Udupi - Dakar

Elérkezett a jógatábor utolsó napja. Reggel 6-kor kezdjük az utolsó Astanga-órát. A lányok egy kicsit késnek, de végül mindenki jelen van teljes létszámban. István ma reggel is igazgatni segít, már egészen összeszokott páros lettünk. Az óra is egész jól sikerül, a végére mindenki belejött. Kár, hogy nem maradunk több időt. Ugyanakkor elég is volt ez a két és fél hét, otthon is lehet folytatni a gyakorlást.

Óra után a már tradicionálisnak nevezhető reggeli fürdés a tengerben. Ma is csendesek a hullámok. Délelőtt pihenünk, pakolgatunk. Belefér még egy kis pingpong, még egy fürdés. Délre megélénkül a szél, Bogyóval ráfekszünk a hullámokra. Az egyik indiai halászlegénynek is megtetszik, kipróbálja a body-surfinget. Sajnos még rutintalan, túlzottan közel áll a parthoz, és a földhöz csapja a hullám, jól meggörgeti. El is megy a kedve a további próbálkozástól. Megebédelünk, elpakoljuk a maradék cuccainkat, készülünk az indulásra Bangalore-ba. 

Fél négy körül elkezdünk kipakolni a buszba, jól le is izzadunk indulásra. Még egy utolsó fotó a hotel bejáratánál a menedzserrel. Indul a busz! Tízórás buszút áll előttünk, és csak utána jön a repülőzés. Bangalore-ból érkezett profi sofőrünk. Szerencsére, mert este hat felé nehezül a terep. Péter szerint autópályán megyünk Bangalore-ig, de a helyzet a valóságban kezd a Dakar rally-hoz hasonlítani. Estére beérünk a hegyek közé, kanyarog az út veszettül. Hatalmas teherautókat és tartálykocsikat előzgetünk. A slusszpoén a szénával csordultig megrakott teherautók, melyek mellett alig férünk el. Ildikó megint el akar kezdeni sikoltozni, de megkérem, hogy ne tegye. Végre kiérünk a hegyek közül, megállunk egy vega étteremnél vacsorázni. Vegyes sikert arat az utolsó india gasztronómiai kaland. Nagyon csíp minden, de a csokifagyi remek. 

Továbbindulunk, Péter belöki a busz dvd-lejátszójába a Hero című kung-fu filmet. Nagyon művészi, szépek a színek. A felét végigalszom, de mire felébredek, már valahol Bangalore-ban járunk. Nagyon kéne pisilni, de a sofőr most már csak a reptéren akar megállni. Hajnali fél kettő. Én keresek egy bokrot, miközben guggolok, hallom hátulról az őröket, ahogy felháborodva rám kiáltanak. Azért befejezem a dolgomat, visszatérek a kocsihoz. A társaság szétesett, ahányan, annyifelé. Ildikó befelé menne a reptérre, Sacit kijött búcsúztatni Madhu, ő még vele lenne, Heni Istvántól búcsúzik intenzíven. Madhu mindannyiunktól elbúcsúzik, készül Magyarországra látogatni. István is marad még másfél hónapot Mysore-ban, hogy befejezze képzését. 

Végre benn vagyunk, mérlegeljük a bőröndöket, hogy kinek van túlsúlya: átpakolunk egymáshoz , így talán jó lesz. Internet-elérés nincs, majd talán Londonban blogolok, ha lesz időnk. Gyűlnek az utasok, tele lesz a gép. Nem lesz annyira helyünk terpeszkedni, mint idefelé. Beszállunk a gépbe, közben megpillantjuk az utolsó Incredible indiai napkeltét a pálmafák és repülőgép-szárnyak között. Megkérek mindenkit, hogy írjon egy pár sort a jógatábor alatt szerzett benyomásairól. Íme:
***
Jógatábor Indiában, Karnatakában Gaurangával és a többiekkel, akik idén eljöttek, életre szóló élmény. Első, remélem, nem utolsó. Mind a jóga szempontjából, mind élmény, utazás stb. szempontjából nagyon jól éreztem magam. Új barátokat ismertem meg, s a jógaóráknak köszönhetően új ászanákat. Sokat lazultam. Köszönöm, Erdős Ildikó.
***
2009.03.30., 4:42 AM, BANGALORE HINDUSTAN AIRPORT
Már csak heten vagyunk : ( Mindenem sajog. A lány kicsit már befáradt. Hogy milyen volt? INCREDIBLE. Köszönöm.
Sági Heni & SZABDU (a maci/kutya)
***
Felejthetetlen. Életre szóló élmény volt. Az első pillanattól kezdve otthon éreztem magam Indiában és a csapatban is, a kisebb zökkenők ellenére is. Színes kis csapat voltunk. Jó volt dosát enni, riksában zötykölődni, a hullámokba ugrálni, papayát enni, a helyiek kedvességét élvezni, a sok kíváncsi arcot látni nap mint nap.Köszönöm, hogy itt lehettem. Saci
***
Már régóta terveztem, hogy Indiába jövök, a sporton keresztül, ami az utóbbi években nálam a jóga lett. Sikerült igazán jól felpörgetnem magam Gauranga tanításával, egy gyönyörű, színes világban, ami nagyon spirituális is ...
Rengeteg szeretetet kaptam az itteni emberektől, és azt gondolom, jó úton járok ... Köszönöm neked, Gábor, felejthetetlen élményre sikerült a tábor ...puszi, Györgyi = Barbi:-). Ja, és lélegzem!
***
Először Indiában! Először jógatáborban! => Valóság Show! Ismerkedés, kibukás, vita, szerelem, kamerák! Még szerencse, hogy napi 2x jógáztunk! Különben egy pszichodráma-csoport foglalkozáson lettünk volna.
Minden területen a kényelmi zónák határait feszítettük! Ez fájt! De így fejlődtünk, tanultam! "No pan, No gain!" Sokat beszéltem, de valamennyit csináltam is. Örülök, hogy itt voltam, lehettem. Köszönet érte! Hare Krisna! Péter
***

Nagyon boldog voltam és vagyok, hogy együtt tölthettem ezt a pár hetet egy ilyen kiváló csapattal. Igaz, voltak kisebb nézeteltérések, de ez az utazás feszültségéből adódott. Külön öröm volt, hogy naponta segíthettem a siláknak a pujában Gauranga prabhunak. No meg a reggeli jóga, ami kemény testi, fizikai munka volt. Köszönöm ennek a kiváló csapatnak és Gaurangának a türelmét. Bogyó.

***

Igazi jógatábor volt! Patanjali 8 ágú jógájából igen sokat
megtapasztalhattunk. Volt itt Yama: őszinték voltunk egymáshoz(satya), lett
is belőle számos konfliktus. Niyama: vegetáriánus ételeket ettünk(shauca),
néha többet a kelleténél. Asana: ebből volt a legtöbb! Kő kemény mysore-i
Hot Ashtanga órák! Pranajama: folyamatosan vettük a levegőt, lassan és
egészen mélyen. Pratyahara: néha vissza kelet vonnunk az érzékeinket, hogy
aludni tudjunk a másik melett. Dharana: koncentrálnunk kelet, hogy
elfogadjuk mások másságát. Dhyana-t és Samadhit talán jövőre megismerjük:-)
Rengeteg élmény, nagyszerű társaság, hibátlan díszletek, botrányosan rendben
volt ez a csaknem 3 7! Köszönöm! Szalai István.
***

Én is szeretném mindenkinek megköszönni a türelmét felém és egymás felé. Köszönöm, hogy komolyan vettétek a jógát, és többé-kevésbé irányítható, együtt mozduló csapat voltatok, ami magyarok esetében ritkaság! Istvánnak külön köszönöm a sok szervezést és segítséget. Remélem, hogy a jövő évi jógatáborban újra találkozunk, és még többen csatlakoznak hozzánk, hogy együtt élhessünk át az újabb felejthetetlen élményeket. 2010 február: Ashtanga in Kerala! Gauranga Das 

Udupi Ashtanga

Ma reggel nem volt óra, a Mysore-i tradíció szerint pihentünk egy kicsit. A tegnapi blogból kimaradt, hogy Madhu végül elindult este vissza Mysore-ba, csakhogy mindezt este 11-kor tette, és mint utóbb kiderült, a rendőr visszaküldte a főútról, mert éjszaka már nem ment több busz Mangalore-ba. Reggel kiderült, hogy visszajött éjszaka, és Saciék szobájában aludt, ahová már visszaköltözött Heni. Mindenesetre reggel ténylegesen elindult, majd a repülőtéren látjuk. Hat felé felkelünk Bogyóval, lezuhanyozunk és elkezdünk pujázni. Reggeli előtt még akarunk fürödni egyet a tengerben. Nagyon csendes a víz megint, alig jönnek hullámok. Reggeli után Istvánnal beindulunk Udupiba, még van egy pár elintéznivalónk. Többek között a lányomnak kell vennem egy Barbi babát, amit elhagytam a taxin. Helyközi busszal megyünk, az a legolcsóbb, és hangulatos is. Kettőnknek 26 rúpia az út. Útközben fotózgatunk, mert rájöttünk, hogy Udupiban viszonylag kevés képet csináltunk. Beérünk a vásárlóutcába, kiszállunk. A játékboltban megtalálom a megfelelő Barbit, Péternek is akarunk venni valami ajándékot, hálánk jeléül, hogy mindenkinek lemásolta az összes fotót meg filmet. Neki nem találunk semmit, majd máshol még nézünk. 

Beülünk a cyber cafe-ba, felnyomom az elmúlt két napi blogokat. Tegnap nem mentem ki internetezni, pihentem. Internet után beülünk a törzshelyünkre, a 7Bees cafe-ba. Nagyon trendi a hely, folyamatosan jönnek be az indiaiak. Ma is a megszokott lemez szól, a Slumdog Millionaire zenéje. Legalább egy shuffle-t tehetnének rá, hogy na mindig ugyanabban a sorrendben szóljanak a számok. De így is jó amúgy. Rendelek egy sült krumplit, egy grillezett sajtos szendvicset, a szokásos mojito-t meg a fagyikelyhemet. István visszafogottabb, csak pizzát meg Coke-ot kér. Délután négyre megbeszéltünk egy jógaórát, biztosan nem akar előtte sokat enni. Közben a Cyber cafe-ból átjön egy srác, hozza a pendrive-omat, mivel ottfelejtettem. Lassan úgy tekintek az indiaiakra, mint a második családomra. Kell még pénzt kivennünk az ATM-ből, és Péternek végül egy nyakkendőt veszünk a Peter England boltban. Halvány rózsaszín árnyalatú, remélem azért fogja hordani.

A buszpályaudvar felé tartunk, hogy hazajussunk a szállónkba. Közben beugrunk egy utazási irodába, próbálunk egy taxit bérelni. Igazából már rendeltünk Bangalore-ból, de ha kapunk helyit olcsóbban, inkább azzal megyünk. Ígérgetnek nagy buszt olcsóért, jó sofőrrel. Én ragaszkodom hozzá, hogy lássam a buszt, mielőtt megrendelem. Az utazási irodás int, hogy pattanjunk fel a motorjára, elvisz megmutatni a gépparkot. István nem mer itt Indiában motorra ülni, úgyhogy én megyek vele. Megjövünk egy másik helyre, mutatják a Force-ot (olyan, mint otthon a régi Mercedes buszok). Jó lenne, kérdezem, hogy mennyi. Nyolc helyett megint tizenkétezret mond. Intek, hogy vigyen vissza Istvánhoz. Fél óra elment fölöslegesen a fülledt Udupiban. Mennék már vissza a tengerben lubickolni. Marad a bevált Bangalore-i taxis, talán még a Barbimat is visszahozza. 

Visszafelé előre ülünk a buszban, hogy lássuk, mikor kell leszállni a hotelhez vezető leágazáshoz. Expressz busz – ez van rá kiírva. István nem érti, miért, hiszen minden sarkon megáll utasokat felszedni. Odalép hozzánk a kalauz, visszafelé 26 helyett 76 rúpiát számol fel. Ez sem érthető, hogy miért. Mindegy. Ülünk, nézelődünk, egy-kettőre megtelik a busz, robogunk hazafelé. Közben egyszer-kétszer elnyom a buzgóság, kornyadozok. Próbálom azért nyitva tartani a szememet, nehogy túlmenjünk. Meglátjuk a Palm Grove kiírást, elkezdjük rángatni a sofőrt, hogy le akarunk szállni. Úgy látszik, nem voltunk elég határozottak, mert lerázott,még csak nem is lassított. Kezd összeállni a kép. asz egyik hölgy megnyugtat, hogy mindjárt jön Padubidri, és ott le tudunk szállni. Szóval ezért expressz, mert nem áll meg, hogy kiszállhassunk. És ezért kellett felárat is fizetni. Mindegy, végül megérkezünk, veszünk még vizet meg egyéb dolgokat a Padubidri szupermarketben a mosolygós eladólányoktól, és megalkuszunk egy riksára, hogy zötyögtessen el a hotelig. Jó kis kör volt.

A vízbe vágyom. A többiek pingpongoznak, amikor megérkezünk. Kimegyek lubickolni, a hullámokon lovagolni. Most is csendes a víz, fél óra múlva amúgy is jönni kell befelé, mert kezdjük a jógaórát. Négyre beszéltünk meg egy Jivanmukti-Contact mix órát. Györgyiék tegnap összeismerkedtek öt-hat falusi iskolás lánnyal, odaadták nekik a törölközőjüket, parfümjüket stb. Ma jöttek a lányok, szépen kiöltözve, beálltak fotózkodáshoz. Itt maradnak a jógaórán is, megnézik, mit csinálunk. Nem tudom, hogy a páros gyakorlatok mennyire nyújtanak nekik való látványt, mindenesetre a fiúkat egymással és a lányokat is egymással rakom párba. Az óra elején csinálunk tíz kör (majdnem) klasszikus napüdvözletet, mindenki elkezd izzadni. Elvégre még csak négy óra van, magasan jár a nap. Utána elkezdjük a Jivanmukti jóga bevezető gyakorlatsorait. Még csak futólag néztem át a könyvet, de úgy tűnik, ők mindent csak egy légzésig csinálnak, és minden sorozatból több kört. Az egyszerűség kedvéért én öt légzésik tartatom ki a pózokat. Így is megerőltető. Főleg álló gyakorlatokat végzünk, majd áttérünk a páros Contact jóga gyakorlatokra. Ezek főként hátrahajlítások, de nagyon jó kedvre derül a társaság. Az egyik pózba Péterrel ketten is besegítünk Heninek és Ildikónak. A fotón látható. Ildikó közben sikongat, mert nem volt felkészülve ilyen mértékű csípőnyitásra. Óra végén még híd, előrehajlás, gericcsavarok és Kúrmászana. Relaxációval együtt is kb 100 perc volt az óra, szombaton nem kell túlzásba vinni. Így legalább lemehetünk a naplementében fürödni a partra.
Mindenki fürdik, Péter fényképez, filmez. Lovagolunk a hullámokon, már a többiek is kezdenek egész jól belejönni. Még egy hét, és egészen jó body-szörfös lenne mindenki. A parton ászanázunk egy kicsit a lemenő napban, mindenki lazít. Holnap reggel lesz az utolsó jógaóra, utána kétnapos zötykölődés hazafelé. Vacsoránál összejövünk, megbeszéljük az eseményeket. Amikor a szellemekre terelődik a szó, én feljövök blogot írni. A lépcsőfordulóban látok egy majd’ tenyérnyi pókot. Lefotózom. Tegnap éjjel egy kis békát fotóztunk le a fürdőszobánkban. Készülődünk lassan utolsó trópusi éjszakánkra.

