Mysore Forever!

Újabb 5 órai alvás után sikerült az egész csapatnak felkelnie, és negyed 6-kor megjelentünk Sharmila jógatermében. Ő éppen akkor kelt, de fél 6-kor már pontban kezdtük, mert 7-re jöttek a helyi tanítványai. A szokásos könnyed stílusban levezette az órát, közben egy párszor jól belenyomott az előrehajlítókba. Megint egy gyakorlattal továbbengedte Istvánt, velem megcsinálta a hátrahajlításokat, bár mindannyian úgy éreztük, hogy a három nap alatt ez volt a mélypont. Hiába, át kell szokni a reggeli jógára, otthon ugyanis a délutáni óráim előtt gyakorlok, és melegben, tehát sokkal jobban hajlok. A Maricsjászana D például nem is ment. Hogy ebben az általános fáradtság vagy az elmúlt két esti zabálás milyen arányban játszott közre, azt nem tudom. Mindenesetre van valami varázslatos abban, ahogy elkezded a sorozatot sötétben, és már süt a nap, amikor kijössz a teremből. 7 felé megérkeztek a törzsvendégek, középkorú férfiak biciklis gatyóban, meg egy-két indiai (pedig azt hittem, hogy itt csak a nyugatiak jógáznak), és elkezdték a Mysore órát. Mi meg elbúcsúztunk Sharmilától, és elindultunk.

A hotelben puja, reggeli majd fél órás pihi következett. Mikor felébredtem, elgondolkodtam, hogyan fogunk tudni Mysore-ban egy reggeli és egy délutáni óra mellett még kirándulni is. Tízkor indultunk Mysore-ba szokásos kisbuszunkkal. A sofőr nagyon cool módon vezetett. Útközben kókuszpálma-erdők, fantasztikus vöröslő hegyek, mintha a Yellowstone Nemzeti Parkban lennénk. Egy helyen megálltunk üdítőzni meg fagyizni, de nem akartuk húzni az időt, mert útközben meg akartuk nézni Srírangapatna városát, ahol egykor zárt a fő templom.

Amilyen szerencsénk volt, pont egyre értünk oda, de valamilyen oknál fogva a templom még nyitva volt. Hatalmas, piramisszerű torony magasodott a bejárat fölött, melyet gazdagon díszítettek a vallási témájú domborművek. Bogyó mindenáron a Káma-szútra jeleneteit kereste a faragásokon, de szerencsére nem talált. A több, mint ezer éves templom nem okozott csalódást. Az oltárakat nem lehetett fotózni, de azért egy csomó képet elsütöttünk odabent. Az egész hatalmas épület kőből van, és egy csomó oszlop tartja, mind faragott. Több oltár is van, a fő oltáron Venkatesha (Visnu) fekvő múrtija áll, legalább 4-5 méter hosszú. Hátul még volt több oltár is, mindenhol piros festéket tettek a homlokunkra, szentelt vizet adtak inni, és adományt kértek. Amikor kiértünk, kívülről is rácsodálkoztunk a szépségére. A templom udvarában is voltak szép oszlopos részek, ott is fotóztunk egy pár jógapózt autentikus háttér előtt.

Srirangapatna integy 200 évvel ezelőtt élte fénykorát, szintén Tippu Sultan főhadiszállása volt. Elmentünk egy újabb nyári palotájába, ez már dögösebb volt, szobákkal, egy csomó freskóval és egy óriási parkkal. Erősen tűzött a nap, mondtam mindenkinek, hogy fedje be a fejét. A palotában volt egy makett, amelyik az egész várost körülölelő várat ábrázolta. A falakon lévő freskók is nagyon pompázatos életre, komoly haderőre utaltak, amivel a szultán rendelkezett.

Négy óra körül értünk Mysore-ba, hangulatos kb félmilliós város. Laxmipuram negyed, ahol a jógaórák leszenk és ahol hotelt béreltünk, közepes kategóriába esik. Pattabhi Jois is itt kezdte, majd amikor megszaladt neki, átköltözött Gokulamba, ami Budapesten kb a Rózsadombnak felel meg. Így most megoszlik a jógás közönség a két kerület között. A budget jógások továbbra is itt nyomulnak, mert itt vannak jó és megfizethető tanárok, akik (és ez nem elhanyagolható szempont) kb 150 ezerért tartanak egy hónapos Teacher Trainingeket is, ami Pattabhiéknál nincs.

A szálloda (Airport Hotel) nem volt annyira puccos, mint a Bangalore-i VT Residency, viszont olcsóbb, és közel van a fontos pontokhoz. István is itt lakik tíz percre, én most éppen nála vendégeskedem szerzetesi szobájában. A hotel nem aratott osztatlan sikert. A fürdőszoba omlott és koszos volt (persze a Bangalore-i márvány fürdőszobát nehéz lett volna túlszárnyalni), és egy-két csótány is visszaköszönt a matrac alól. István lakása egész jó, csendes utcában van. A kb 8 négyzetméteres szobában nincs bútor, csak két matrac, és közös a fürdő meg a konyha a többi szobabérlővel (öt szoba, öt különböző nemzetségű jógás). Miután becuccoltunk,

visszamentünk a hotelhez, ahol a többiek laktak, hogy élelem után induljunk. István bejelentette, hogy délután ötkor bajos lesz, mert az ebédidőnek vége, vacsorát pedig fél nyolc után szolgálnak csak fel az éttermekben. A hotel alatti kis késdobálóban sikerült kialkudni egy pár masala dósát (fűszeres krumplival töltött sült lepény), meg csapátit egy kis dállal, szabdzsival. Minden csípett, mint annak a rendje, és a citromos szódánkat telenyomták feketesóval, mivel itt így szokás. legközelebb szólni kell előre, hogy édesen kérjük. Étkezés közben eleredt a zuhé,és jól lehűlt az idő. Nesze neked, trópusok! István szerint amióta itt van, nem esett. Bezzeg ha mi megérkezünk valahová, akkor jön a zuhé. Reméljük, ezután javul az idő.

Találkoznunk kellet még Ajayyal (kb 25 éves srác, kedves felesége van és jól megél a budget Astangásokból), hogy leegyeztessük az órákat. Hármunkat Istvánnal és Ildivel a reggel fél hatos csoportba rakott, a többiek 7-re mennek. Bogyó pihen, ő csak a délutánira megy. 6.30-ra meg mentünk Vinayhoz, aki anyukájával és menyasszonyával chantinget vezetett. Ganésa, Hanumán, Siva és a többi istenség himnuszait énekeltük egy pár jógással. A magyarok annyira belelkesedtek, hogy javasolták, mi is mutassuk be a "Tavaszi szél vizet áraszt" nótát, amire végül nem került sor. Nem egy félénk a csapatunk, több tagja is szeret a figyelem középpontjában lenni. Vinay is fiatal, kedves srác, egyesek szerint jóképű is. Délután fél négyre várja az egész csapatot back-bending órára, ahol egyénileg fog foglalkozni az egyes emberek gerincével, csípőjével és egyéb szerveivel. Legendákat zengenek róla, a képei a honlapján valóban döbbenetesek: pranavashya.com.

Az éneklés vége gyertyafényesre sikerült, mert szokás szerint elment az áram. A végén még egy kis fűszeres búzadarát is kaptunk, amit a ceremónia során ajánlottak fel az Isteneknek. Finom volt. Vinaynál is Krisna volt az oltár fő helyén, kétoldalt a jógabajnokságokon nyert kupái sorakoztak. program után bevágódtunk még egy indiai szupermarketbe, hogy kielégítsük vásárlási ösztönünket. Heni szerint ma van a fogyasztók világnapja, tehát bűn lett volna, ha kihagyjuk. Italokat, műzlit, ruhacsipaszeket meg egyéb dolgokat pakoltunk a rozsdás bevásárlókocsiba, majd elégedetten távoztunk. Végre egyszer sikerült kilencre hazaérni. Holnap ismét négykor kelés, hogy a fél hatos órára időben ott legyünk. István letette a fejét és el is aludt. Én még forgolódtam egy darabig. Úgy látszik, ha túl fáradt az ember, nehezebben alszik el.