az óra. Istvánnal alig bírunk magunkhoz térni. Ő rutinszerűen kitámolyog a konyhába, feldob egy Earl Grey teát. Én beguggolok a wc-be (itt Indiában guggolni szoktak, a legtöbb helyen pottyantós wc van, és nem ülőkés angol), majd komótosan elkezdem kancsózni magamra a hideg vizet. Nincs hideg amúgy reggelente sem, 20-22 fok körül lehet, de azért valamivel melegebb víznek jobban örülnék. Eszembe jut a Hatha-jóga Pradipika paracsolata, miszerint a jóginak nem szabad korán reggel hideg vízben fürödnie. Kár, hogy ezt a háziak nem tudják és nem szereltetik meg a bojlert. Fürdés után én is a bögréhez nyúlok, bekeverem a napindító Green Gold Solart, és beleborítok egy kis Kineto energiaitalt, hogy el ne aludjak valamelyik vinyásza közben. Istvánba is belediktálok egy pohárral. Így már jobb színben látjuk a világot. István bevallotta, hogy nem az a rajongó típus, de három napja, mióta szedi az algát, ő is tapasztalta, hogy lazultak az ízületei. Én is egész rendbejöttem, bár még egy kis alvás nem ártana.

Elsőnek érünk át a sálába, öt körül, Ajay anyukája nyitja ki a kaput, felenged a fedett teraszra. Ez hangulatos kis hely, két fehér tűzhely is van rajta, gondolom nem barbecue-t szoktak sütni rajta,inkább védikus tűzceremóniákat mutatnak be. Elkezdünk melegíteni, hogy teljen az idő. Megérkezik Ildikó és Péter. Beállunk fotózkodni a bezárt sála elé, amit ugye nem szabadna. Ebben a pillanatban betoppan Pramod, elnézően mosolyog. Felbátorodunk, őt is odaállítjuk a képhez. Kinyitja a sálát, majd angolosan távozik. Elkezdünk melegíteni, érkeznek a többiek. A házban alattunk lakik egy lengyel házaspár, két gyerekkel. Bartosnak hívják a fickót, rasta hajú, kigyúrt, napsütötte ürge,mindig mosolyog. A mellékest úgy szedi össze itt Indiában, hogy Thai jógamasszázst (száraz), ájurvédikus jógamasszázst (olajos), és Kalari masszázst csinál. Mindhárom nagyon egzotikus, főleg az utóbbi, amit a birkózóknak és a harcosoknak szoktak csinálni, lábbal, miközben a masszőr egy kötélbe kapaszkodik. Egy másfél órás masszázs kedvezményesen 1200 rúpia, úgy számoltuk, havi 2-300 ezer Ft-ot összekalapál, ami itt kint egyáltalán nem rossz pénz. Szóval ők voltak elől, meg egy csumis kinézetű magas ausztrál gyerek (vörös gatyában pózol be a képen), akit már tegnap láttam. Középen egy francia nőci, aki itt lakik a mi házunkban, előttem egy Janaka nevű amerikai ürge, aki később rendkívüli módon belopta magamat a szívembe (majd mindjárt elmondom, mivel érte ezt el), meg egy másik hallgatag srác. A harmadik sorban István a bambuszból készült bordásfal mellett, amin a jógahidat csináltatja vele Ajay, középen én, és Ildikó. Hál’ Istennek csak ennyien vagyunk ma is. Mi buzgón melegítünk, a többiek relaxálnak. Úgy látszik a profik már csak kirázzák az ujjukból a hajlékonyságot korán reggel.

