Astanga Yoga Nilayam

Tegnapi naplóbejegyzésemben említettem, hogy reggelente Pattabhi Jois régi sálája előtt szoktunk elmenni. Ma óra után meg is álltunk, csináltunk egy pár fotót a történelmi helyen. De mindent csak szép sorjában. Reggeli felkelés a szokásos, egyre nehezebben megy. Vágjuk a centit, Udupiban nagy pihenést tervezünk. István előre kikért három nap felmentést, mert nagyon elhasználódott a teste a sok jógázásban, meg rájött ez a kis plusz stressz, amit kis magyar csapatunk időnként nem egyszerű tagjainak jelenléte produkál. Vinay ma rá is kérdezett, hogy mi van vele. Megnyugtattam Istvánt, hogy én idehaza mindennap ezt élem meg, és ennek dacára kell fennmaradnom a hullámok tetején. Május végétől Istvánra is ez vár. Hiába, ez a jógaoktatók élete.

Lassan melegszik a hőmérséklet, nappal már árnyékban is eléri a harminc fokot. Ez még a lélektani határ. Negyed hatra érünk a sálába. Érzem, hogy jó lesz ma a gyakorlás. Többé-kevésbé a tegnapi összetétel, de most másodikat gyakorlonak négyen is: a lengyel házaspár, a szőke francia csaj, és Sugi, az atlétatermetű indiai lány. Örömömre, mert így legalább tudok mozizni. Ajay második sorozata rendkívül sajátságos és akrobatikus találmány, és az összes plusz gyakorlattal megtűzdelve is csak a jóganidrászanáig jutnak, ami amúgy kb a közepén van a hagyományos nádi-sódhana sorozatnak. Holnap ismét medencés lazulás lesz, jönnek a lengyelek is. Monikát (Bartus felesége) meg is kértem, hogy leírhassam a második sorozatot, amit csinálnak. Ajay kissé fáradtnak tűnik ma. István szerint reggel három órát tart egymás után (5.30, 7.00, 8.30), majd Teacher Training. Hiába, ez a népszerűség átka. A mindössze huszonöt éves fiatalemberre komoly súly nehezedik. Tegnap az órán fedeztem fel, mikor felhúzta a nadrágszárát, hogy mindkét térdén szorítókötés van. Az Om-hoz is két téglára szokott leülni, sziddhászanába. Nem tudom, mi lehet a térdével, de ennyi évesen még korai.

Nyomjuk a Napüdvözleteket, Ajay igazít. Csavar, húzza a derekunkat hátrafelé. Lassan úgy érzem, ő is belelkesedik, a szokott energiával ugrik a hátamra az előrehajlítóknál. Ahhoz képest, hogy nem lehet több 55 kilónál, bámulatos erőt bír kifejteni az igazításoknál. Végigjutunk az álló gyakorlatsoron, mehet az előrehajlítás. A kettesek pásászanát csinálnak. Előttem Sugi guggolásban lazán kifordul, átcsapja a kezét a háta mögött. Nem csak hogy megfogja a csuklóját, miközben mindkét térde a hóna alatt, hanem kifordítja a gerincét, meredt szemmel rám néz. Miből van ennek a dereka? Nem sok időm marad sasolni, mert Ajay nyom bele a földbe, könnyed és mély lélegzést követelve. A Dzsánusírsászana C után még kell ugyanevvel a lábpózzal egy gerinccsavarást csinálni, ennél is csavar kaményen. A tarkóm simán eléri a térdemet. A Maricsjászana C és D a láthatóan a kedvencei közé tartozik, udvariasan megvárom mindegyiknél, mígo odajön és belém teszi a Mysore-i csavart. Ma is vagy öt fokot rádobott.

