Most már jobban aludtam éjszaka, bár csak öt és fél órát. Hajnal felé kicsit hűvös lett, de mire rászántam magamat, hogy kikapcsolom a nyekergő ventillátort, és betakarózom, már föl kellett kelni. Ma reggel vezetett Astanga primary órával kezdünk. Negyed órám maradt a bemelegítésre, egy kicsit fázom. Lassan megjönnek a többiek, hatkor kezdjük az órát. István ma még pihenőn van, de igazgatni segít. Nem csinált még ilyet, ez a hét egy kis gyakorlás neki az oktatásban. Amikor visszaér Mysore-ba, akkor kezdi a Teacher Traininget Ajayyal. A vezetett órától elszokott a csapat, de jól jön nekik, mert nem tanulták még meg a sorozatot. Elmondjuk az imát, elkezdjük a légzést. A légzést se mindenki tudja, emlékeztetni kell őket rá. A megfelelő légzés nélkül csak gimnasztika az egész. A légzés fontosabb, mint az ászana. A Mysore gyakorlás általában azoknak jó, akik már tudják a sorozatot, és végig tudják csinálni. A tanárnak ilyenkor több ideje jut igazgatni. Most szerencsére vezetett órát tartunk, de ketten tudunk igazgatni, és így le is fedjük a hat embert. Bogyót korábban leállítjuk, István végigviszi a befejező gyakorlatokon. Egész jól sikerül az óra, az Astanga újra él! „The legend lives on” Ilyen pólót fogunk csináltatni, Krisnamácsárja lesz rajta. Nagyon kellemes az óceán hullámainak hangjára relaxálni.
Óra után egyből kimegyünk a partra, fürdünk az óceánban. A víz ugyanolyan meleg, mint a levegő. Kint vannak a halászbárkák, néhány nagy, amelyek mindig kinn vannak a vízen, meg egy pár kicsi, kézzel eveznek be a falusiak. Egy óránk van összesen lefürödni, megreggelizni és elindulni, kilencre jön a taxi. Fél tízre kell odaérnünk az ájurvédikus kórházba, mert meg akarjuk vizsgáltatni magunkat. A reggeli a tegnapihoz hasonlóan kellemes, egy kis gyümölccsel dúsítjuk. Kilencre megjön a taxi, egy kis kék Isuzu furgon, amibe hatan préselődünk be. Bogyón és rajtam kívül Péter,Györgyi és Ildikó is meg akarja vizsgáltatni magát. Sári pedig ki akar jönni az indiai barátja, Madhu elé, aki a buszpályaudvarra érkezik. Két napig itt fognak romantikázni a parton. Bejelentkezünk a kórházba, egészen komoly hely, legalábbis ahhoz a kórházhoz képest, amit Haridwarban láttam. Fejenként tíz rúpíért nyitnak nekünk egy-egy kartotékot, még tb-kártyához hasonlót is kapunk. A lépcső tetején van egy nagy Dhanvantari-szobor. Lefényképezem, közben odajön a doki, akivel tegnap találkoztunk. Átutal egy másik dokihoz, Dr Niranjan Rao-hoz. Benyomulunk öten, erre azt mondja, hogy holnap kellene visszajönnünk, mert most rendelése van, sok beteg vár rá. De azért elkezd kikérdezni, megnézi a pulzusunkat (lásd a képet). Röviden kikérdezi, hogy mi van velünk, és beír valamit a kartotékunkba. Végül megalkuszunk, hogy délután visszajövünk kitölteni az ájurvédikus kérdőívet, és utána írja fel a gyógyszereket. Lassan, de biztosan meglesz, amit akarunk. Csak türelem. A doki nem egy kapkodós fajta, de érti a dolgát, úgy tűnik.
Felajánlja, hogy beutal pancsakarmára, biztos nem is lenne drága, mivel ez egy állami intézmény. De sajnos nincs sok időnk, maradunk a gyógyszernél. Fél háromra rendel vissza, addig el kell ütni az időt valamivel. Péterék egy Big Bazaarban kötnek ki (olyan, mint nálunk az Auchan vagy a Tesco), ott elvannak vagy két órát. Minket Bogyóval nem köt le a vásárlás, elugrunk internetezni. Találunk egy helyet, felnyomom a tegnapi blogot, Bogyó telefonál haza. Utána iszunk egy üdítőt, és vissza a Big Bazaarba. Péter, Györgyi és Ildikó még mindig vásárolnak, próbálgatják a ruhákat. Végül vesznek egy csomó mindent ajándékba meg maguknak. Jó sok pénzt itt hagynak, de elégedettek. Visszataxizunk a kórházba, mindenki kitölti a 37 kérdésből álló kérdőívet. Kiderül, hogy számítógépben van, azért titokzatoskodtak vele eddig. Megkapjuk a váta-pitta-kapha százalékokat, a doki elégedetten nyugtázza, hogy ugyanaz jött ki, mint amit ő saccolt a pulzus alapján. Felírja a gyógyszereket, most már mehetünk. Akarunk neki adni ezer rúpiát a konzultációért, de nem fogadja el, felugrik és tiltakozik. Biztosan az állásába kerülne, ha elfogadná. Megköszönünk mindent, a gyógyszerek java részét helyben meg tudjuk venni. Egy évre való adagot kérünk. Mindenki kap egy zacskó gyógyszert, ahhoz képest nem sokért, 2-3000 rúpíért. Már négy felé jár, jól elfáradtunk. Ideje visszaindulni.