Jógatáborozni jó!

Utolsó napjainkat éljük ebben a trópusi paradicsomban. Reggel hatkor ismét Astanga-óra. Pontosan olyan a hőfok éjjel, hogy kellemesen lehet aludni nyitott ablakoknál. Indiának ezen a részén érdekes módon nincsenek majmok, és szúnyogok is alig. Az egyetlen kártékony állatnak a varjú mondható. Sirályok helyett is varjak vannak. Éjszaka csöndben vannak, de jógaóra vége felé már elkezdenek károgni. Péter a délután ki is fakadt rájuk, mert lepottyantották a frissen kiteregetett ruháit. A reggeli órán mindenki jelen volt teljes létszámban, még Saci is, bokros párkapcsolati teendői közepette. István is gyakorolt a mai reggeli órán, egész jól kezd belerázódni a stílusomba, ugyanakkor a maga egyedi hangulatát megtartva. Elmúlt az újhold, és azt hittem, könnyebb lesz gyakorolni, de azt mondhatom, hogy ma reggel voltam a legmerevebb. A többieknek sem ment túl fényesen, de azért derekasan végigcsináltuk, ha már jógatáborban vagyunk. Kicsit lazul a fegyelem már így a vége felé, Bogyó meg Péter eljárkáltak óra közben a partra meg italokért.

Óra után nem sietünk, egész nap ráérünk. Kimegyünk a partra a tengerben fürdőzni reggeli előtt. Picikét hideg a víz, és nagyon csendes. Alig jönnek a hullámok. A parton egy nagy háló fekszik kiterítve, szárítják a halászok. Találunk benne egy pár tengeri csillagot meg rákot.
Reggeli után pihenés, a fiúk bedőlnek aludni. Közben másolgatják a dvd-ket, mert mindenkinek meg akarjuk írni az összes képet, amit a táborban csináltunk. Lesz majd jó sok anyag az élménybeszámolóhoz, a blogra csak napi egy képet töltök fel. Ha kíváncsiak vagytok a többire, gyertek majd el az Atma Centerbe a vetítésre. A menedzser körbevisz, megmutatja a telep többi szobáját. Ráparancsolt a tulaj, hogy egy kicsit jófejkedjen velem, hátha legközelebb több embert is hozok. Valóban jó helyszín lenne például Yoga Teacher Trainingre, majd ha már nemzetközi hírneve lesz az Atma Centernek. Nem rossz szobák vannak, harminc-negyven ember simán elfér. Akár hatvan is. A lányok komolyan vették a strandolást, egész nap kint lazulnak a parton a napernyők alatt. Egyre több indiai fickó cirkál a parton, úgy látszik híre ment, hogy van látnivaló errefelé. Kimegyek dél körül egy csobbanásra, a többi fiú még mindig a szobájában húzza a lóbőrt. Most már pólóban meg vászonkendőben fürdök, annyira leégtem tegnap. Nem akarom, hogy leperegjen a bőröm. A póló jól beválik, azonban a kendőt, bármilyen szorosra kötöm is, egy óvatlan pillanatban leemeli az egyik hullám a fejemről. Sajnos nem találom meg, pedig Péteré volt.

Visszabattyogok, a zuhany alatt lekaparom magamról a homokmennyiséget. A strandos ruháim összes zsebe is tele van vele. Nyomunk egy kis pingpongot, Heni és Bogyó is elvernek egymás után. lassan kezdődik az esti jógaóra. Előtte még egy fürdés, most már jobbak a hullámok. Viszont túlzottan kit vannak, így nem merek beleugrani, mert félek, hogy a földhöz vágnak. Valami ruhaszerűt érzek a lábamnál. Lenyúlok, hátha a sapkám, amit délután elhagytam, de nem az, hanem egy indiai alsónadrág. Reméljük, a tulajdonosa még életben van.
Ildikó megkért, hogy hadd gyakorolhassa velem a második sorozatot, beleegyezek, negyed hat körül elkezdjük nyomni. Meglepően l megy, úgy látszik vonul vissza az újhold hatása. Otthon nem szoktam annyira érezni, itt valahogy sokkal jobban kijön. István alkudozott velem egy sort, hogy ma pránájáma órát akar tartani, biztosan már ő is fáradt. A többiek belemennek, ami Pétert, Henit és Barbit jelenti. Ez Györgyi fedőneve lett, mert úgy adja elő, mint egy vörös hajú Barbi. Erről jut eszembe, hogy elhagytam az indiai Barbi-babát, amit a kislányomnak vettem. Valószínűleg a Bangalore-Mysore-i taxin maradt. Ennek már bottal üthetem a nyomát, és a kislányom, Gauranga-lila pont ma kérdezte a telefonba, hogy fog-e Barbit kapni. Nosza, nincs mese, holnap szerezni kell egy másikat Udupiban.

István először a dzsala-netit mutatja be a társulatnak. Mysore-ban vettünk egy-egy műanyag orrmosót, egy csipetnyi sót és meleg vizet kell bele tenni. Előre és oldalra hajtod a fejedet, majd az egyik orrlyukadba beleöntöd, míg a másikon kifolyik. Én is szoktam gyakorolni, bár nekem jobban tetszik a vörösréz orrmosó, amit az Atmában árulunk. Péterről készül is egy video, amint a fürdőszobában öblögeti az orrát. Utána átvonulnak a sálába, Ómoznak, majd megcsinálják a napüdvözleteket. Utána mindannyian leülnek vírászanába (térdelő ülés), és elkezdik a légzőgyakorlatokat István vezetésével. Nagyon profi az óra, alapvető légzőgyakorlatokat vesznek, ami elősegíti az uddzsájí légzés kialakulását is. Mondjuk nem tudom, hogy bírtak egy órán keresztül behajlított térddel ülni. Ez másfajta kihívás, mint az Astanga vkinyásza. Egy dologban nem értek egyet Istvánnal, amit mondott az órán. Őszerinte az uddzsájí mellkasi légzés, míg szerintem teljes tüdős. A bandhák tudatosítása ugyanis nagyon szoros kapcsolatban van a rekeszizom használatával belégzés és kilégzés közben. Óra után ezt tisztázzuk Istvánnal, megnézzük a szakirodalomban. Nem találunk rá közvetlen utalást, de a közvetettek az én verziómat támasztják alá.

A vacsora ismét finom, összehozza a társaságot. Holnap reggel nem lesz óra, úgyhogy késő estig tartó péntek esti lazulás várható, az Astangások bevett szokása szerint. Kiélvezzük még a szabadság utolsó napjait, bár gondolatban már félig otthon vagyunk a rokonainkkal, szeretteinkkel. Holnap még a teljes napunkat itt töltjük, vasárnap délután indulunk a Bangalore-i repülőtérre. Most jut eszembe, hogy megígértem a mantrákat, amelyeket Mysore-ban énekeltünk. Nos, Ajay mantrái:

Kezdő:

Óm (háromszor)

Dzsívamani Bradzsatpháná
Szahaszra Vidruth Visvambhara
Mandalája Anantája
Nágarádzsája Namaha

Ábáhu Purusákáram
Sankha-csakrászi Dhárinam
Szahaszra-siraszam Svétam
Pranamámi Patandzsalím

Gurubhjó Namaha
Dévatábhjó Namaha

Befejező:

Parama risibhjó namaha
Parama risibhjó namaha
Ácsárja dévó bhava
Ácsárja dévó bhava
Ácsárja dévó bhava

Vinay mantrája:

Kezdő:

Óm (ötször)
Óm Aszató má Szadgamaja
Tamaszómá Dzsjótirgamaja
Mrityórmá Amritamgamaja

Óm Jógéna csittaszja Padéna Vácsam
Malám Saríraszja csa Vaidjakéna
Jó Pákarot tam Pravaram Munínám
Patandzsali Prándzsaliránatószmi
Óm Sánti Sánti Sántihi

Befejező:

Óm Púrnamadah Púrnamidam
Púrnát Púrnam Udacsjaté
Púrnaszja Púrnamádája
Púrnam Évávasisjaté
Óm Sánti Sánti Sántihi

Srí Guravé Namaha

St. Mary’s Island

Ma van újhold, ilyenkor nem szoktak jógázni Mysore-ban. Mi viszont fanatikusok vagyunk, vinyásza-órát tartunk Ajay-módra. Negyed hatkor kelek, fél hatkor megszólal a mohamedán ima is. Itt Indiában a házak tetején van egy víztartály, abban melegítik a vizet. Reggelre azonban le szokott hűlni a víz a tartályban, úgyhogy hajnalban hideg vízben lehet csak fürödni. Ma István is velünk gyakorol. Saci viszont nem jelentkezik. Nagyon egymásra találtak Madhuval. Ebből kifolyólag Heni már harmadik napja Istvánék szobájában kényszerül éjszakázni, Péter a földön alszik. Otthon is azt figyeltem meg, hogy akkor tűnnek el a lányok a jógáról, amikor szerelmesek lesznek. Nem tesz jót a jóga-szádhanának. Végignyomjuk a napüdvözleteket, meg az álló sorozatot. Utána elkezdjük a vinyásza-gyakorlatokat. Guggolás terpeszben, majd keresztezett lábbal. Az indiaiak könnyedén tudnak guggolni a földön úgy, hogy a sarkuk is lenn van. Nekünk ez általában nehézséget okoz, mert az Achilles-ínünk nem nyúlik annyira. A vinyásza-gyakorlatok abban segítenek, hogy megtanuljuk megemelni a súlypontunkat, és a térdünket a mellkas közelében, a sarkunkat pedig a combunkhoz közel tartani. Ez nem igényel olyan mértékű nyújtást, mint a normál széria, újholdra pont jó. Viszont nagyobb erőnlétet igényel. Most nem csináltam végig, csak mutattam a gyakorlatokat. Ennek ellenére a karomban, vállamban, hátamban és mellkasomban érzem azért óra után a mai gyakorlást. Gondolom, a többiek is. A falra felugrástól félnek a lányok, de belejönnek. Pókember-gyakorlat. Csinálunk még bokszoló-lebegőülésből ötvenet, csakrászanával egybekötött vinyászát, meg háromütemű fekvőtámaszt. Jó gyakorlatok, de ha nem vigyáz az ember, lehűl közötte. Otthon viszont ki kellene próbálni harminchat fokos teremben, biztosan jó volna. Végigcsináljuk a befejező gyakorlatokat, este már nem lesz óra.

Jóga után nem is megyünk ki a partra, úgyis egész nap strandolni fogunk. Lefürdünk, pujázunk, reggelizünk. Felajánlottunk egy nagy dinnyét a síláknak, de nem túl édes. Víztartalma miatt azért elfogyasztjuk. Fél tízre érkezik a taxi. Udupi 20 kilométerre van. Ez a hátránya ennek a szállodának, hogy mindentől messze esik. Viszont legalább csendes, nincsenek turisták. Nagy luxus Tata busz érkezik, jó drága is. Megalkuszunk vele, elindulunk. A busz jó narancssárgás raszta-színekre van festve, és olyan csuklós ajtaja van, mint otthon a trolibuszoknak. St. Mary’s Island-re készülünk először. Ez a kis sziget Malpe Beach-nél van, Udupitól kb öt kilométerre északra. Állítólag Vasco da Gama itt kötött ki először, amikor felfedezte Indiát. Persze a keralaiak szerint ott kötött ki, de sebaj, majd jövőre azt a helyet is megnézzük. Az út során néha irdatlan halszag lep bennünket el, szinte öklendezünk tőle. Átkelünk a Malpe folyón, majd kisvártatva megérkezünk a kikötőbe. A halszag egyre erősödik, mivel ez alapjában véve egy halász-kikötő. A látvány a riviéra kikötőire emlékeztet, de csupa halászhajó, a halászok teregetik, hajtogatják a hálókat. Vágni lehet a halszagot. A szigetre induló kis hajó 30 férőhelyes, és mindet ki kell fizetnünk, ha át akarunk kelni. Vidáman pöfögünk kifelé az öbölből, még egy-két delfint is látunk a vízből kiugrani. Kb fél óra múlva odaérünk. Át kell szállni egy még kisebb csónakba, ami kiköt a parton. Azt gondoltuk, hogy csak mi leszünk a szigeten, de egy csapat indiai már ott lazul. Ez a kisebbik baj, a nagyobbik viszont az, hogy az egész sziget tele van szemetelve. Az indiaiak ismét tanúbizonyságot tesznek környezet-tudatosságuk hiányáról. A sziget amúgy csodálatos, maximum 500 méter átmérőjű bazalt-képződmény, teli pálmafákkal. Mintha az egész sziget függőleges bazalttufa-oszlopokból állna. Néhol bedőltek az oszlopok, mintha görög építmények romjai lennének. Ha rendben tartanák a szigetet, tényleg paradicsomi hely lenne. A sziklák között kagylótörmelék tölti ki a földet, mintha durva szemcséjű homok lenne. Egy csomó érdekes formájú kagylót találunk, mindenki tesz el belőlük. A többiek napoznak a perzselő napban, Péter búvárkodik. Én nekiindulok a vízből kimagasló szikláknak, megmászom őket, és ászanázok rajtuk. Egy pár jó fotót sikerül elkapni. Már reklamáltak a blog-olvasók, hogy számoljak be a romantikus szál alakulásáról. Nos, Madhu és Saci négy napja együtt vannak, a szigeten is romantikáznak a vízben meg a sziklák között. Ma kivételesen két képet is közlök. A hajósok azt mondták, hogy legfeljebb másfél órát maradhatunk, ezért Bogyó le se vetkőzik, hanem hosszú nadrágban és ingben heverészik a napon. Végső soron ő jár jól, mert mi mindannyian pecsenyére égünk ez alatt a pár óra alatt. Én még elmegyek felfedezni a sziget túlsó csücskét. Egészen magasra futnak fel a bazaltoszlopok, mintha valami azték romváros lenne.

Visszaindulunk a hajóval. Beérünk a kikötőbe. Szemben egy óriási szerelőcsarnok, egy nagy hajót hegesztenek éppen benne. Az egész kikötő tele van kék kezeslábasban és bukósisakban közlekedő szerelőkkel meg halászokkal. Itt is élnek a hálók között, a szerelőcsarnok rámpáin. Ahogy kifelé haladunk a kikötőből, megint beburkol bennünket a halszag. A halpiacon kiterítve szárítják a kis halakat. Aki ezek után nem lesz vegetáriánus, az reménytelen eset. Be is akartunk menni egy vegetáriánus étterembe ebédelni, amit kinéztünk útközben. Balszerencsénkre a sofőr egy másik helyre visz, a Malpe Beach-re. Itt van a Paradise Isle, a környék legdrágább szállója. Végül ide ülünk be ebédelni, bár nekem erős fenntartásaim vannak, ami be is igazolódik. Az étlap fele nem igaz, nagyon kevés a vegetáriánus étel. Mindenesetre a társaság fele éhes, rendelünk egy pár dolgot. Összességében a mostani tábor leggyengébb éttermének értékeltem. Halálosan lassú volt a kiszolgálás, és a felét elfelejtették kihozni annak, amit rendeltünk. Közben én fürödni akartam, a többiek aludni az árnyékban. Végül elment az idő, és mire összeszedtük a csapatot, indulni kellett vissza Udupiba.

Itt megint szétszóródik a csapat. Van, aki internetezni akar, van, aki fagyizni, van, aki pénzt váltani, van, aki vásárolgatni. Egy biztos, az idő megy. Én felnyomom a blogot a Bent Hotel netcafé-jában, majd átmegyek a szomszédba, a 7Bees Cafe-ba. Betolunk még egy pizzát, egy fagyit meg a kedvenc alkoholmentes mojito-nkat. Trendi hely, folyamatosan jönnek ki-be a farmernadrágos indiaiak. István és Heni is megérkeznek. István vega hamburgert rendel, Heni bananasplit-et. Ez három gombóc fagyi egy banán két fele között, némi díszítéssel. Végül mindenkit összeterelünk nagy nehezen. Már sötét van, mire hazaérünk. A naplementéről bizony lemaradtunk. Ha itthon lettünk volna egész nap, akkor se jártunk volna rosszabbul. Mondjuk a sziget szép volt, a többi az már gagyi. Jó, hogy ebben a hotelben lakunk. Madhu visszafelé elsüti a meglepit: marad még egy éjszakára. Fokozatosan beadom Péternek és Heninek, aki eredetileg Saci szobatársa, és ma este a negyedik éjszakájukat is hármasban tölthetik. Holnap reggel rendes jóganap, úgyhogy próbálunk időben lefeküdni. Bogyóék még falatoznak este egyet az otthonról hozott vega májkrémből, meg amit találnak. Én nem akarok mér enni, orromban még ott kísért a kikötő halszaga.

Napfény, tenger, jóga

Ma lazulós napot terveztünk, mert fárad a társaság, és hazautazás előtt jó lenne azért egy kicsit regenerálódni. Megszólal az órám ötkor, vagy háromszor rányomom a szundit. Negyed hatkor most már ki kell mászni az ágyból. Az imám is megszólal, „Allah Akbaaar” – zengi elnyújtott hangon. Mintha minden reggel egyre korábban kezdené. Bogyót is fölkeltem, fürdés után felöltözöm jógás cuccba, még a kapucnisomat is fölveszem. Kicsit lehűlt az idő, hajnalban 23 fok van csak. Elkezdem a napüdvözleteket. Végigcsinálom mind a tízet, de még mindig tökmerev vagyok. Alig érem el a földet a kezemmel. Közben bevánszorognak a többiek, késnek vagy negyed órát. Mindenki fáradt, ma nem is megyünk sehová. Elkezdenek alkudozni, hogy csináljunk ma kevesebb gyakorlatot. Erre rávágom, hogy többet fogunk, mert az Ajayos plusz gyakorlatokat is belevesszük. Csaturdaszi van, holnap lesz újhold. Bartos még Mysore-ban mondta, hogy ahogy közeledik az újhold, egyre nehezebben megy a gyakorlás. A test folyadékot veszít, szárazabbak, merevebbek az ízületek. Azt mondom a többieknek, hogy figyeljenek a légzésre és a bandhára, ne foglalkozzanak azzal, hogy mennyire mennek bele az ászanába. A mélyebb légzés segít, hogy ne fáradjunk ki annyira. Istvánnal igazgatunk, végigcsináljuk a sorozatot. Bogyó is fáradt ma, elég hamar abbahagyja, de relaxációban megvárja a többieket.
A Szupta-pádángusthászana után megcsináljuk a Szupta-parivritta-pádángusthászanát. Ez is Ajay specialitása - jobb kézzel megfogod a jobb nagylábujjat, és a bal füledhez közelíted, miközben a fejedet átdugod a karod és a lábad között. Jó előkészítés a második sorozatra. A befejezőben párban gyakoroljuk a hátrahajlítást, majd a lótuszülésnél a Szupta-vadzsrászanát. Ez olyan, mint a baddha-padmászana, csak hátrafelé hajolsz. A partner a combjával lefelé nyomja a tiédet, és a kezével fogja a két kezedet, illetve segít hátrahajolni és felemelkedni. Ez a gyakorlat is jókedvet teremt. Relaxáció után eldöntjük, hogy holnap nem lesz délutáni óra, hogy tudjunk naplementét nézni, reggel viszont vinyásza órát tartok, mint ahogy Ajaynál volt csütörtökön.

Óra után kimegyek fürödni a tengerbe, Bogyó is jön kisvártatva. Csendes a tenger, csak egy-két nagyobb hullám jön, kb fél óránként. Ráununk egy idő múlva, visszamegyünk zuhanyozni. Reggeli után Istvánék készülnek bemenni Padubidribe internetezni meg vásárolni. Én maradok, rábízom a tegnapi blog feltöltését. leborotválom a hajamat és a szakállamat, utána megkérem Pétert, hogy masszírozzon be Mahanarayan olajjal. Délután a hármas sorozatot készülök kipróbálni, jót tesz előtte egy kis masszázs. Amúgy nem szeretem, évente kb egyszer szánom rá magamat. Péter nagyon profin masszíroz, kiveszi a feszültséget a csuklyásizmomból. Több, mint egy óráig tart, amíg az egész testemen végigmegy. A doki azt mondta, hogy a fejemet is be kell kenni, de azt most kihagyjuk, mert egy kicsit sebes lett borotválkozás után. Egészen jól esik. Fél órát várni kell, hogy beszívódjon. Addig kimegyek a partra. A hotel alkalmazottak szereztek valahonnan két napernyőt és nyugágyat. Befekszem az egyik alá, japázok. Bogyó is kifekszik, be se keni magát naptejjel. Persze jó vörös lesz a háta. Bemegyünk fürödni, közben én is jól leégek. Jó meleg van napközben, a lányok egész nap kint süttetik magukat. A falubeliek a bokorból kukkolnak. Az egyik halász már egészen odaszokott, a felesége és az anyja egyszerre szidják, mint a bokrot, de nem érdekli. Fehér nők bikiniben – ritka látvány. Bemegyünk Bogyóval. Pujázni kell még. meg akarunk fürödni, de nem folyik a víz a csapból. Nefürgyéle! Kicsit szunyókálunk, megjön a víz. Puja után még marad időm átnézni a harmadik sorozatot, majd elkezdünk készülődni a jógához.

Megcsinálom a napüdvözleteket, közben beérnek a többiek is. István mára azt tervezte, hogy végigcsinálják az álló gyakorlatokat az Astangából, de mindegyiket 12 légzésig tartják ki. Nem semmi, a mai állapotunkat figyelembe véve. Kedvesen megdolgoztatja az embereket. Kezdi átvenni a náci oktatási stílusomat. Hiába, szerintem minden jógaoktatóba szorult egy kis szadista hajlam. Én közben végigcsinálom az állókat, ahogy szoktam, és elkezdem a harmadik szériát. Amikor a másodikat kezdtem, akkor is úgy éreztem, hogy egy egészen más dimenzióba lépek. Ma is ezt érzem. Az első egy-két gyakorlat (Vaszisthászana, Visvámitrászana) még megy, a Kasjapászanánál már elakadok. Ennél és a következő öt-hat gyakorlatnál a lábamat a nyakamba kell tenni, ami még nem teljesen megy. Így csak béna próbálkozás lesz belőle, közben szakad rólam a víz. Bogyó fotózgat, egy-két pózba kérésemre beigazít. A pózok második fele fejenállásból indul, ezeket meg is szoktam tudni csinálni, mindenféle kartámaszok. Csak az a baj, hogy a fejtetőm is leégett, és felettébb érzékeny, amikor ráállok. Egyenként mennek ezek (Koudinyászana, Astavakrászana stb), de így vinyászába fűzve ez azért kemény. Mindegyik után pihennem kell öt légzésig. A végén van még egy-két cifraság, például spárga, meg hátrahajlító pózok (Rádzsakapótászana, Natarádzsászana), jógaöv segítségével leküzdöm őket is. A hátrahajlításra már nem sok energiám marad. megint odakötöm magamat egy övvel az oszlophoz, úgy próbálkozom. Megcsinálom a befejezőt, közben Istvánék is odaérnek. Párosban csinálják a hátrahajlítást, olyan,mintha salsáznának. Péter azt hitte, hogy a híddal vége az órának, meglepődik, amikor végig kell csinálni a fordított pózokat, meg a lótuszt. Keményen nyomták, az biztos. Nem is baj, mert holnap reggel még keményebb edzés vár ránk, mielőtt elindulunk Malpe Beach-re. Olvasgattuk az újságban, hogy idén 115-en fulladtak bele a tengerbe Mangalore-nál. Vigyázni kell, nem szabad mélyre menni, mert beszív a hullám.

Madhu a konyhában tüsténkedett egész délután, valami finomat készít nekünk vacsorára. Jó éhes már a társaság, úgyhogy alig várjuk. Bogyó délután nem jógázik, elég neki a reggeli órát is feldolgozni. Én is előbb befejeztem, mint a többiek, lefürödve beülünk a vacsorázó pavilonba. Én összeírom a holnapi gyakorlatokat, Bogyó pedig ananászt pucol. Bangalore-ban vettem egy könyvet, Agastya a neve. kb 75 jóslatot tartalmaz. Egy virágot kell rádobni egy számokkal teli táblára, és a számhoz kapcsolódó jóslatot kell elolvasni. A társaság felének jókat mond, a másik felének csupa rosszat. Közben befut Madhu vacsorája. Péter zenét is hozott le, rockot tesz be, de aztán kiegyezünk valami lazulós zenében. Blues lesz a vége. Madhu remek krumplis parathákat készített, van hagymás meg hagyma nélküli is. Van még elefántláb-szabdzsi (ez egy vega étel, ne tessék aggódni), zöldbabos szabdzsi, joghurtos raita, felvágott zöldségek, meg a jó ropogós papadam. Mindenki belakik, a végén egy-egy kis fagyit is rátolunk. Én feljövök blogot írni, a többiek még buliznak odalent. Hirtelen sikoltozásokra leszünk figyelmesek. Ildikó csótányt talált a bőröndjében. Nem tudom, miért nem lehet csendesebben elintézni. De nem csak ő hangoskodik, Péterék karaoke partit rendeznek, éneklik a nagy magyar slágereket. Mintha berúgtak volna, pedig nincs alkohol. Lassan lenyugszunk, aludni térünk a trópusi éjszakában. Morajló hullámok, susogó szél, ciripelő tücskök. Ki kell használni még ezt a pár napot, amíg itt vagyunk.

Udupi Krisna

Reggel 5-kor keltem, frissítő hatórás alvás után. Kezdjük megszokni a helyet, kezd kialakulni a napi ritmus. A fedett terasznak, ahol edzünk, már egészen jógasálás kisugárzása van. Háromnegyed hatkor már István is pakolászik a sálában, mikor megérkezem. Edzeni akar, aztán úgy dönt, hogy inkább segít igazítani. Ezt kevesebbet gyakorolhatta eddig, mint az első szériát. Kicsit bemelegítünk, tökmerev vagyok. Mindenki megjön, elkezdjük a gyakorlást. Ma egészen jól megy mindenkinek, sokat beszélek, belemegyek a részletekbe. A Mysore óra másik hátránya, hogy az oktató nem beszél, nem tudja felhívni a figyelmet a részletekre. István lelkesen igazgat, mindenki lelkesen gyakorol. India többi részén azt figyeltem meg, hogy viszonylag gyors szokott lenni a napkelte és a naplemente. Itt viszont lassúnak tűnik, majdnem két óráig tart. Mire vége a gyakorlásnak, már felkel, és lemegyünk fürödni a tengerbe. A képen Bogyó emelkedik ki Poszeidonként a hullámok közül. Ma nem kell annyira sietni, csak tízkor indulunk Udupiba. Kimosok, kiteregetek előtte. Lassan száradnak a ruhák a magas páratartalom miatt.

Reggeli után Udupi Krisnát indulunk megnézni. Bogyóval teljes ortodox Krisnás ruhát öltünk, még tilakunk is van. A többiekre is ráparancsolok, hogy a lányok hosszú nadrágban és ujjas pólóban jöjjenek. Megérkezik a taxi, nagyobbat kértünk, mint tegnap. Elől van egy hely Bogyónak, középen és hátul három-három magyar számítás szerint. Indiai szerint négy-négy. Végül Heni Péter ölébe ül, Madhu pedig Saci ölébe, amin Györgyi felháborodik. Megnyugtatják, hogy Madhu a könnyebb, és visszafelé amúgy is cserélnek. Megérkezünk a templomba, először egy kisebb templomba vezet be Madhu. Valószínűleg az Úr Visnu múrtija előtt állunk, Anantésvara a neve. Fotózni persze nem szabad. Minden templomban szoktak csaranámritát adni, vagyis olyan vizet, amivel a múrtit fürdették reggel. Megisszuk, néhány cseppet a fejünkre öntünk. Hátul van egy szép aranyozott síva-múrti, meg Ananta, az ezerfejű kígyó. Még beljebb egy titokzatos Ayappa Swami múrti,akit nem tudok hová tenni eddigi ismereteim szerint. Gyanítom, hogy nem ez a fő templom, kimegyünk. Kint látunk három hatalmas faragott szekeret. Úgy látszik, szekérfesztivál lesz. Ezeken szokták a múrtikat kihozni és körbevinni a városban.