Ajay betoppan kezdésre, laza pulcsiban, hosszú gatyában. Ezek szerint az igazgatásban nem melegszel ki annyira. Leülünk, elkezdjük a mantrákat. Az Om-ot elképzelhetetlenül alacsonyan kezdi, a közepénél mintha megnyitná a szájpadlását, igazi tibeti buddhista orrhangot ad ki. Felállunk, leszámolja az első napüdvözletet, utána folytatjuk. Szinte minden lefelé néző kutyánál megtalál, nyomja a derekamat kegyetlenül lefelé. Nagyságrendekkel jobban igazít, mint Pramod. Figyel mindenkit, ismerkedik a csapattal. Úgy látszik, nem csak az előrehajlítókat szereti, hanem a csavarásokat is. Parivritta trikónászanánál a hasamat jól odaszorítja a combomhoz. Alapos ürge, az tény. Lemegyünk a földre, továbbra is nyom lefelé minden egyes előrehajlítónál, kopogtat, ahol lazítani vagy nyújtani kéne. Közben figyelem, hogy a lengyelek meg a francia csaj elkezdik a második sorozatot. Elég egzotikusan nyomják, van benne vagy 5-6 póz, amit én a harmadik-negyedikben láttam. Később kiderül, amikor Bartus feleségével beszélgetek, hogy ez volt az eredeti sorrend, csak Pattabhi egy pár pózt átpakolt a későbbiekbe. Erről még kell gyűjtenem adatot Ajaytól. Csinálnak falra feltámasztott sáskapózt, majd fej fölött átlógatósat, aztán az íjpózt olyan változattal, hogy a könyököd előre néz. Én is csak nézek. Ajay minduntalan ott terem mellettem, és igazít, könyörtelenül. Elégedetten nyugtázza, hogy beleveszem a két pózt, amit pluszba szoktak csinálni. A féloldalas ászanák között nem csinálnak vinyászát, ami nekem hiányzik. Na mindegy, van mit gyakorolni így is. Maricsjászana C-ben és D-ben is vagy 210 fokra befordítja a felsőtestemet. Közben azon gondolkodom, hogy jó lett volna kiüríteni a beleimet óra előtt, mert mindjárt ő teszi meg helyettem. Ezt a figurát elneveztem Mysore-i csavarnak. Szupta-kúrmászanánál addig nyomja a könyökömet hátrafelé, míg simán összekulcsolom a kezeimet hátul. Úgy tűnik,ez fontosabb, mint a lábak keresztezése elől. Azért azt is megcsinálja, majd felemeli, a fejemet betuszkolja a bokáim alá. Tisztára, mint Kamal. Nosztalgiázok. A kettesek tovább nyomják az egzotikumokat, figyelek serényen, miközben a saját gyakorlásomra is koncentrálni kell. Egész jól haladunk, hétkor befejező mantra, majd bevonulunk a magánzárkába hárman, mert már jön a következő kontingens.

Relaxáció után kiosonunk, lesasolom a hetes csapatot. Pont az ajtónk előtt keresztben egy hosszú hajú koreai nyomja, Rodney Yee-re hajaz. Még pár ázsiai mellett ott sorakoznak a magyarok is, csendben gyakorolnak. Az irodában astangás feliratú atlétákat lehet kapni, most jött meg az új szállítmány. Kiválasztok egy bordót, várom, hogy talál-e még más színt az eladó. Odalép hozzám Janaka, és elkezdi bizonygatni, hogy ő rendelt hármat, egy kéket, egy fehéret meg egy bordót. Ki is kapta a kezemből. Elkezdtem alkudozni, hogy ő kap kettőt, én egyet. Nem foglalkozott velem, elvitte mindet. Eddig se csíptem az amerikaiakat, de most már még kevésbé. Kifelé menet megköszöntem neki a kedvességét. Legalább az ütős kis jógaóra mellé kaptam egy jellemnevelő tréninget is. Elugrottunk Bogyóért a hotelbe, mivel ő nem jár a reggeli jógaórára. Elég neki a back-bending. Helyette bevállalt egy másfél órás ájurvédikus masszázst Bartosnál. Én közben lepujáztam, majd elindultam a Yogic Supplies felé, ahol megbeszéltük a házi reggelit. Illetve csak indultam volna, mert nem találtam. Mentem egy kört, aztán visszajöttem, egyedül elfogyasztottam egy jógikus reggelit. Egy mangó, egy gránátalma, egy negyed dinnye, egy pohár műzli. Úgy látszik, folytatódik az alázatosító tréning, amit reggel Janaka kezdett el. Közben Bogyó is feltámolyog a masszázsról. Tetszett neki, de kemény volt. Azt mondta, hogy minden pontját végignyomta, a beleket, belenyúlt a csontokba, satöbbi. A legtöbbet a talpával dolgozott. Amíg Bogyó próbál magához térni, megérkezik a csapat többi része is, nagy hanggal. Lelkesen folytatják a jellemnevelésemet. Megkérdezem, milyen volt a reggeli óra, mire kijelentik hogy szuper, és én pedig nem jól tanítottam őket, mert Ajay egy pár dolgot másképpen magyaráz. Majd próbálok felzárkózni, és képezni magamat.