Egész jól megy a csónakpóz is, kezdek beleszokni a reggeli gyakorlásba. István rémnéz, rázza a fejét. Neki nem esik olyan jól. "Nehogy elmenj, csináld végig!"- tuningolom. Mögöttönk egy kis mexikói kinézetű lány, a héten kezdett. Őt is jól megdolgozza Ajay. Közben tovább folyik a gumiemberek műsora. Sugi egy kötelet köt a bokájára, laza mozdulattal a fejére teszi a talpát. Először az egyiket, majd a másikat, végül mindkettőt. Ajay még alakít rajta, szerintem így is szép. Ennél a gyakorlatnál Ajay az áldozat két lábát beteszi a hóna alá, a kezét meg húzza maga felé. Mint egy Thai masszőr, vagy egy ketrecharcos. Nem tudom, mit élhetnek át, de Bartos nagyokat nyög. Sugi következő mutatványa, Békászana. Hason fekve hátranyúl, a sarkát a csípője külső oldalán belenyomja a földbe. A térde hátulról úgy néz ki, mint egy fonottkalács. Felszisszenek, beleképzelve magamat a helyzetébe. Csöndben megcsinálja a másikkal is, majd mindkettővel. Nyomjuk a csípőnyitókat. Az óra elég zajos, Ajay sokat beszélget a kettesekkel, valaki folyton wc-re megy (én is háromszor). Ildikó tegnap rosszul lett, elrontotta a gyomrát. Meg is voltam lepve, hogy ilyen jól bírta eddig mindenki. Gondoltam, ma reggel nem jön órára, de fölkelt, most már nem olyan hullafehér, mint tegnap. Végignyomta a sort keményen. Upavista kónászanánál Ajay összekulcsoltatja a kezét, mutatja, hogy támaszkodjon a térdére. Hátulról nyomja a derekát lefelé, irgalmatlanul. Ha már eljöttél, akkor dolgozz. Azért jó kedéllyel fejezzük be az órát. Mikor kijövünk a magánzárkából, már nyomul a hét órási csoport, mindenki lelkesen mosolyog, napüdvözöl.

Hazafelé menet megállunk az Astanga Yoga Nilayam előtt, csinálunk egy pár ászanát, fotózunk. Istvánt is lefotózta Ildi velem együtt, pedig amúgy nehéz lencsevégre kapni. Az egész utca nézi a produkciót. Megáll egy virágárus, éppen kapóra jön. Kedvező jelnek veszem. Illatos jázminfüzért és egy pár rózsát ajánlunk fel ma a siláknak. István felajánlja előzékenyen Ildikónak, hogy főz neki rizst. Ha valaha Indiában jártok és elrontjátok a gyomrotokat, akkor csak főtt rizst, joghurtot és sót egyetek, esetleg egy kis banánt, amíg meg nem gyógyultok. Itt lehet kapni egy Kutaj Ghanvati nevű szert, ami jól elmulasztja a hasmenést. Ildikónak ebből adtam. A sok kiürült ásványi só pótlására Electral-t kell inni. A port vízben feloldva vissza lehet pótolni őket, és nem száradsz ki. Megfő a rizs, közben pujázunk, megreggelizünk. Rohangászós nap lesz ma, miközben négyszer is zuhanyzunk: mindkét jógaóra előtt és után is, de jól esik a melegben.

Beugrunk a Mandalába. Hátul lazul a nemzetközi jógás csapat, egy Vin Diesel-kinézetű, kigyúrt néger srác a leghangosabb. Shantallát keressük, a Mandala mindent elintézni tudó titkárnőjét. Megjelenik kedvesen mosolyogva. Vátunk egy kis pénzt. Megígérte nekem, hogy intéz egy Patanjali-múrtit, kőből. Az Atma Budában felállítjuk. Kikérdezzük, mit érdemes megnézni a környéken, mielőtt elmegyünk. Utána vissza haza. Monikával megbeszéltük, hogy elvisz egy illatboltba, ahol természetes olajokat és füstölőket lehet kapni. Bevergődünk a bazárba. Színes forgatag, gyümölcsök, virághegyek, színes porok, mint a mesében. A bolt Navaratna névre hallgat. Tényleg jó a füstölőjük, és olcsó. Lerendelek vagy tizennégy kilóval. A lányok szagolgatják a parfümolajokat, engem annyira nem hat meg. István is elcsábul egy Watermelon-ra. Egy óvatlan pillanatban a boltos gyereke a trikómra ken egy adag mimóza-olajat. Ez az első, ami tetszik. Nehéz, fűszeres, édes illat. De nem túl férfias, úgyhogy a feleségemnek veszek belőle. Menni kéne, az ember még traktál. Berobogunk a jógás boltba, feladunk húsz kiló Mysorei Astanga-szőnyeget. Rá kell teríteni a matracra, hogy ne csússzon, ha megizzadsz. Én otthon törölközőt használok, de ez nehezebb, nem hajlik fel az ugrálástól. Már a csapat minden tagjának van. Kikacsázunk egy térre, ahol a taxisok sorakoznak. István egész jó szervező, határozott alkusz. Húsz percen belül megvan a dzsipó a pénteki portyázáshoz Somnathpurba és Melkote-ba, és a szombati busz Udupiba. 350 kilométer, egész napos kocsikázás elé nézünk. Még beugrunk a száriboltba, mert feleségem Mysore-i szárit kért. Öt perc alatt kiválasztom, neki fél napba tellett volna. Remélem, eltaláltam az ízlését. István kinéz egy kék sálat. "Jól fog állni?"- kérdezi. Aztán felfedezi, hogy 900 rúpí. "Annyira nem néz ki jól." Mostanában budget életmódot él, egész előnyös tulajdonság ilyen válságos időszakban.

Hazaérünk, a délutáni óra előtt van még negyed óra pihenőidőnk. Kihasználjuk. Időben ott vagyunk Vinaynál, éppen megjött, virágcserepeket pakol. Kisvártatva Péter és Györgyi is befutnak. A többiekkel eltévedt a riksás. Péterék lekesen újságolják, hogy a királyi palotában voltak (Jaganmohan Palace), ahol a jelenlegi király lakik. Meg is mutatták nekik az ajtót, amely mögött aludt éppen. A palotában volt a király saját Krisna-temploma (úgylátszik Krisnás ő is), és onnan hoztak nekem prasadam édességet. Vinay pontosan kezdi az órát, a többiek sehol. Odasúgom neki, hogy ha nem jönnek, tartson advanced órát. Úgy látszik, Mysore kívánságteljesítő város, és éppen ezért vigyázni kell, mit kérsz. Tizenöt percen belül megbánom, hogy megszólaltam, az óra űberkemény. Lassan átalakul a környezet, kezdem Ausvitzban érezni magamat. Mindent ki lehet bírni - szorítom össze a fogamat. Ma nincs idő jegyzetelni, a gyakorlásra koncentrálok. A napüdvözletek után szinte egyből térdre, hátrahajlítás. Látni kell a saját matracodat hátul. Éppen hogy sikerül, mikor Vinay odalép és előretolja a derekamat. A kép elmosódik. Dolgozunk keményen, négyen több figyelmet kapunk Vinaytól, meg mindegyik gyakorlatból eggyel több kört, öttel több légzést. Durva. És közben mosolyog, járkál körbe, mint egy SS-kiképzőtiszt. Amúgy szeretem, elvégre ezért jöttünk, hoyg kerékbe törjön. A vízszintes csípőkörzést nagyon megszerettem, egész nagy köröket tudok már leírni. Ha hazamegyek, lambada-bajnokságra is nevezhetek. A kitörés nevű gyakorlatnál sem lehet a földön támaszkodni, kezet a derékra. A csípőm úgy nyílik, mintha vajúdnék. Péter még a nyögéseket is produkálja hozzá. Egyszóval alapos óra volt, igazi hardcore. A végén négy híd, pedig én már kettő után is kapituláltam volna. Egy jó kis kúrmászana 15 légzésig, és relaxáció. A mantrákat olyan szépen énekli az elején és a végén, hogy megkértük, hogy felvehessük.

Óra végén oldott hangulatban szedelőzködünk. Péter mutatja az sms-t. Bogyóékat nem engedte be Vinay, mert késve érkeztek. Ildikó ott maradt, be akart kérdzkedni az öt órási foglalkozásra, de Vinay hajthatatlan. Hát kérem, itt szigorúság van. Meg kell szokni. Ildikót könnyekben találjuk odalenn, vigasztalgatjuk. Az én megértésem szerint a jóga útja nem csak az ászanákról szól, hanem a jellem neveléséről is, és ez néha könnyeket fakaszt. Megvigasztaljuk, és közöljük hogy szépen ki kell öltözni, mert estére egy puccos szállodába tervezünk vacsorát, Metropolitan a neve.

Mindenki felveszi a legszebb ruháját, nagy fényképezgetés közben bevonulunk a szállodába. A pincér komolyabban előadja magát, lassú a kiszolgálás. Én már kilenc felé pilledek, mennék aludni. Finomakat főztek egyébként, és nagyon szép, gyarmati hangulata van az egész udvarnak. Mindenféle jómódú emberek vacsorázgatnak. A társaság elégedetten távozik, készülünk Ajay holnapi extra vinyásza órájára, amelyről István nem akar elárulni többet.