A fö templomot Madhvacarya alapította 850 évvel ezelőtt. Állítólag egyszer az óceán partján meditált, és látta, hogy egy hajó zátonyra fut. Segített kiirányítani a partra. A kapitány hálából neki adott egy nagy tilak-tömböt, amit a hajó aljában tároltak nehezékként. A tilak szent agyag, amellyel a vaisnavák a homlokukat jelölik. Amikor a tilaktömb széttört, egy múrtit találtak benne, Krisna múrtiját. Kiderült, hogy a múrtit Rukminí devi, Krisna felesége imádta ötezer évvel ezelőtt. Nem olyan magas, 41-50 cm lehet legfeljebb, de naygon szép. A bejáratnál folyosó-labirituson kell végigmenni. Az őrök megkérik, hogy vegyük le az ingünket, mert itt úgy kell a tiszteletet kifejezni a múrti iránt, hogy meztelen felsőtesttel mész be a templomra. Szerencsére ez a szabály csak a férfiakra vonatkozik. Bent a templomban egy csomó pap nyüzsög, autentikus, kenetteljes a hangulat. Fotózni persze nem lehet. Egy pap örömmel üdvözöl bennünket, felfedezi, hogy Krisnások vagyunk. Körbevezet, az oltár előtt kétszer is megállhatunk. Egy kis rácsos ablakon lehet benézni, és megnézni a múrtit, miközben a pap mécsest és füstölőt ajánl neki. Idegenvezetőnk azt mondja, hogy most a templom főnöke,a jelenlegi Swami végzi az imádatot. Madhvacaryának nyolc fő tanítványa volt, és mindegyikük alapított egy iskolát. A nyolc iskola szerzetesei végzik az imádatot, kétévente váltva egymást. Tovább megyünk, vannak még más múrtik. van egy Pánduranga-Vitthala nevű, róla már hallottam. Van Ganésa, Síva, a kilenc bolygó múrtija, meg Subrahmanya, egy csomó kígyó-dombormű kíséretében. Bejárjuk az egész komplexumot, a pap lelkesen magyaráz. A templomon belül vagy egy Gósala (tehenészet), ahonnan a tejet a múrtinak főzött ételek elkészítéséhez használják fel. Papunk hátravisz egy ezer éves fához (valószínűleg már itt volt, amikor Madhva itt élt), és megmutatja a Swamik (főpapok) temetkezési kamráját. A köböl készült síremlékek alatt vannak a szentek mumifikált testei. Az egyik síremléken felfedezzük egy jógapózban ülő alak domborművét, amely nagyon hasonlít a híres Harappai pecsétnyomó ábrázolásához. Mintha Múlabandhászanában ülne az alak. Le is fotózom. Megkérdezzük, hány éves a síremlék, 6-700 évet mond a pap. Kifelé menet veszünk még képeket, és indiai rajzfilm-dvd-ket. Mahabharata, Ramayana stb. Ezt is nézze a gyerek, ne csak a Sreket! A pap invitál ebédre, és az esti szekérfelvonulásra, megígérjük, hogy megyünk, de persze nem fogunk tudni visszajönni.

Amint kiérünk a templomból, látunk egy nagy elefántot, titokban lefotózzuk, mert nem engedi a gazdája. Egy kicsit bazározunk a templom körül. Bogyótól berendelt egyik közös ismerősünk 150 kis kagylót, sikeresen megalkuszunk rá. Veszek még egy pár Yantrát (mágikus szimbólumokat tartalmazó réztáblát), sokkal többet nem kapunk. Beszerezzük a virágot, gyümölcsöt és vizet, és visszaülünk a taxiba. Napközben fülledt, meleg az idő, kellemesebb az otthoni havas időjárásnál. Bemegyünk még egy internet-kávézóba. Felnyomom a blogot, már egészen gyorsan megy. Közben a többiek a mellettünk lévő 7Bees cafe-ban lazulnak. Végre találtunk egy nyugati jellegű helyet. Pizzát rendelünk, meg fagyikelyhet. Lecsapunk még egy mentás lime-koktélra (alkohol nélkül), de így is remek mojito-íze van. Friss menta, friss lime, barnacukor. A pizza inkább kenyérjellegű, és kb másfél tenyér méretű. Ennek ellenére mindenki elégedett vele két hét dél-indiai koszt után. Kevés a hely a presszóban, Istvánnal leülünk két mosolygós indiai lány mellé. Erre hirtelen felpattannak, sürgős dolguk akad. Vagy nem jöttünk be nekik, vagy féltek, hogy az apjuk letöri a derekukat. Amúgy nem akartunk semmit, csak megenni a pizzánkat. Közben megy a lazulós zene, a tv-ben éppen egy indiai valóságshow megy. A szereplőket teleetetik, aztán felültetik valami óriáskerékre. A végén mindenki vastagon hány egy nagy zacskóba. Kösz szépen, hördülünk fel. Jó kis étvágygerjesztő műsor. Még egy feladatunk van Udupiban, be kell szerezni a doki által felírt gyógyszerek második felét. Györgyié a legdrágább, neki kilenc drágaköböl álló készítményt írt fel a doki a pajzsmirigyére. Én próbálok még venni egy kis ízületlazító cuccot, megveszem mindet, ami van. Mahayograj Guggul, meg Arthrella. A többiek is rákapnak, elkunyizzák a készletem egy részét. A Mahanarayan olaj is hódít, ízületre nagyon jó, nekem meg a stressz ellen írta elő a doki, hogy kenjem a fejemre. Visszaindulunk, kell még fürdőzni az esti óra előtt. A sofőr 1200 rúpít akar kérni, Madhu lealkudja 1000-re. Egész ügyes ember, kezdem megkedvelni. Lemegyünk fürödni, de a férfiszakasz kidőlt. Bogyó a szobájában heggeszt, István és Péter az övékben, Kimerültek. Györgyi és Ildikó kinn a parton süttetik magukat pecsenyére. Én is kimegyek, egy kicsit tarajozok. Csendes volt reggel is a tenger, félórákat kellett várni egy.egy jó hullámra. Délután is elcsípek egy párat, már egész jól megy a body-surfing. A többiek csak bejönnek, aztán kisodródnak. Kicsit napozunk a parton, japázok, majd ledőlök aludni, Fél óra múlva ébredek, egy kicsit megkapott a nap. Visszamegyek, negyed hatkor elkezdek gyakorolni. Ma is István tartja az órát, én első szériát gyakorlok. Az öt Szúrja-namaszkár A után rájövök, hogy alig van energiám, felugrok a szobába egy Genioért. Így már jobban megy. Az öt Szúrja-namaszkár B után pedig arra jövök rá, hogy alaposan le kellett volna zuhanyozni a gyakorlás előtt, mert tiszta homok mindenem, és a szőnyeg is tele lett vele. Olyan érzés, mintha smirglin jógáznék, és a kezem-lábam is be lenne tekerve vele, a rücskös felével befelé. Kicsit merev vagyok, nem megy olyan jól, mint tegnap. István belelendült, Vinayos back-bending órát tart. Bogyó lazul, Sáriék romantikáznak. Végignyomom a szériát, a befejezőnél odatalál Bogyó, elkezd fotózni. A fényképek kedvéért próbálom jobban csinálni, persze lehet, hogy így se fog jól kinézni. Holnap megpróbálom a hármas sorozatot, még sohasem csináltam. Befejezem, a többiek is a vége felé tartanak. Feljövök mosni, zuhanyozni. A hajunkat napjában többször ki kell fésülni, mert veszett iramban kezd összerasztásodni. Bogyó már menne vacsorázni. Végül lemegyünk, a csapat sehol. Kiderül, hogy a parton vannak, nézik az éjszakai tengert. Lassan betessékeljük őket, leülünk a vacsorához. Ildikó kérésére ma padlizsános és hölgyujjas szabdzsi is van. Vacsora után igazán meglepnek, egy tortát hoznak, rajta van a nevem. Kiderül, hogy Gábor-nap van. Nem szoktam tartani amúgy, főleg, mert a Gauranga nevet használom inkább. Kicsi torta, de olyan émelyítően édes, hogy így is alig bírjuk megenni. Állítólag nincs benne tojás. Befalatozzuk, felvonulunk a szobákba. Esti lazulás, blogírás. Holnap nem megyünk sehová, pihenőnapot tartunk. Már csak pár napunk van vissza a hazautazásig, nem szabad túlterhelni magunkat.

Ájurvéda – lassú, de biztos

Most már jobban aludtam éjszaka, bár csak öt és fél órát. Hajnal felé kicsit hűvös lett, de mire rászántam magamat, hogy kikapcsolom a nyekergő ventillátort, és betakarózom, már föl kellett kelni. Ma reggel vezetett Astanga primary órával kezdünk. Negyed órám maradt a bemelegítésre, egy kicsit fázom. Lassan megjönnek a többiek, hatkor kezdjük az órát. István ma még pihenőn van, de igazgatni segít. Nem csinált még ilyet, ez a hét egy kis gyakorlás neki az oktatásban. Amikor visszaér Mysore-ba, akkor kezdi a Teacher Traininget Ajayyal. A vezetett órától elszokott a csapat, de jól jön nekik, mert nem tanulták még meg a sorozatot. Elmondjuk az imát, elkezdjük a légzést. A légzést se mindenki tudja, emlékeztetni kell őket rá. A megfelelő légzés nélkül csak gimnasztika az egész. A légzés fontosabb, mint az ászana. A Mysore gyakorlás általában azoknak jó, akik már tudják a sorozatot, és végig tudják csinálni. A tanárnak ilyenkor több ideje jut igazgatni. Most szerencsére vezetett órát tartunk, de ketten tudunk igazgatni, és így le is fedjük a hat embert. Bogyót korábban leállítjuk, István végigviszi a befejező gyakorlatokon. Egész jól sikerül az óra, az Astanga újra él! „The legend lives on” Ilyen pólót fogunk csináltatni, Krisnamácsárja lesz rajta. Nagyon kellemes az óceán hullámainak hangjára relaxálni.

Óra után egyből kimegyünk a partra, fürdünk az óceánban. A víz ugyanolyan meleg, mint a levegő. Kint vannak a halászbárkák, néhány nagy, amelyek mindig kinn vannak a vízen, meg egy pár kicsi, kézzel eveznek be a falusiak. Egy óránk van összesen lefürödni, megreggelizni és elindulni, kilencre jön a taxi. Fél tízre kell odaérnünk az ájurvédikus kórházba, mert meg akarjuk vizsgáltatni magunkat. A reggeli a tegnapihoz hasonlóan kellemes, egy kis gyümölccsel dúsítjuk. Kilencre megjön a taxi, egy kis kék Isuzu furgon, amibe hatan préselődünk be. Bogyón és rajtam kívül Péter,Györgyi és Ildikó is meg akarja vizsgáltatni magát. Sári pedig ki akar jönni az indiai barátja, Madhu elé, aki a buszpályaudvarra érkezik. Két napig itt fognak romantikázni a parton. Bejelentkezünk a kórházba, egészen komoly hely, legalábbis ahhoz a kórházhoz képest, amit Haridwarban láttam. Fejenként tíz rúpíért nyitnak nekünk egy-egy kartotékot, még tb-kártyához hasonlót is kapunk. A lépcső tetején van egy nagy Dhanvantari-szobor. Lefényképezem, közben odajön a doki, akivel tegnap találkoztunk. Átutal egy másik dokihoz, Dr Niranjan Rao-hoz. Benyomulunk öten, erre azt mondja, hogy holnap kellene visszajönnünk, mert most rendelése van, sok beteg vár rá. De azért elkezd kikérdezni, megnézi a pulzusunkat (lásd a képet). Röviden kikérdezi, hogy mi van velünk, és beír valamit a kartotékunkba. Végül megalkuszunk, hogy délután visszajövünk kitölteni az ájurvédikus kérdőívet, és utána írja fel a gyógyszereket. Lassan, de biztosan meglesz, amit akarunk. Csak türelem. A doki nem egy kapkodós fajta, de érti a dolgát, úgy tűnik.

Felajánlja, hogy beutal pancsakarmára, biztos nem is lenne drága, mivel ez egy állami intézmény. De sajnos nincs sok időnk, maradunk a gyógyszernél. Fél háromra rendel vissza, addig el kell ütni az időt valamivel. Péterék egy Big Bazaarban kötnek ki (olyan, mint nálunk az Auchan vagy a Tesco), ott elvannak vagy két órát. Minket Bogyóval nem köt le a vásárlás, elugrunk internetezni. Találunk egy helyet, felnyomom a tegnapi blogot, Bogyó telefonál haza. Utána iszunk egy üdítőt, és vissza a Big Bazaarba. Péter, Györgyi és Ildikó még mindig vásárolnak, próbálgatják a ruhákat. Végül vesznek egy csomó mindent ajándékba meg maguknak. Jó sok pénzt itt hagynak, de elégedettek. Visszataxizunk a kórházba, mindenki kitölti a 37 kérdésből álló kérdőívet. Kiderül, hogy számítógépben van, azért titokzatoskodtak vele eddig. Megkapjuk a váta-pitta-kapha százalékokat, a doki elégedetten nyugtázza, hogy ugyanaz jött ki, mint amit ő saccolt a pulzus alapján. Felírja a gyógyszereket, most már mehetünk. Akarunk neki adni ezer rúpiát a konzultációért, de nem fogadja el, felugrik és tiltakozik. Biztosan az állásába kerülne, ha elfogadná. Megköszönünk mindent, a gyógyszerek java részét helyben meg tudjuk venni. Egy évre való adagot kérünk. Mindenki kap egy zacskó gyógyszert, ahhoz képest nem sokért, 2-3000 rúpíért. Már négy felé jár, jól elfáradtunk. Ideje visszaindulni.

Csobbanunk még egyet a tengerben az esti jógaóra előtt. Jó nagy hullámok vannak, az egyik majdnem átfordít. Hat évvel ezelőtt is Indiában fürödtem, Puriban. Akkor is átfordított egy hullám, meg is roppantotta a gerincemet, a szívem magasságában. Azután elkezdett fájni, minden reggel arra keltem, nem múlt el semmitől, a csontkovácsok sem tudták helyrerakni. Csak a jógától múlt el. Azóta minden nap jógázom. Most már sokkal hajlékonyabb a gerincem, ez a hajlítás meg se kottyan. Mintha csak Vinay back-bending óráján lennék. Body-szörfözök is. A nagy hullámra rá kell feküdni, és kivisz majdnem a partig. Csak arra kell vigyázni, hogy ne ugorj bele túl korán, mert a hullám előtt nincs víz, és lenyom a fenekére, lehorzsolod mindenedet, vagy pedig átfordít és összetöröd magadat. Találkozunk Madhuval, Sári lovagjával. Egész normálisnak tűnik. Fél hattól István tart stretching jógaórát. Rávettem, hadd gyakoroljon. Közben én is tudok gyakorolni, nosztalgiázok a múlt hét után. Harminc fok, 80% pára. Majdnem ideális időjárás. Elkezdem a napüdvözleteket, közben megérkeznek a többiek. Második sorozatot szeretnék gyakorolni, Ajay plusz gyakorlataival dúsítva. Bogyó otthon lazul, Sári és Madhu is eltűntek. A többiek István irányítása alatt Ómoznak, elkezdik a gyakorlatokat. Egész jól megy a sorozat nekem is, hamarosan vizes lesz az egész szőnyegem. Persze Bogyó nem jött fotózni, pedig jókat lehetett volna csinálni. Madhu és Sári benéztek vagy tíz percre, utána mentek tovább. A Kapótászanát nem erőltetem annyira, a többi egészen jól megy. A dropbacket sem csinálom teljesen meg, csak hátrahajolok állva, amennyire tudok. Kezd beesteledni, az idő is lehűl egy kicsit. Egészen sötét van, mire a relaxációt befejezzük. A többieknek tetszett, Istvánnak még egy kicsit határozottabbá kell válnia.

Vacsora után lefekvéshez készülődünk, még bepötyögöm a blogot (ez minden nap legalább egy órát elvesz), az elmaradt puját befejezem, és lefekvés, holnap ötkor megint kelni kell.

Nefürgyéle

Reggel ötkor szól az órám, felkelek. Nem volt hosszú az alvás, de jó volt kinyújtózkodni az egész napos zötykölődés után. Lefürdök, bár ebben a párában szinte azonnal izzadni kezd az ember. Összeszedem a matracomat, elindulok a megbeszélt jógázóhelyre, Mindenki alszik még. Ha nem jönnek, az se baj, legalább gyakorlok egy jót. 25 fok, 85% páratartalom. Félretolom az asztalokat a tornácon, leterítem a szőnyeget. Ezen a területen minden tiszta homok, teljesen jól lehetne forgatni a Dűne című filmet. A párás levegő ellenére nem hajlok túl jól, lehet hogy összetört a kocsikázás. Végigcsinálom a bevezető gyakorlatsort, elkezdem az előrehajlításokat. Megjelenik Ildikó, majd kisvártatva Györgyi is. Nincs mese, órát kell tartani. Mysore stílusban elkezdem csináltatni velük a gyakorlatokat, bár Györgyinek szinte diktálni kell, nem tudja még a sorozatot. Ildikó is többet kihagy, vissza kell hozni, hogy csinálja meg a kimaradt gyakorlatokat. Az ülő gyakorlatok vége felé járnak, mikor megjelenik Péter, ő is elkezdi. Sokat kell vele is foglalkozni. Közben a lányok befejezik a fordított gyakorlatokat és a lótuszt is, most már csak Péterrel foglalkozom. Közben felkelt a nap, de kissé felhős az ég. One-on-One, azaz egy oktató egy tanítvánnyal foglalkozik. Ez Krisnamácsárja-módszer, autentikus környezetben. Pár utolsó gyakorlatot kivéve Péter is megcsinál mindent. Közben hazaugrom, Bogyó akkor kel. Kijön, körülnéz. Óra után hívom Istvánt, hogy menjünk ki fürödni a tengerre. Nefürgyéle, hanem inkább ugorj be az óceánba! Ildikó és Bogyó már kint vannak.

Remek a víz, belecsobbanunk. Györgyi és Heni is megjelennek. A parton szinte csak mi vagyunk, ma még a halászok sem dolgoznak. Kinn pihennek a csónakok a parton. Beleugrunk a hullámokba, kissé csípi a szemünket a sós víz. A parton ászanázunk egy kicsit, csak ferde a homok. Kézenállásban folyton átfordulok, és hanyatt esek. Fél óra lazulás után visszamegyünk a szobánkba. Fölösleges papucsot hordani, mert csak felrúgod a homokot a tarkódig. Reggelihez készülődünk. Iddli (rizslisztből készült galuska), sambar (csípős leves) és kókusz csatni (ez utóbbit durván telenyomták fokhagymával, biztosan Heni kedvéért) a menü. Addig követelődzünk, míg mézes-banános palacsinta is kerül, meg egy pár vajas-lekváros pirítós. Reggeli után kijelölünk egy hármas csapatot, akik bemennek a legközelebbi városkába bevásárolni meg ügyintézni. A csapat belőlem, Istvánból és Saciból áll, akinek lovagja amúgy holnap érkezik Udupiba. A többiek leadják a rendelést, hogy kinek mit hozzunk. Kel venni 50 dvd-t, mert mindenki meg akarja kapni mindenkinek a fotóit és egyéb anyagait.

A portás hív egy motoros riksát, fél 12-kor elindulunk Padubidribe, ami mintegy 15 percnyi útra van vadregényes Resortunktól. Beülünk az internet café-ba, felnyomom a tegnapi blogot. Még jó, hogy megírtam előre, mert ugye itt nincsenek ékezetes betűk a billentyűzeteken. A maradék néhány mondatba, amit hozzáírok, darabonként kell bemásolni az ékezetes magánhangzókat. Mindegy, fent van. Veszünk még gyümölcsöt, élénk a piac. Van vagy 40 fok, egyből lever bennünket a víz a napon. Sári vesz két nagy rücskös gyümölcsöt, jackfruit a neve. Fogalmam sincs, milyen íze lehet, még sohasem ettem nyersen. Veszünk egy csomó vizet, ugyanis itt Indiában üveges vizet kell inni, a csapvíztől könnyen megbetegszik az ember. Betalálunk egy ájurvédikus orvoshoz is, aki másnapra visszarendel Udupiba. Bogyóval el akarunk menni egy checkupra. Visszaindulunk a riksával, rendben haza is visz 60 rúpíért. István rutinosan elkéri a számát, máskor is kirendeljük.

Még egy fürdés a tengerben, mindenki élvezi a hullámokat, vagy napozik. Utána feljövök a szobába, lefürdök. Megint „nefürgyéle” a hangulat, mert mire kiteregetek, ismét merő egy víz vagyok. Elkezdem a puját, Bogyó összekészíti a gyümölcsöket. Közben a többiek lent pingpongoznak. Puja után megbeszéljük, hogy fél 6-kor tartunk egy stretchinges órát. Addig elmegyek sétálni a tengerpartra, és közben japázok. A nap lassan bukik befelé a tengerbe, kagylódarabokat mos ki a tenger a partra. A part nagyon szép, enyhén sárgás homok borítja, és néhány halász háza áll csak a part mellett, egy nagy kövekből kirakott fal mögött. Sajnos az indiai emberek nem élnek túlzottan környezet-tudatos életet. A part néhol tele van dobálva műanyag zacskókkal és flakonokkal, és egy pár helyi ember wc-nek használja a partot. Azért a mi partszakaszunk még egész jó, és szerencsére ezt a helyet még nem fedezték fel a turisták.

Fél hatra pont visszaérek, elkezdjük az órát. Az Agni-jóga ászanákat nyomjuk végig, és még színesítem egy pár gyakorlattal. Ildikó, Heni, Péter és Saci nyomják az órát. Bogyó pihen, csak videózik és fotóz. István is fotóz, de beszáll az igazításokba is. Végül egész jó kis óra kerekedik, köteles hátrahajlító elemekkel tűzdelve (lásd a képet). Közben Györgyi is befut, fotózgat ő is.
Fél nyolc körül végzünk, Bogyó már nyavalyog, hogy menjünk vacsorázni. Nefürgyéle, egy bőlmenni kellaz asztalhoz. A hotelben főztek rizst, csapátit, dált meg hölgyujj-szabdzsit. Hoznak hozzá még papadamot meg joghurtot. Egészen jóllakunk, ma korábban lepihenhet a társaság. Holnap hatkor kezdjük a vezetett Astanga-órát. Remélhetőleg teljes létszámban.

Golden Temple

Ma jógamentes napot tartottunk. Többek között azért, mert az egész napot az autóban töltöttük Udupi felé menet. Reggel 6-kor keltünk, ismét nem túlzottan kipihenten. Én fél 12-kor feküdtem tegnap, az esti buli után még blogot írtam, meg emaileztem. István lent maradt még lazulni a jógásokkal kb fél 1-ig. Felkeltünk végül, puja, pakolás, fél kilenckor indulás. A hotelhez érve kiderül, hogy Sári maradni akar még két napot Mysore-ban, annyira összemelegedett Madhuval, a recepciós sráccal. A további bonyodalmak elkerülése végett nem engedem neki, úgyhogy jön velünk Udupiba.

Elindulunk, kb Mysore-tól fél órányira van egy madárrezervátum, ott megállunk. Reggelizünk, dósa, chips, miegymás, majd indulunk madárlesbe. Van itt egy tó is, bérelünk egy csónakot. Mintha a Tüskevárba csöppentünk volna, csak egzotikusabb állatokkal. A tóban lévő szigeteken számtalan madár fészkel: pelikánok, gémek, kormoránok, szivárványszínben pompázó gólyák, meg egy halom denevér az ágakon. A vízben és néhol a parton óriási krokodilok tanyáznak. Tavalyi elefántszafáris kalandunk után mindenki azon aggódik, hátha valamelyik krokodil beugrik a csónakba. Az evezős pasi nyugtat, hogy nem támadnak. Fotózunk, filmezünk, mintha a National Geographic stábja lennénk. Végül kiérünk a partra, indulni kell tovább. Fél 12 körül nekivágnunk.

Két-három óra múlva egy Belakupe nevű városkába érünk, ami István szerint a második legnagyobb tibeti kolónia Indiában Dharamsala után. Tisztára, mintha Nepálban lennénk. Mindenhol zászlók, feliratok nepáli nyelven, mandulavágású szemek. Egy nagy buddhista kolostor van itt, az a neve, hogy Namdroling Monastery, egy Golden Temple nevű komplexummal. Ahogyan közeledünk, egyre több a bordó ruhás szerzetes, nagy mandalák vannak a földre festve. Ahogy odaérünk, éppen kezdődik a puja. Sorokban ülnek a szerzetesek, hosszú kürtöket fújnak, egy nagy dobot ver az egyik, kicsi kézi dobokat és csengőket ráznak a többiek. Rázendítenek a mantrákra, kántálnak veszettül. Egy lépcsőzetes oltár is van itt, a mandalák között Coca-colás üvegek, ásványvizek, üdítők sorakoznak. Eléggé sajátságos imádati forma. Megyünk tovább, van itt még egy-két szentély. Mindegyikben irdatlan nagy dobok, a falon freskók a buddhista mitológia jelenteivel. Kattogtatjuk a fotógépeket veszettül. Elég bizarr jelentek vannak: kutyafejű szörnyek üstben főzik a bűnös lelkeket, csontvázak táncolnak, miegymás. Lefényképezek néhány lótuszülésben ülő Buddhát is. A képen a főoltáron ülő arany Buddhák láthatóak. Mintha csak Thaiföldön lennénk. Gondolom ezért Golden Temple, meg a kupolákat díszítő arany miatt is talán.

Fotózzuk a szerzeteseket, a fiúkat és a lányokat alig lehet megkülönböztetni. Mind kopasz, narancssárga ujjatlan ingben, és bordó szerzetesi cuccban. Sok a turista, főleg indiaiak, de egy-két nyugati arcot is felfedezünk. Kifelé menet betérünk a bazárba. Mindenki tibeti csengőket, hangtálakat, malákat, fali zászlókat stb vásárol. Györgyi kinéz egy Gurkha-tőrt, én egy jó hosszú amerikai bajonettet. Jól jöhet még a dzsungelben. Fél kettő felé van, beülünk az étterembe, rendelünk egy-egy tálit. Csípős, de arra jó, hogy az éhségünket elmulassza. Indulni kell tovább, messze még Udupi.

Délután felé hegyláncok közé érünk, kanyariog az út föl-le. Mintha a Himalájában járnánk. Többen kezdünk rosszzul lenni. Egy nagy völgybe érünk, nyugat felé haladunk. Előttünk lassan bukik lefelé a Nap, a fák között látni narancsságra korongját. Kétoldalt egyre trópusibb a növényzet. Kókuszpálmák és datolyapálmák váltogatják egymást. Összevitatkozunk, hogy melyik a gumifa. Péter szerint egy nagy levelű cserje, szerintem pedig az ricinus. Ahogy esteledik, már fárad a társaság, dalra fakadnak. Péter előadja az összes magyar rock-dalt, a lányok kórusával kiegészítve. Kilenc felé beérünk Mangalore-ba. Nagy kikötőváros, de nem sokat látunk belőle, mert már este van. Udupi még mindig negyven kilométer, ráadásul a sofőr nem tudja, hol van a szállodánk. Tizenegy felé azért odérünk, miután fél órát csűrünk egy földúton befelé a dzsungelbe. Palm Grove Beach Resort. Indiai luxus. Enyhén gyarmati hangulat, mintha az Isahora forgatási helyszínén lennénk. Egész délnek van egy spanyolos-latinos hangulata, még a kannada nyelv is olyan spanyol hanglejtésű. Mintha Mexikóban lennénk (bár még nem jártam ott). Hozzá tartozik, hogy annak idején gyarmatosítottak itt a spanyolok vagy a portugálok. A mai napon mind a négy világvallással kapcsolatba kerültünk. Voltunk buddhista kolostorban, láttunk keresztény templomokat és apácákat, fekete csadorral letakart muszlim nőket és mecseteket, valamint egy csomó hindu templomot. Már csak a konfucianizmus hiányzik a sorból.

Becuccolunk a szobákba, kiűzzük az ujjnyi csótányokat. A páratartalom jó magas, mindenki büdös az izzadságtól. Azért még kinézünk a partra. Így sötétben is elég hangulatos, a tenger jó meleg. Bent egy halászhajó fényei látszanak, jobra a világítótorony fénye köröz. Kellemes a szellő és a hullámok morajlása, mejdnem közvetlenül a parton van a szálló. Holnap reggel hatkor jógaóra – közlöm a többiekkel. Nem mindenki lelkes. Kiválasztunk egy fedett tornácot, ott edzünk holnap reggel. Mindenki nyugovóra tér. Kinyitjuk az ablakokat, hadd járjon a szél a sötétben. Lassan forog körbe a ventilátor. Zörögnek a csapágyai. Sokáig nem tudok elaludni, pedig ötkor kelni akarok.

Yogacarya Vinay Kumar

Elérkezett az utolsó teljes napunk Mysore-ban.Gondolom, a hét mindenkinek fárasztó volt, mert napi két jógaórán nem nagyon vettünk részt itthon, még én sem gyakoroltam ennyit egy hét alatt. És hozzá kell tenni, hogy mindkét oktató, Ajay Kumar és Vinay Kumar is kitett magáért, úgy gondolom, hogy a társaság szívébe lopták magukat.

Kelés reggel négykor. Hál'istennek itt a péntek! Tegnap este eleve fél 12-kor feküdtem, mert megint blogot írtam. Akik a héten olvasták, István India-álló HP notebook-jának és az Airtel ingyenes wifi-szolgáltatásának köszönhetik a rendszeres feedeket. Udupiban nem tudjuk, milyen technikai feltételek várnak ránk. Négy előtt már fölébredtem, nem mondható, hogy pihent állapotban. Fürdés után egy kis Kineto és alga megtette a hatását, lelkesen gyaloglunk a sálába. Öt körül ott vagyunk, Ildikó már megelőzött. Mióta Vinay kizárta az óráról, mert késett, nagyon megtanulta a leckét. Egyébkén üdvözletét küldi Rudinak, a férjének. Szívesen kiküldeném egy pár budapest tanítványomat is egy ilyen késésmentesítő tréningre. Letesszük a szőnyegeket, melegítünk.

Bartos ma nam jött, pedig ő egy vezéregyéniségnek számít itt. Meg is vannak zavarodva a kettes szériások, nem tudják pontosan a gyakorlatok sorrendjét. Tizen nyomjuk a napüdvözletet és az álló gyakorlatsort. Karácsonyi ajándék gyanánt Pramod is megjelenik, ketten igazgatnak Ajayyal. Ők is mintha fáradtak lennének, kettejüktől kevesebb igazítás jut per főre, mint máskor Ajaytól egyedül. Mellesleg reggel az órára menet semmi isteni jelet nem láttam, ezért úgy döntöttem, nem kísérletezek a második sorozattal. A csütörtöki hardcore edzések is még bennem voltak, és utólag nézve jó döntés volt, mert általánosan gyengén szerepelt a csapat, a ketteseket is beleértve. Maradt a szokásos primary, meg a mozi. Előttem sréen Sugi nyomja, az indiai középnehézsúlyú lány, látványos a hátrahajlító technikája. Kötéllel megfogja a bokáját, lazán a fejére teszi mindkét talpát. Mindenki kínlódik, várja a szombatot, meg az óra végét.