Csobbanunk még egyet a tengerben az esti jógaóra előtt. Jó nagy hullámok vannak, az egyik majdnem átfordít. Hat évvel ezelőtt is Indiában fürödtem, Puriban. Akkor is átfordított egy hullám, meg is roppantotta a gerincemet, a szívem magasságában. Azután elkezdett fájni, minden reggel arra keltem, nem múlt el semmitől, a csontkovácsok sem tudták helyrerakni. Csak a jógától múlt el. Azóta minden nap jógázom. Most már sokkal hajlékonyabb a gerincem, ez a hajlítás meg se kottyan. Mintha csak Vinay back-bending óráján lennék. Body-szörfözök is. A nagy hullámra rá kell feküdni, és kivisz majdnem a partig. Csak arra kell vigyázni, hogy ne ugorj bele túl korán, mert a hullám előtt nincs víz, és lenyom a fenekére, lehorzsolod mindenedet, vagy pedig átfordít és összetöröd magadat. Találkozunk Madhuval, Sári lovagjával. Egész normálisnak tűnik. Fél hattól István tart stretching jógaórát. Rávettem, hadd gyakoroljon. Közben én is tudok gyakorolni, nosztalgiázok a múlt hét után. Harminc fok, 80% pára. Majdnem ideális időjárás. Elkezdem a napüdvözleteket, közben megérkeznek a többiek. Második sorozatot szeretnék gyakorolni, Ajay plusz gyakorlataival dúsítva. Bogyó otthon lazul, Sári és Madhu is eltűntek. A többiek István irányítása alatt Ómoznak, elkezdik a gyakorlatokat. Egész jól megy a sorozat nekem is, hamarosan vizes lesz az egész szőnyegem. Persze Bogyó nem jött fotózni, pedig jókat lehetett volna csinálni. Madhu és Sári benéztek vagy tíz percre, utána mentek tovább. A Kapótászanát nem erőltetem annyira, a többi egészen jól megy. A dropbacket sem csinálom teljesen meg, csak hátrahajolok állva, amennyire tudok. Kezd beesteledni, az idő is lehűl egy kicsit. Egészen sötét van, mire a relaxációt befejezzük. A többieknek tetszett, Istvánnak még egy kicsit határozottabbá kell válnia.
Óra után egyből kimegyünk a partra, fürdünk az óceánban. A víz ugyanolyan meleg, mint a levegő. Kint vannak a halászbárkák, néhány nagy, amelyek mindig kinn vannak a vízen, meg egy pár kicsi, kézzel eveznek be a falusiak. Egy óránk van összesen lefürödni, megreggelizni és elindulni, kilencre jön a taxi. Fél tízre kell odaérnünk az ájurvédikus kórházba, mert meg akarjuk vizsgáltatni magunkat. A reggeli a tegnapihoz hasonlóan kellemes, egy kis gyümölccsel dúsítjuk. Kilencre megjön a taxi, egy kis kék Isuzu furgon, amibe hatan préselődünk be. Bogyón és rajtam kívül Péter,Györgyi és Ildikó is meg akarja vizsgáltatni magát. Sári pedig ki akar jönni az indiai barátja, Madhu elé, aki a buszpályaudvarra érkezik. Két napig itt fognak romantikázni a parton. Bejelentkezünk a kórházba, egészen komoly hely, legalábbis ahhoz a kórházhoz képest, amit Haridwarban láttam. Fejenként tíz rúpíért nyitnak nekünk egy-egy kartotékot, még tb-kártyához hasonlót is kapunk. A lépcső tetején van egy nagy Dhanvantari-szobor. Lefényképezem, közben odajön a doki, akivel tegnap találkoztunk. Átutal egy másik dokihoz, Dr Niranjan Rao-hoz. Benyomulunk öten, erre azt mondja, hogy holnap kellene visszajönnünk, mert most rendelése van, sok beteg vár rá. De azért elkezd kikérdezni, megnézi a pulzusunkat (lásd a képet). Röviden kikérdezi, hogy mi van velünk, és beír valamit a kartotékunkba. Végül megalkuszunk, hogy délután visszajövünk kitölteni az ájurvédikus kérdőívet, és utána írja fel a gyógyszereket. Lassan, de biztosan meglesz, amit akarunk. Csak türelem. A doki nem egy kapkodós fajta, de érti a dolgát, úgy tűnik.