Napközbenre szabad programot hirdetünk, így végre elszabadulhatunk egy kicsit intézkedni. Megrendelem a Mysore szőnyegeket az Atma Center számára, próbálok egy szárit venni a feleségemnek, ami nem sikerül, és végül eljutunk egy ájurvédikus boltba, hogy megvegyük a betevő gyógyszereket. István is vásárol az ízületlazító pirulákból, és hazaindulunk, mert nyakunkon a délutáni óra.

Délután folytatjuk Vinaynál a Back-bendinget. A csapat időben érkezik, elkezdjük a Vinay-féle napüdvözlettel, ami egy rendkívül egzotikus találmány. Lefelé menet van benne két légzésvisszatartás, felfelé jövet csak egy, de az alatt három mozdulatot kell megcsinálnod. És az uttánászanából lábujjhegyen kell feljönni. Szóval nem semmi. Ebből lepörgetünk vagy tizet, lassan kezdem érezni az összes izmomat, kiváltképp a fölső farizmomat, ami már a tegnapi back-bending óta sajog. Álló gyakorlatok. Az oldalra hajlításokat imádom. Pétert és Bogyót oldalra tette Vinay, a nyugdíjas sávba. Ők könnyített verziót kapnak. Bogyó két napüdvözlet után leáll pihenni nagy komoly arccal. Fő a fokozatosság. Terpeszben előre kell hajolni és csavarni a gerincet. A Mysore-i csavarból (Angolul Mysore City Shuffle) ő is kiveszi a részét. Amúgy István szerint Vinay nem az igazgatós fajta. Ennek ellenére Györgyit mellettem minduntalan megigazítja. Egy fokkal tovább megyünk ma, fél lábas tevepózt is csinálunk, ami nagyon bejön, Vinay vinyászájában is szerepel. Gondolatban tovább ragozgatom a pózban rejlő lehetőségeket. Van teve két lábbal is, és a végén persze az elmaradhatatlan Úrdhva-dhanurászana. A térdet és a könyököt teljesen ki kell nyújtani, és a csípőt tolni felfelé meg a kezünk felé. Jó alapos. Vinay mindig elmagyarázza, hogy az 5-10 légzés alatt, amíg a pózban vagyunk, mit toljunk belégzésre és kilégzésre, hogy a póz mélyüljön. Lezárásképpen 15 légzésig kell hasalni teknőspózban. Ettől már az agyam ledobja az ékszíjat, a holnapi elkerülhetetlen Ajay-prés jut az eszembe. Végre tíz légzés után megadom magamat, és kikecmergek a combom alól. A relaxáció jól esik, bele is alszom, Péter Iphone-jának cirregése ébreszt. Megijedek, hogy az én telefonom zavarta meg a csendet, de aztán megnyugszom. Még a befejező mantra közben is bóbiskolok. István végig nagyon fáradt volt, úgyhogy ma este korai fekvés lesz.

Előtte persze bepróbálkozunk egy újabb étteremmel. Mint Masala a neve. Mindenki farkaséhes, lezajlik a szokásos kétórás esti dínomdánom, miközben Heni neve napját ünnepeljük. Egy macit és egy Kinder-tojást kap ajándékba. A csapat fele eldönti, hogy holnap délelőtt meglátogatjuk egy szálloda medencéjét. A másik fele várost akar nézni. Nekem a mai belvárosi tülekedés éppen elég volt, és el is vagyok maradva a japázásommal. Úgyhogy a medencét választom. Most pedig minél hamarabb fekvés, holnap reggel vár az újabb Mysore-i csavar!