István viszonylag hamar kapitulál, kimegy befejezőzni meg savászanázni. Ajay rá is kérdez, hogy mi van. István csak legyint, hogy fáradt. Három nap lazulási időt adtam neki Udupiban. Etetni kell, meg pihentetni, mert egészen anorex alkata lett már a sok jógázástól. Jó(gá)ból is megárt a sok! Én egészen kezdek belejönni, de azért kímélem magamat. Elvégre az utolsó lehetőségünk, hát vágjunk jó képet hozzá! Ajay kedvence lehet a gerinccsavarás, mert ma is megteker a Maricsjászana C-ben és D-ben, csakúgy, mint az előttem lévő kis mexikói lányt. A Garbhapindászana is egész jól megy, nyolc lendülésre körbe is fordulok (most először!), és kilencedikre simán felmegyek Kukuttászanába. Azárt vannak kis örömök az életben. Baddhakónászana, és most vesztemre nem Ajay talál meg, hanem Pramod. Nem mindegy, hogy 50 kiló, vagy 80! Az utóbbi jut, és vagy 18 légzésig tehénkedik rajtam. A térdemet és a bokámat mintha telenomyták volna lidokainnal, amikor végre kienged. Sebaj. Már reggel is terminátoros hangulatban keltem fel, nulla érzelem, nulla gondolat, csak a cél villog a monitoron.

Megcsinálom a hidat háromszor, utána az előrehajlítást. A dropbacket (hátrahajás hídba álló helyzetből) ma nem erőltetem, kész van a derekam. Már gyertyában virítok, mikor odalép Ajay. Dropback? - kérdezi. Na jó, adom meg magamat. És meglepően jól megy, a harmadik felállásnál már majdnem fel is tudok jönni segítség nélkül. Otthon simán ment, mondjuk az igaz, hogy kissé kifordítottam a lábfejemet. A párhuzamos lábtartás miatt elkezd fájni a lábszárcsont és a bokám találkozási pontja elől. Előttem Sugi nyomja a dropbacket. Derekára teszi a kezét, behajol. A feje a térde magasságában jár, pontosan a földre néz maga alatt. Nem semmi. Ekkor elhangzik a varázsszó Ajaytól: "Do you want to do the real thing?" A Real Thing kifejezés ebben az esetben a Csakrabandhászanára utal. Hátrahajlításnál nem a földre teszi a kezét, hanem a bokáját fogja meg hátulról. Ajay kiegyenesíti a térdét, Sugi egyedül egyensúlyoz a pózban. Ajay most azt mondja, hogy fokozatosan lépegessen fel a tenyerével a térdéig. "Ilyen nincs"- mondom magamban. Végül Sugi minimális segítséggel fel is áll a pózból. Bravó. Már ezért megérte ez a hét és ez a nap. Majdnem kész vagyunk a befejezővel, mikor Ajay szól, hogy mondjuk el a mantrát. A savászana kimaradt, mert megbeszéltük vele, hogy fotózkodhatunk utolsó alkalommal.

A hét órásik már kinn várnak, Ajay kijön. Leülünk köré, ő az asztalra ül. Valami van a térdével, nem tud leülni a földre. Fénykép, csoportos, páros stb. Mosolyog, elbúcsúzunk, megköszönjük a hetet. Hazanyomulunk, mert mára beterveztünk egy autós kirándulást, fél tízre jön a taxi. lepujázunk, megesszük a gyümölcsöt, meg amit találunk még itthon. Beáll a dzsipó a ház elé. Bepattanunk, a hotelnél összeszedjük a csapatot. Kilenc üléses a verda, picit feszengünk nyolcan. Somnathpurba megyünk 35 km-re Mysore-tól. Hamarosan elnyom bennünket a buzgóság. Az intenzív jógázás miatt bárhol, bármikor el tudunk aludni Istvánnal. Arra ébredek, hogy ott vagyunk. Szépen rendben tartott kert. Száz rúpí a beugró. Előtte megiszunk egy-egy kókuszt. Kell a fehérje, meg a vitamin. Én ki is eszem a kocsonyás belsejét. Beindulunk. Ezer éves a templom, Visnu, Késava és Gopála Krisna múrtija van benne. A templomot a Hoysala stílusban építették, ami azt jelenti, hogy telis-tele van kőfaragványokkal, domborművekkel. Tisztára olyan, mint Angkor Vat. Amúgy oda is tervezünk ellátogatni jógatábor keretében, valószínűleg 2011-ben. Ildikó, István, én és Bogyó ámulatba esünk, fotózunk, mint egy sportriporter. Én két készlet akkut is lemerítek, mire körbeérek. Van itt minden, Ráma, Buddha, Visnu, Siva, meg a Káma-szútra-jelentek, amikre Bogyó egyfolytában vadászik. De csak 5-6 intim jelenetet ábrázoló dombormű van, Bogyó nem elégedett. Közben a többiek ráuntak, hűsölnek az ódon oszlopok alatt. Lenyomunk néhány ászanát a historikus háttér előtt, míg az őr ránk nem szól. Mindenkinek nagyon tetszett a templom, azt mondják, az egyik legszebb Indiában.

Visszasétálunk a taxihoz, ki van írva, hogy fél kilométerre van egy Ugra-Naraszimha templom. Ez Krisna oroszlánfejű inkarnációja, aki széttépett egy démont a körmeivel. Nosza, nézzük meg. A taxis bizonytalannak tűnik, de azért odatalálunk. Keskeny ösvény kanyarog a rizsföldek között, pálmafák alatt. Tiszta trópusi táj. Megérkezünk a templomhoz, a papok lelkesen megmutatják a múrtit. Tényleg szép, fekete kőből van, védelmező hatású, nagy áldásban van részünk. Meg is engedik, hogy lefotózzuk. Elővesznek egy színes albumot, és mutatják, hogy a templom főnöke egy titokzatos Swamiji, valami misztikus lehet. A képen forró parázson sétál végig mezítláb, meg szöges papucsban járkál. Meg is mutatják a szögekkel kivert fapapucsot, meg a székét. Az is tiszta szög, még a karfája is. Nem semmi. Na ezt is láttuk, talán még mi is nagy jógik leszünk egyszer. A másik kitűzött cél Melkote, de a sofőr fél kettő felé látványosan eltéved, kavircol az autópályák között. Megmondjuk neki, hogy induljon vissza Mysore-ba, nehogy elbukjuk az utolsó óránkat Vinayyal. Végül egészen időben visszaérünk, még tudunk szundítani is egy fél órát.

Mindenki időben ott van, ma Vinay késik egy kicsit. Benyomulunk, én rámeditálok az előttem a falon lógó buddhista meditációs mandalára, hogy kibírjam a szenvedést, amit Vinay mosolyogva ránk mér. Nem vitás, a mai óra lesz a csúcs. Meglepően könnyen megy, a derekam kezdi beadni magát így egy hét tekergetés után. Hiába, mindent meg lehet szokni. Péter zihál, dolgozik. Bogyó lazán nyomja az ászanákat. Megivott előtte fél liter Kinetót, én meg elfelejtettem. Na mindegy. A végén már alkudozik Vinay: még egy híd, öt légzésig, Péter kedvéért. Utána végigcsinál velünk egy sor dropbacket térdelésből. Az egyik fájó pont nekem az órában a térdem, a térdelő gyakorlatoknál iszonyúan nyomja a kemény padló. Vinaynak vannak kis ronygszőnyegei, aláteszem. Így se sokkal jobb. Egymás után csináljuk a dropbacket (Kapotászana A és B, kinek mi megy) Vinay segítségével. Ildi egész jó, az ujjával eléri a lábujjait. Sári még jobb, a sarkát is meg tudja fogni, miközben a törzse a levegőben hátrahomorítva. Utána még Istvánnal megcsináltat egy skorpiót, mondván, hogy jövőre majd ezt is kipróbáljuk. A végén gericcsavar (csak nem teker szerencsére), majd Kúrmászana 15 légzésig. Nem úsztuk meg. Erőt veszek magamon, próbálom kitartani végig. Az utolsó öt légzés olyan, mint egy maraton utolsó öt kilométere. Vége. Elmondjuk a mantrát, utána fotózkodás. Megkérjük, hogy mutasson be néhány advanced hátrahajlítást. Elkezdi cifrázni. Kázenállásból leereszti a lábát a fejére, állásból hátrahajol, megfogja a bokáját (Csakrabandhászana, a nap póza), mejd leteszi a könyökét, állát, mellkasát. Két lábszára a két füle mellett. Mint valami kígyóember. Lelkesen kattintgatunk. Utána beállunk csoportképre, majd ketten lefotózkodunk. A végére midnketten közvetlenebbek lettek, meghívjük őket Magyarországra. István majd egyeztet Ajayyal és Vinayyal is.

Óra után totál hétvége, relax hangulat. Beugrunk a Nilgiris'be fagyiért meg üdítőért. Hétkor ünnepi vacsora Bartuséknál. Nekik biznisz, nekünk ünnep. Ünnepeljük, hogy túléltük ezt a hetet. Én még előtte leülök bepötyögni a blogot, István pedig Péterrel és Györgyivel bementek a Navaratna illatboltba, persze negyed órát késtek a vacsiról. Györgyi elnevezte Istvánt Andrásnak, mi meg őt Barbinak. Az esti buliban már lazás a hangulat. Monika remek vacsorát főzött, 200 rúpíért All You Can Eat. Meg is pakoljuk vagy kétszer a tányérunkat, eszünk. Az udvar tele van jógásokkal, még van két lány a Main Salából is, azaz Pattabhiék Gokulam-i salájából. Kikérdezzük, hogy megy a gyakorlás. Azt mondja, szezonban 200-an voltak, most kb 60-an reggelente. Sarath és Saraswati vannak bent az órán, de nem nagyon igazítanak. A neveket sem jegyzik meg, csak pofára mondják az országneveket. Akkor miért fizet ennyit az ember? Azt mondja az egyik lány, hogy az energiáért, ami ott uralkodik. Az tény, hogy az ember találkozhat egy-két ős-astangással, akiknek öröm nézni a gyakorlását. De szerintem személyes asszisztencia nélkül eléggé nehéz előre jutni. A kanadai lány például három éve az első szériát gyakorolja. Nálam már biztos, hogy kipróbálta volna a másodikat.

Vacsi után Bartus masszás-bemutatóra készülődik. Hétfőn indítja az ájurvédikus jógamasszázs workshopját, 40 óra, 12000 rúpia, István tanulna tőle, még mielőtt hazamegy. Először a fiát, Barnabát masszírozza, thai elemeket mutat. Utána felkér egy pár önként jelentkezőt, kezével, lábával, olajjal és porral dolgozik. Az egyik lányon bemutatja a jógás nyújtó elemeket, majd az arcmasszázst. Érti a dolgát, úgy ül ott, mint valami sámán. Közben magyaráz. Vágja a pitét. Istvánnal összenézünk, meg kéne őt is hívni Magyarországra. Kattogtatjuk a fotókat, videózunk. Tíz fele a társaság lassan oszlani kezd, a magyarok is hazaindulnak. Holnap 8-30.-kor indulás a madárrezervátumba, majd Udupiba. István még lenn marad társalogni.

Boxedzés a sálában

Elérkezett a csütörtök. Kíváncsian várjuk Ajay vinyásza-óráját. Elsők vagyunk a sálában Istvánnal. Lassan becsurognak a többiek, kilencen vagyunk összesen. Elkezdjük a napüdvözletet, és az álló sorozatot. A vinyásza óra olyan rávezető gyakorlatokból áll, amelyek segítik a vinyásza (előre és hátraugrás) megfelelő elsajátítását. István mondta előtte, hogy minél kevesebb széklet legyen bennünk. Pár perc múlva kezdem megérteni, miért. Az első gyakorlatban guggolni kell, úgy, hogy a sarkad a földön van, a kezek a térdeden. Terpeszből fokozatosan szűkítjük a lábakat, végül keresztezett lábbal csináljuk. Ajay mindenkit odaállít a falhoz, és a keresztezett guggolásból lassan hátra kell ugrani úgy, hogy a lábunkat feltesszük a falra, majd nagyon lassan vissza. Bandha work - hangsúlyozza. A tizedik után kezdem úgy érezni magamat, mint egy boxedzésen, a vállam, hátam és mellizmom megtelik vérrel, lüktet. Keresztezett lábbal ki kell emelni magunkat úgy, hogy csak a tenyerünk van a földön. Még tíz kör. Most már a tricepszem is bedurrant. Elkezdjük a vinyászát. Ülő helyzetből indulsz. Keresztezed a lábadat, kiemeled magad, majd a kezed között hátraviszed a lábadat, lehetőleg úgy, hogy ne érjen a földre. Csaturnagába érkezel.Utána felfelé, lefelé néző kutya, majd visszaugrasz előre. A combot a mellkashoz, popsit föl, és minél lassabban ereszteni le. Tiszta Mátrix. Utána fűszerezzük még egy csakrászanával, vagyis hátrabukfenc, és onnan az egész vinyásza. Kommandós-képzés. A végére még egy Kombat tréning: lebegőülésben ülsz, keresztezett lábbal. Kilégzésre a térdeket a mellkashoz, belégzésre nyújtani. Egész héten azon gondolkodtam, hogy kire hasonlít Ajay. Most beugrott: Mike Tysonra. Persze nem akkora darab, de ha összeszorítja a száját (amit gyakran tesz), akkor egészen olyan. A képet titokban készítettük, a sálában található tablóról.

Levezető gyakorlatnak háromütemű fekvőtámaszt csináltat, csaturanga, felfelé nézőkutya, majd lefelé néző kutya. Utána megkérdezi, ki mennyit bírt csinálni belőle. Azt mondja, 50 a cél. Elmondjuk a befejező mantrát, elküld mindenkit az oldalsó szobákba befejező sorozatra. Ilyenkor lehet kérdezni. Megkérdezek pár dolgot a lábkeresztezésről. Kiderül, hogy jó, ahogyan csinálom. Mondjuk a vinyásza órán azt tanította, hogy vissza kell tartani a légzést az átugrásnál, és úgy kell behúzni a bandhákat. Ezzel nem feltétlenül értek egyet, szerintem ez legfeljebb csak kezdő szinten ajánlott. A klasszikus az, hogy folyamatosan kell lélegezni. Mindenesetre jól megdolgoztuk magunkat, úgy érzem magamat, mint Papp Laci a pofonok völgyében.

Óra után hazavágtatunk, felszedjük Bogyót. Puja, majd irány a Mandala, egy gyors reggelizésre. Többen is megjelennek a csapatból. A reggeli utánra fürdőzést beszélünk meg a Regale medencéjében. A férfitagok hiánytalanul le is jelentkeznek, elindulunk a hotelba. Elég néptelen még az udvar, sokkal csendesebb, mint kedden. Kihasználjuk az alkalmat, belecsobbanunk az átlátszó medencébe. Hihetetlenül oldja a stresszt. Néhány indiai kisgyerek viháncol a medencében. Megérkezik Monika, lengyel szomszédunk is két gyerekével. A nagyobbik, Barnaba öt éves, nagyon élénk gyerek. Spontán nyomja az ászanákat, le is fotóztam egy párat. A kislány sajnos születési betegséggel rendelkezik, nagyon vékony, kb egy éves lehet. De azért kedvesen mosolyog, fekvő helyében is fantasztikusan laza csípőről tesz tanúbizonyságot. Hiába, jógi család. Kihasználom az alkalmat, Monikától kikérdezem a második sorozat csínját-bínját. Azt javasolja, miért nem próbálom ki holnap, nem tudom. Habozok. Akarnám is meg nem is. Mindenesetre jegyzetelek bőszen. István is Astanga könyvet hozott magával, az ászanák nevét magolja. Péterék pingpongozni mennek. Mi tovább beszélgetünk a jógáról Lukassal, istván lengyel barátjával. Néhány fürdés és jó pár kör japa után kezdek elálmosodni. István már rég húzza a lóbőrt az egyik pálmafa alatt. Csatlakozom. Kell a pihi, délután még szadi óra ígárkezik Vinayyal. Mikor felébredek, látom hogy Heni és Györygi is idetaláltak. Ildikó nem jött, biztos azért, mert nem akarja még egyszer lekésni Vinay back-bending óráját. Sáriról meg az a hír járja, hogy éppen egy parkban lazul az Airport Hotel egyik recepciósával. Rosszallóan csóválom a fejemet. Na mindegy, kivárjuk, mi lesz a történet vége, legfeljebb megírom a blogban. Három előtt összecuccolunk, menni kell órára. Lukassal nagyon belemelegedtünk a különböző jógarendszerek elemzésébe. Sebaj, holnap este majd folytatjuk Monikáéknál az ünnepi vacsorán.

Megérkezünk Vinay sálájához. Ildikó már bent nyomul, nem bízta a véletlenre. Mindenki odaér szerencsére, teljes létszámban kezdődik az óra. Sári vigyorog, mint a vadalma. Kérdezem, hol volt. Egy parkban romantikázott a bennszülött sráccal. Sorolja, milyen madarak voltak ott. Elkezdjük az órát. Vinay megengedte, hogy felvegyük a matra-éneklést az elején és a végén. Szép sárga pólóban van és fekete Adidas gatyóban. A dereka megint hajlik, mint a gumi. Jó alaposan mutat mindent, igazít. Számol. Cifrázza a gyakorlatokat, nehezíti. Nekem lassan kezd beállni a derekam a sok hátrahajlítástól. Nem fáj, csk éppen mintha egy csatornacsőbe lenék behúzva. Minél jobban erőltetem, annál kevésbé haljik. Sok a térdelő gyakorlat is. Hiába hajtom be duplán a matracot, akkor is nyomja a térdemet a kemény föld. Csípőt nyitunk kitörésben. Vinay letolja a medencéjét majdnem a földig. Utána meg az enyémet. Ez már nem Ausvitz, ez inkvizíció. Lassú halál. Kábé egy eretneknek érzem magamat a máglyán. Ilyen mennyiségű fizikai és mentális fájdalmat még nem éltem át jógaórán. Komolyan elkezdek kételkedni abban, hogy ez egyáltalán mennyire egészséges, amit csinálunk. Folyamatos hátrahajlítás, szinte semmi előrehajlítás. Négyszer megcsináltatja a hidat, majd összeesek. Utána felállít. Drop-back. Állásból hátra kéne hajlítani hídba. Otthon, délután, melegben és kipihent derékkal simán megy. Végül letérdeltet, úgy csináljuk a dropback-et. Így se könnyű. Ildikó és Saci toppon vannak. A kezükkel simán megfogják a talpukat, Kapótászana. Csak nézek. Végül az előrehajlítás, csavarások és a teknőspóz. Hát az enyém ma igencsak púposra sikeredett. Kicsit elnéző voltam magammal szemben. Óra közben meggyőzöm magamat, hogy semmi értelme holnap reggel második sorozatot gyakorolni, mert Vinay bebetonozta a derekamat. Hacsak nem kapok valami isteni jelet reggel. Majd figyelek.

Óra végén riksába pattanunk. Be kell menni a bazárba a tegnap megrendelt füstölőkért. Megérkezünk, az öreg Mohamed (vagy hogy hívják) komótosan pakol, mutogat. Tizennégy kiló így is, plusz a papírdobozok, zacskók. Végül rádobatok még egy kiló Green Ambert is. Jó a cucc. István éjjel-nappal ezeket égeti. Visszaérvén nincs idő már fürödni, a Yogic Supply családnál rendeltünk vacsorát. Mohamed már telekent illatok olajokkal, még fújok hozzá egy kis parfümöt, vacsihoz megteszi. István ekszkuzálja magát, egyik ismerősét, Jennifert megy búcsúztatni, aki holnap utazik vissza Amerikába. Mi a többiekkel megjelenünk a kis útszéli házikóban. Sári megint a portással flörtöl, hajnalig elérhetetlen. Amúgy Györgyi is beszervezett magának egy állandó riksást, de szigorúan csak üzleti kapcsolatban vannak. Györgyi külön kérte, hogy írjam meg az anyukájának, hogy ne aggódjon, nagyon jól van, jól érzi magát. Szórakoztató jelenség, az biztos. Beülünk vacsorázni. Betámolyog három jógás lány, akik a Mandalában vannak Teacher Trainingen. Elbeszélgetünk, vacsorázunk. Jó az étel, egész európai. Ildikó tányérja tele, de kijelenti, hogy nem szereti a zöldbabot. Mindenesetre jól lakunk, nem is csíp, nincs benne hagyma és fokhagyma. Ez a lényeg. Közben kitúrjuk az összes Astanga Yoga feliratú pólót, trikót. A lányok sokallják az 500 rúpít érte, mi Bogyóval bevásárolunk. Kilenc felé hazasétálunk, még blogot kell írni, és Istvánnál van a kulcs. Szerencsére ő is előkerül, készülünk az utolsó teljes Mysore-i napunkra. Ma elég zúzós volt a vinyásza óra, és Vinay back-bendingje is derekas volt. Remélem, holnapra azért marad még egy kis szufla bennem. Jó éjszakát.

Astanga Yoga Nilayam

Tegnapi naplóbejegyzésemben említettem, hogy reggelente Pattabhi Jois régi sálája előtt szoktunk elmenni. Ma óra után meg is álltunk, csináltunk egy pár fotót a történelmi helyen. De mindent csak szép sorjában. Reggeli felkelés a szokásos, egyre nehezebben megy. Vágjuk a centit, Udupiban nagy pihenést tervezünk. István előre kikért három nap felmentést, mert nagyon elhasználódott a teste a sok jógázásban, meg rájött ez a kis plusz stressz, amit kis magyar csapatunk időnként nem egyszerű tagjainak jelenléte produkál. Vinay ma rá is kérdezett, hogy mi van vele. Megnyugtattam Istvánt, hogy én idehaza mindennap ezt élem meg, és ennek dacára kell fennmaradnom a hullámok tetején. Május végétől Istvánra is ez vár. Hiába, ez a jógaoktatók élete.

Lassan melegszik a hőmérséklet, nappal már árnyékban is eléri a harminc fokot. Ez még a lélektani határ. Negyed hatra érünk a sálába. Érzem, hogy jó lesz ma a gyakorlás. Többé-kevésbé a tegnapi összetétel, de most másodikat gyakorlonak négyen is: a lengyel házaspár, a szőke francia csaj, és Sugi, az atlétatermetű indiai lány. Örömömre, mert így legalább tudok mozizni. Ajay második sorozata rendkívül sajátságos és akrobatikus találmány, és az összes plusz gyakorlattal megtűzdelve is csak a jóganidrászanáig jutnak, ami amúgy kb a közepén van a hagyományos nádi-sódhana sorozatnak. Holnap ismét medencés lazulás lesz, jönnek a lengyelek is. Monikát (Bartus felesége) meg is kértem, hogy leírhassam a második sorozatot, amit csinálnak. Ajay kissé fáradtnak tűnik ma. István szerint reggel három órát tart egymás után (5.30, 7.00, 8.30), majd Teacher Training. Hiába, ez a népszerűség átka. A mindössze huszonöt éves fiatalemberre komoly súly nehezedik. Tegnap az órán fedeztem fel, mikor felhúzta a nadrágszárát, hogy mindkét térdén szorítókötés van. Az Om-hoz is két téglára szokott leülni, sziddhászanába. Nem tudom, mi lehet a térdével, de ennyi évesen még korai.

Nyomjuk a Napüdvözleteket, Ajay igazít. Csavar, húzza a derekunkat hátrafelé. Lassan úgy érzem, ő is belelkesedik, a szokott energiával ugrik a hátamra az előrehajlítóknál. Ahhoz képest, hogy nem lehet több 55 kilónál, bámulatos erőt bír kifejteni az igazításoknál. Végigjutunk az álló gyakorlatsoron, mehet az előrehajlítás. A kettesek pásászanát csinálnak. Előttem Sugi guggolásban lazán kifordul, átcsapja a kezét a háta mögött. Nem csak hogy megfogja a csuklóját, miközben mindkét térde a hóna alatt, hanem kifordítja a gerincét, meredt szemmel rám néz. Miből van ennek a dereka? Nem sok időm marad sasolni, mert Ajay nyom bele a földbe, könnyed és mély lélegzést követelve. A Dzsánusírsászana C után még kell ugyanevvel a lábpózzal egy gerinccsavarást csinálni, ennél is csavar kaményen. A tarkóm simán eléri a térdemet. A Maricsjászana C és D a láthatóan a kedvencei közé tartozik, udvariasan megvárom mindegyiknél, mígo odajön és belém teszi a Mysore-i csavart. Ma is vagy öt fokot rádobott.

Egész jól megy a csónakpóz is, kezdek beleszokni a reggeli gyakorlásba. István rémnéz, rázza a fejét. Neki nem esik olyan jól. "Nehogy elmenj, csináld végig!"- tuningolom. Mögöttönk egy kis mexikói kinézetű lány, a héten kezdett. Őt is jól megdolgozza Ajay. Közben tovább folyik a gumiemberek műsora. Sugi egy kötelet köt a bokájára, laza mozdulattal a fejére teszi a talpát. Először az egyiket, majd a másikat, végül mindkettőt. Ajay még alakít rajta, szerintem így is szép. Ennél a gyakorlatnál Ajay az áldozat két lábát beteszi a hóna alá, a kezét meg húzza maga felé. Mint egy Thai masszőr, vagy egy ketrecharcos. Nem tudom, mit élhetnek át, de Bartos nagyokat nyög. Sugi következő mutatványa, Békászana. Hason fekve hátranyúl, a sarkát a csípője külső oldalán belenyomja a földbe. A térde hátulról úgy néz ki, mint egy fonottkalács. Felszisszenek, beleképzelve magamat a helyzetébe. Csöndben megcsinálja a másikkal is, majd mindkettővel. Nyomjuk a csípőnyitókat. Az óra elég zajos, Ajay sokat beszélget a kettesekkel, valaki folyton wc-re megy (én is háromszor). Ildikó tegnap rosszul lett, elrontotta a gyomrát. Meg is voltam lepve, hogy ilyen jól bírta eddig mindenki. Gondoltam, ma reggel nem jön órára, de fölkelt, most már nem olyan hullafehér, mint tegnap. Végignyomta a sort keményen. Upavista kónászanánál Ajay összekulcsoltatja a kezét, mutatja, hogy támaszkodjon a térdére. Hátulról nyomja a derekát lefelé, irgalmatlanul. Ha már eljöttél, akkor dolgozz. Azért jó kedéllyel fejezzük be az órát. Mikor kijövünk a magánzárkából, már nyomul a hét órási csoport, mindenki lelkesen mosolyog, napüdvözöl.

Hazafelé menet megállunk az Astanga Yoga Nilayam előtt, csinálunk egy pár ászanát, fotózunk. Istvánt is lefotózta Ildi velem együtt, pedig amúgy nehéz lencsevégre kapni. Az egész utca nézi a produkciót. Megáll egy virágárus, éppen kapóra jön. Kedvező jelnek veszem. Illatos jázminfüzért és egy pár rózsát ajánlunk fel ma a siláknak. István felajánlja előzékenyen Ildikónak, hogy főz neki rizst. Ha valaha Indiában jártok és elrontjátok a gyomrotokat, akkor csak főtt rizst, joghurtot és sót egyetek, esetleg egy kis banánt, amíg meg nem gyógyultok. Itt lehet kapni egy Kutaj Ghanvati nevű szert, ami jól elmulasztja a hasmenést. Ildikónak ebből adtam. A sok kiürült ásványi só pótlására Electral-t kell inni. A port vízben feloldva vissza lehet pótolni őket, és nem száradsz ki. Megfő a rizs, közben pujázunk, megreggelizünk. Rohangászós nap lesz ma, miközben négyszer is zuhanyzunk: mindkét jógaóra előtt és után is, de jól esik a melegben.

Beugrunk a Mandalába. Hátul lazul a nemzetközi jógás csapat, egy Vin Diesel-kinézetű, kigyúrt néger srác a leghangosabb. Shantallát keressük, a Mandala mindent elintézni tudó titkárnőjét. Megjelenik kedvesen mosolyogva. Vátunk egy kis pénzt. Megígérte nekem, hogy intéz egy Patanjali-múrtit, kőből. Az Atma Budában felállítjuk. Kikérdezzük, mit érdemes megnézni a környéken, mielőtt elmegyünk. Utána vissza haza. Monikával megbeszéltük, hogy elvisz egy illatboltba, ahol természetes olajokat és füstölőket lehet kapni. Bevergődünk a bazárba. Színes forgatag, gyümölcsök, virághegyek, színes porok, mint a mesében. A bolt Navaratna névre hallgat. Tényleg jó a füstölőjük, és olcsó. Lerendelek vagy tizennégy kilóval. A lányok szagolgatják a parfümolajokat, engem annyira nem hat meg. István is elcsábul egy Watermelon-ra. Egy óvatlan pillanatban a boltos gyereke a trikómra ken egy adag mimóza-olajat. Ez az első, ami tetszik. Nehéz, fűszeres, édes illat. De nem túl férfias, úgyhogy a feleségemnek veszek belőle. Menni kéne, az ember még traktál. Berobogunk a jógás boltba, feladunk húsz kiló Mysorei Astanga-szőnyeget. Rá kell teríteni a matracra, hogy ne csússzon, ha megizzadsz. Én otthon törölközőt használok, de ez nehezebb, nem hajlik fel az ugrálástól. Már a csapat minden tagjának van. Kikacsázunk egy térre, ahol a taxisok sorakoznak. István egész jó szervező, határozott alkusz. Húsz percen belül megvan a dzsipó a pénteki portyázáshoz Somnathpurba és Melkote-ba, és a szombati busz Udupiba. 350 kilométer, egész napos kocsikázás elé nézünk. Még beugrunk a száriboltba, mert feleségem Mysore-i szárit kért. Öt perc alatt kiválasztom, neki fél napba tellett volna. Remélem, eltaláltam az ízlését. István kinéz egy kék sálat. "Jól fog állni?"- kérdezi. Aztán felfedezi, hogy 900 rúpí. "Annyira nem néz ki jól." Mostanában budget életmódot él, egész előnyös tulajdonság ilyen válságos időszakban.

Hazaérünk, a délutáni óra előtt van még negyed óra pihenőidőnk. Kihasználjuk. Időben ott vagyunk Vinaynál, éppen megjött, virágcserepeket pakol. Kisvártatva Péter és Györgyi is befutnak. A többiekkel eltévedt a riksás. Péterék lekesen újságolják, hogy a királyi palotában voltak (Jaganmohan Palace), ahol a jelenlegi király lakik. Meg is mutatták nekik az ajtót, amely mögött aludt éppen. A palotában volt a király saját Krisna-temploma (úgylátszik Krisnás ő is), és onnan hoztak nekem prasadam édességet. Vinay pontosan kezdi az órát, a többiek sehol. Odasúgom neki, hogy ha nem jönnek, tartson advanced órát. Úgy látszik, Mysore kívánságteljesítő város, és éppen ezért vigyázni kell, mit kérsz. Tizenöt percen belül megbánom, hogy megszólaltam, az óra űberkemény. Lassan átalakul a környezet, kezdem Ausvitzban érezni magamat. Mindent ki lehet bírni - szorítom össze a fogamat. Ma nincs idő jegyzetelni, a gyakorlásra koncentrálok. A napüdvözletek után szinte egyből térdre, hátrahajlítás. Látni kell a saját matracodat hátul. Éppen hogy sikerül, mikor Vinay odalép és előretolja a derekamat. A kép elmosódik. Dolgozunk keményen, négyen több figyelmet kapunk Vinaytól, meg mindegyik gyakorlatból eggyel több kört, öttel több légzést. Durva. És közben mosolyog, járkál körbe, mint egy SS-kiképzőtiszt. Amúgy szeretem, elvégre ezért jöttünk, hoyg kerékbe törjön. A vízszintes csípőkörzést nagyon megszerettem, egész nagy köröket tudok már leírni. Ha hazamegyek, lambada-bajnokságra is nevezhetek. A kitörés nevű gyakorlatnál sem lehet a földön támaszkodni, kezet a derékra. A csípőm úgy nyílik, mintha vajúdnék. Péter még a nyögéseket is produkálja hozzá. Egyszóval alapos óra volt, igazi hardcore. A végén négy híd, pedig én már kettő után is kapituláltam volna. Egy jó kis kúrmászana 15 légzésig, és relaxáció. A mantrákat olyan szépen énekli az elején és a végén, hogy megkértük, hogy felvehessük.

Óra végén oldott hangulatban szedelőzködünk. Péter mutatja az sms-t. Bogyóékat nem engedte be Vinay, mert késve érkeztek. Ildikó ott maradt, be akart kérdzkedni az öt órási foglalkozásra, de Vinay hajthatatlan. Hát kérem, itt szigorúság van. Meg kell szokni. Ildikót könnyekben találjuk odalenn, vigasztalgatjuk. Az én megértésem szerint a jóga útja nem csak az ászanákról szól, hanem a jellem neveléséről is, és ez néha könnyeket fakaszt. Megvigasztaljuk, és közöljük hogy szépen ki kell öltözni, mert estére egy puccos szállodába tervezünk vacsorát, Metropolitan a neve.

Mindenki felveszi a legszebb ruháját, nagy fényképezgetés közben bevonulunk a szállodába. A pincér komolyabban előadja magát, lassú a kiszolgálás. Én már kilenc felé pilledek, mennék aludni. Finomakat főztek egyébként, és nagyon szép, gyarmati hangulata van az egész udvarnak. Mindenféle jómódú emberek vacsorázgatnak. A társaság elégedetten távozik, készülünk Ajay holnapi extra vinyásza órájára, amelyről István nem akar elárulni többet.

Chillout a medence partján

Hat órát aludtunk éjszaka, ennek ellenére napról napra nehezebb a felkelés. Istvánt is fárasztja a sok plusz feladat, meg egyébként is a hét órási Astangára szokott járni. Na mindegy. Felkelünk szokás szerint négykor, zuhany, alga, és indulás a sálába. Ketten már ott vannak, kisvártatva kinyitják, beengednek. Melegítünk. Növekszik a forgalom hét eleje óta, ma már mögénk is telepszenek ketten a negyedik sorba, aztán becsűr a szőke francia csaj, be kell hogy engedjük negyediknek a sorunkba. István mérgelődik magában. A hőfok is egyre jobb, már reggel 26 fok, 60% pára. A mysore szőnyegem szépen át is ázik óra végére. Ma mindenki az első szériát nyomja, még a krúzerek is. István tegnap feldobta a gondolatot, hogy a lányok egy idő múlva abbahagyják az Astangát, mert megnő a válluk és összemegy a mellük. Hát én ezt eddig nem vettem észre. Mintegy megerősítésképpen két új arc tűnik fel az órán. Sréen előttem egy indiai (!) lány, mögöttem egy angol csaj a pasijával. Mindkét hölgy V-háttal és evezős vállakkal, mint az NSZK atlétika-válogatott. Amúgy az indiai nagyon ügyes, hídban majdnem eléri a bokáját, amikor visszasétál a kezével. István megjegyzi, hogy a vinyászája az viszont gagyi. Mindezt persze óra után diszkusszáljuk, mert a sálában csendrendelet van.

Megjön Ajay, buddhista Ómozás, majd toljuk a napüdvözleteket. Megfigyeltük, hogy kb négyféle igazítást alkalmaz a lefelé néző kutyánál, meghatározott sorrendben. Az utolsónál egy vékony jógaövet a derekad köré teker, majd alul a lábad között áthúzza, és húzza hátrafelé. Ha nem vigyáz a férfiember, a családfájába kerülhet. Maricsjászana C-nél ismét lelkesen mellettem terem, és csavar, csavar ... A Mysore-i csavar ma már 220 fokra sikerül. Mi lesz ebből hét végére? lehet, hogy az előttem ülő tarkójára fogok nézni a csavarásban? És mi lenne, ha fél évig maradnék, mint István? A lehetőségek határtalannak tűnnek. Nekem amúgy ébredés óta fáj a fejem, de azért próbálok a gyakorlásra figyelni, A vinyászák egy fokkal jobban mennek, mint tegnap. Az ötödik csónakpóz után majdnem kézenállásban kötök ki. Na jó, nem kell elsietni. Kíváncsi leszek a csütörtöki vinyásza órára, akkor állítólag Ajay az átugrásokat tanítja. Amúgy eléggé megközelíthetetlennek tűnnek itt a tanárok. Kamal Risikeshben valamivel lazább volt, lehetett vele dumálni óra után. Na mindegy, folytatjuk a gyakorlást. Baddhakónászanánál Ajay totál felmászik a hátamra, a mellkasom már a talpamon, és még nyom, nyom ... Úgy érzem, lassan a föld alá süllyedek. Ismét tizenöt légzés. Ezt is elnevezhetném Ajay-présnek. Közben a fejemet húzza felfelé, hogy előre nézzek és egyenes legyen a hátam. István kisvártatva eltűnik mellőlem, úgy látszik, kifáradt. Fő a fokozatosság. Mi azért végignyomjuk, bár a befejezőre már elfáradok én is, kínoz a fejfájás. Fejenállásnál meg is szédülök, úgyhogy nyomok egy kis lótuszt, és aztán lefekszem savászanába a kis magánzárkában. Mikor felkelek, akkor nyomja a következő csapat az Om-ot. Ajayyal megbeszéltem, hogy hadd maradhassak nézni az igazításait. Öt percet engedélyezett, azt mondta, hogy zavarja a többieket. Leülök csendben a lépcsőn, figyelek. Kb tíz perc után már nem akarok visszaélni a jóindulatával, és látom is, hogy az emberek méregetnek, hogy mit keresek ott. Kioldalgok. Kint lazul a lengyel házaspár, Istvánra várnak, hogy leegyeztessük a masszázst a csapat többi tagja számára. Nem vették észre, hogy már elment, biztos otthon pihenget.

Hazaindulunk együtt, beszélgetünk. Útközben megmutatják Pattabhi Jois régi házát, ami itt volt Laxmipuramban. Kiderül, hogy ugyanabban az utcában lakunk. Ez nem lehet véletlen. Az Astanga születési helye. Hazaérek, István fekve. Én is lefekszem egy kis sziesztára. Kéne már egy kis pihenés. Fél óra múlva összekaparjuk magunkat. Ma nem lesz közös reggeli, mindenki megoldja magának. Két órát nyerünk vele. Én elmegyek fürdeni, elvégre izzasztó volt a reggeli jógaóra (hál'istennek). A borotvámat is megtalálom, nem árt már a szőrzetemnek esni egy hét távlatából. Végre tisztán, borotváltan! Elkezdem a puját, közben István kiugrott reggelihez valókért. A gyümölcs mellé egy guriga otthonról hozott parenyica, kenyér, vaj, paradicsom, paparika is kerül. A délutáni jógaóra végéig ki kell bírni valahogy. Rendes evés csak este lesz. A sílák ma illatos jázmin füzért kapnak István kegyéből. Tizenegyre van megbeszélve a találkozó Péterrel, megyünk a medencés helyre. A többiek elmentek Chamundi Hillre, ami István szerint nem nagy szám, és amúgy is pihenni akartunk.

Regaale Hotel. Az itt lakókon kívül csak jógások használhatják a medencét, 200 rúpíért. A recepciós könyvbe be kell írni, hogy melyik sálában edzünk. Becuccolunk, kiválasztunk három nyugágyat. A medence körül kisportolt nyugati jógás lányok napoznak bikiniben. Nem részletezem a látványt, mindketten családos emberek vagyunk Péterrel. István meg brahmacsarja fogadalmat vett jógás tanulmányai befejeztéig. Aki nem tudná, ez a szexuális önmegtartóztatás fogadalma. Nem szereti, ha sokat írok róla a blogban, de ezt külön kérte, hogy emeljem ki. Úgyhogy májusig nem adom meg az elérhetőségét senkinek sem. Utána pedig az Atma Centerben fog jógát oktatni, úgyhogy ott majd találkozhattok vele személyesen. Belecsobbanunk a medencébe, hogy lehűtsük magunkat, majd egy kis napozás következik. A pincér megkérdezi, mit iszunk. Megrendeljük a behűtött gyümölcsleveket, szürcsölgetjük. Közben sorban érkeznek a jógások. Jivamukti yoga póló van az egyik lányon (amíg le nem veszi). Éppen ezt a könyvet olvassuk Istvánnal. Egy másik lány hőspózban ül le, előtte a lábikráit komótosan kihajtogatva kétoldalra. Biztos Iyengaros. Egy magas, szálkás srác is betoppan. Ránézésre Astangás. Kis napozás után árnyékba vonulunk, sok lesz a nap egyszerre, főleg délidőben. A nyugágyakban el is nyom bennünket a buzgóság, alszunk vagy fél-háromnegyed órát. Jól esik. Nem is vettem észre, de a medencében elmúlt a fejfájásom. Bekenjük magunkat egy kis ájurvédikus olajjal, ami az izmokra, ízületekre nagyon jó. Nakam tegnap sok volt a térdelés Vinaynál, nem árt neki az olaj. Mikor megébredünk, Péterék pingpongozni kezdenek. Engem is invitálnak, de én inkább japázok, mert sok még a köröm, a blogírás elveszi az időt. Csendes a hotel egyébként, bár a város közepén van. Szépen nyírt fű, a medencét módszeresen tisztítják, tiszta nyugati színvonal. Fél három felé elindulunk Vinay órájára.

Vinaynál találkozik a csapat. Mikor kiszállunk a riksából, Györgyit indiai fiúk gyűrűjében fotózzák éppen. Vinay még nincs itt. Gyorsan kihasználjuk távollétét, elkattintunk egy pár fotót a jógateremben. A fali polcok tele vannak Vinay trófeáival, amiket a különböző jógabajnokságokon nyert. Erről ki akarom faggatni, mert én is szeretnék itthon rendezni. Van vagy harminc serlege, szobrocskája. Meg is érkezik fél négyre, kezdjük az Om-mal. Ötször kell elmondani, először mélyen, aztán közepesen, majd magasan, utána vissza. Megígértem, hogy a mantrákat leírom a blogban, amit a két helyen mondunk. Talán majd holnap. Kezdjük a napüdvözletet, egész friss vagyok. Óra előtt Péterrel már nagyon éhesek voltunk, bedobtunk egy-egy csokit. Most legalább van energiánk. Döntjük a törzset, csavarunk. Beletesz egy-két új gyakorlatot. Péter homlokáról már csöpög az izzadtság. Bogyónak ma reggelre kijött egy púp a mellkasa közepén, mintha a nyolcadik utas készülődne kitörni belőle. Tegnap Bartus masszázs közben benyúlt neki a mellkasa alá a kezével, megmasszírozta a szívét. Ettől lett valószínűleg. Vinay nem erőlteti, Bogyó komoly képpel nagyokat pihen. Azért dolgozik is, élvezi a jógát. Harmadik nap után nekem kezd valami leesni. Hátrahajlító pózokat csinálunk főleg, és Vinay mindig mondja, hogy legyünk aktívak az ászanákban. Belégzésnél a mellkast kell tolni előre, kilégzésnél a derekat nyomni lefelé. Olyan szépen be tudja mutatni, hogy öt légzés végére mintha ketté lenne törve a dereka. Szóval ezt az aktív ászanázást be akarom vezetni az Agni-jóga órákon. Így még alaposabb lesz a dolog. Lassan én is megizzadok egy kicsit, egész jó. A végén nyomunk vagy három hidat. Ezt is úgy tudja csinálni, hogy majd kettétörik a dereka. Próbálom én is nyújtani a könyökömet, térdemet. Nyomom a derekamat fölfelé. Ennek igen nagy hasznát veszem Astangán. Az utolsó gyakorlat itt valamiért a Kúrmászana, a legnehezebb, ráadásul tizenöt légzésig. Erőt veszek magamon, lenyomulok a földre. Tizennégynél már ugranék fel. Tizenöt. Savászana. Kellemesen elandalodunk, mejd hirtelen felállít Vinay a befejező mantrához. Elmondjuk, mosolygunk, meghajolunk, megköszönjük. Jön az öt órási hátrahajlító csapat, meglepően nagy hanggal. Egy helyiség van, mindenki ott öltözik. Ki fel, ki le. Kemény. Ezek a jógások tényleg nem szégyellősek.

Ma a vacsora célpontja egy Sandhia nevű család otthona, akik meg szokták hívni a jógásokat enni (természetesen pénzért, de nem drága). Meglepően finom, a család vendégszerető, csak hozzák, hozzák ... Elmegy a villany. Gyertyafényes a vacsora. Közben a szokásos oldott hangulat, fotózunk, filmezzük a beszólásokat. Ittlétünk óta az első hagyma- és fokhagymamentes vacsora. Heni morog is, hogy miért nem hozott magával egy kis fokhagymát. A másik előnye az, hogy egyáltalán nem csíp. Már éppen kezdett felgyorsulni az emésztésem a sok csilitől, ez pont jól jött. Vacsora után még dukál a fagyi, berontunk a Nilgiri's szupermarketbe (olyan, mint nálunk a CBA), és bevásárolunk fagyiból. Egész korán hazaérünk, talán van esélyünk arra, hogy egyszer hat óránál többet aludjunk?