Felajánlja, hogy beutal pancsakarmára, biztos nem is lenne drága, mivel ez egy állami intézmény. De sajnos nincs sok időnk, maradunk a gyógyszernél. Fél háromra rendel vissza, addig el kell ütni az időt valamivel. Péterék egy Big Bazaarban kötnek ki (olyan, mint nálunk az Auchan vagy a Tesco), ott elvannak vagy két órát. Minket Bogyóval nem köt le a vásárlás, elugrunk internetezni. Találunk egy helyet, felnyomom a tegnapi blogot, Bogyó telefonál haza. Utána iszunk egy üdítőt, és vissza a Big Bazaarba. Péter, Györgyi és Ildikó még mindig vásárolnak, próbálgatják a ruhákat. Végül vesznek egy csomó mindent ajándékba meg maguknak. Jó sok pénzt itt hagynak, de elégedettek. Visszataxizunk a kórházba, mindenki kitölti a 37 kérdésből álló kérdőívet. Kiderül, hogy számítógépben van, azért titokzatoskodtak vele eddig. Megkapjuk a váta-pitta-kapha százalékokat, a doki elégedetten nyugtázza, hogy ugyanaz jött ki, mint amit ő saccolt a pulzus alapján. Felírja a gyógyszereket, most már mehetünk. Akarunk neki adni ezer rúpiát a konzultációért, de nem fogadja el, felugrik és tiltakozik. Biztosan az állásába kerülne, ha elfogadná. Megköszönünk mindent, a gyógyszerek java részét helyben meg tudjuk venni. Egy évre való adagot kérünk. Mindenki kap egy zacskó gyógyszert, ahhoz képest nem sokért, 2-3000 rúpíért. Már négy felé jár, jól elfáradtunk. Ideje visszaindulni.
Csobbanunk még egyet a tengerben az esti jógaóra előtt. Jó nagy hullámok vannak, az egyik majdnem átfordít. Hat évvel ezelőtt is Indiában fürödtem, Puriban. Akkor is átfordított egy hullám, meg is roppantotta a gerincemet, a szívem magasságában. Azután elkezdett fájni, minden reggel arra keltem, nem múlt el semmitől, a csontkovácsok sem tudták helyrerakni. Csak a jógától múlt el. Azóta minden nap jógázom. Most már sokkal hajlékonyabb a gerincem, ez a hajlítás meg se kottyan. Mintha csak Vinay back-bending óráján lennék. Body-szörfözök is. A nagy hullámra rá kell feküdni, és kivisz majdnem a partig. Csak arra kell vigyázni, hogy ne ugorj bele túl korán, mert a hullám előtt nincs víz, és lenyom a fenekére, lehorzsolod mindenedet, vagy pedig átfordít és összetöröd magadat. Találkozunk Madhuval, Sári lovagjával. Egész normálisnak tűnik. Fél hattól István tart stretching jógaórát. Rávettem, hadd gyakoroljon. Közben én is tudok gyakorolni, nosztalgiázok a múlt hét után. Harminc fok, 80% pára. Majdnem ideális időjárás. Elkezdem a napüdvözleteket, közben megérkeznek a többiek. Második sorozatot szeretnék gyakorolni, Ajay plusz gyakorlataival dúsítva. Bogyó otthon lazul, Sári és Madhu is eltűntek. A többiek István irányítása alatt Ómoznak, elkezdik a gyakorlatokat. Egész jól megy a sorozat nekem is, hamarosan vizes lesz az egész szőnyegem. Persze Bogyó nem jött fotózni, pedig jókat lehetett volna csinálni. Madhu és Sári benéztek vagy tíz percre, utána mentek tovább. A Kapótászanát nem erőltetem annyira, a többi egészen jól megy. A dropbacket sem csinálom teljesen meg, csak hátrahajolok állva, amennyire tudok. Kezd beesteledni, az idő is lehűl egy kicsit. Egészen sötét van, mire a relaxációt befejezzük. A többieknek tetszett, Istvánnak még egy kicsit határozottabbá kell válnia.
Vacsora után lefekvéshez készülődünk, még bepötyögöm a blogot (ez minden nap legalább egy órát elvesz), az elmaradt puját befejezem, és lefekvés, holnap ötkor megint kelni kell.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése